8. Fejezet / 34. Rész: New York

Sziasztok! Köszönjük a kommenteket! Meghoztuk az új részt, ami most nem olyan hosszú...

A gép leszállása után felvettük a cuccainkat, elpakoltuk amiket vettünk, majd James vezetésével leszálltunk. Az idő közeledett dél felé, így a nap erősen tűzött, viszont a szél fújt, s így nem volt olyan meleg. A repülőtér parkolójában már várt ránk egy fekete, sötétített ablakú limuzin. Gyorsan bepattantunk, mert a közeledő rajongóktól, nem tudtunk volna mozdulni se. Ahogy a hotel felé vettük az irányt, a várost szemléltük. Részemről elég ijesztőek voltak az égbe nyúló épületek és az emberektől nyüzsgő utcák. Tíz perc után leparkoltunk az épület előtt, majd, a biztonságiak védelme alatt, bementünk a hotelbe a csomagokkal együtt, s bezárták utánunk az ajtót, hogy ne jöjjenek be mások. 

 

Felmentünk a számunkra kijelölt szobába. Ugyanúgy, mint a Londoni szállodában, a nappaliban egy kanapé volt. Előtte az étkező volt, az asztal mellett pedig egy ajtó vezetett a fiúk szobájába. A miénk a bejárat mellett volt. Felfedezés után megettük a maradék ételeket ebédre, s közben találgattuk, hogy hova menjünk, mivel ma még nem lesz se koncert, se interjú.
Mi már Niall-el a repülőn átbeszéltünk mindent.
- Nos én Henivel beszéltünk az uticélról. – kezdte Niall.
- Igen. Ha beleegyeztek, akkor először felmennénk az Empire State Building tetejére, utána a Central Parkban szétnézhetnénk. – mondtam tovább.
- Ott van a tó mellett egy vízesés, ahol megehetnénk az ételeket, amiket vinni fogunk. – folytatta Niall.
- A Central Park után pedig elmehetnénk a Szabadág-szigetre. Viszont az egy óra, mire odaérünk. Meg ugye hajót is kell nézni. Szóval…
- Ez szuper! – szakított félbe Dalma.
- Komolyan ti ketten találtátok ki? Micsoda eszetek van! – csodálkozott Zayn.
- Igen! Én, Heni… és a mindent tudó telefonom. – mosolygott Niall és felmutatta a telefonját.
- De van egy kis gond… - kezdte Brigi. Mindenki ráemelte a tekintetét. – Mivel jutunk el oda? Busszal? És ki vállalja be, hogy elfuvaroz minket?
- Azt gondoltuk, hogy megkérnénk a buszsofőrt, aki ugye jött velünk. Ő fog talán vinni minket a fekete limóval. – mondta Niall.
- Na várj! Akkor már le is beszéltétek vele? – kérdezte Liam.
Niall és én egymásra mosolyogtunk.
- Ezt nem hiszem el! Nagyon ügyesek vagytok!
- Mikor indulunk? – kérdezte Louis.
- Mondjuk… miután ettünk? – javasoltam.
Az izgalom mindenkit átjárt. Nagyon örültek a többiek, hogy nem kell annyit gondolkodni, hogy hova menjünk, mert mi már elintéztük. Gyorsabban kezdtünk el enni, hogy minél hamarabb el tudjunk indulni. Amikor végeztünk, Liam és Zayn elment beszélni James-el, mi pedig bepakoltunk két hátizsákba vizeket és ételeket. Ahogy kiértünk a hotelből, az autó már ott állt az épület előtt. A limuzin elég hosszú volt, hiszen az ülések sorban helyezkedtek el. Elöl ült a sofőr, utána Harry és Dalma. Mögöttük én, Zayn és Niall. Ez az ülés háttal volt az elsőnek. Szemben pedig Louis, Brigi és Liam foglaltak helyet. Az utat azzal töltöttük, hogy a rádióban hallott dalokat énekelgettük.

(Írta: heni06)

8. Fejezet / 33. Rész: Útban Amerikába

Sziasztok! Csalódottan vettük észre, hogy a blog nézettsége leesett és alig kapunk kommenteket. Akkor hozunk új részt, ha be lesz gépelve. Amennyiben a nézettség továbbra is kevés lesz, a blogot nem folytatjuk tovább. Megértéseteket köszönjük. Addig is itt az új rész, ami egy új fejezet kezdete. Nézzetek bele az "Infók"-ba, ami folyamatosan frissül! :) Jó olvasást!

Valamikor hajnalban arra ébredtem, hogy Niall vállára voltam dőlve. Körülnéztem a többi ülések között. Néhány ember csöndesen suttogott, sokan aludtak, köztük a többiek is. Nekidőltem az ablaknak, s kinéztem. Felül csillagok ragyogtak, alul pedig a városok gyönyörű fényekben úsztak. Órákig el tudtam volna még nézni, de újra elaludtam.

*Louis szemszöge*

Mikor felébredtem, körülöttem még mindenki aludt. Felálltam, kimásztam az ülések közül, s elindultam a mosdóba, hogy rendbe szedjem egy kicsit magam. A hajam össze-vissza állt, de kezemmel rendbe tudtam szedni. Visszafelé jövet ránéztem a többiekre. Brigi Liam-en aludt, aki a repülő ablakának volt dőlve. Előrébb lépve megtorpantam. Heni Niall vállán aludt. Nem tudom mi fogott el, lehet a féltékenység, de nem tudtam eldönteni. Leültem a helyemre és hátrafordultam. Heni valamit álmodhatott, mert párszor elmosolyodott. Annyira elbambultam, hogy nem vettem észre, hogy már felébredt és nekem szól.
- Louis! Hahó!
- Mi? Ja, bocs. Mosolyogtál álmodban. – hadartam, majd előrefordultam. Nagyon megzavarodtam, meg sem vártam a reakcióját. Már reggel 8 óra volt. Nem is gondoltam, hogy repülőn képesek leszünk 8 órát aludni. Elkezdtem zenét hallgatni, néha-néha odapillantottam Dalmáékhoz, akik valamilyen filmet néztek. Nem sokkal később megint felálltam, hol a stuardeshez mentem, vagy Zayn-nel beszélgettem. Harry ez megelégelte.
- Louis! Maradj már nyugton legalább egy percre!
- Bocs, de mindig eszembe jut valami.
- Akkor inkább cseréljetek helyet Zayn-nel!
- Oké. – szólt előre Zayn. – Én benne vagyok, úgyis érdekel az a film, amit néztek.
- Rendben! – vágtam rá rögtön, s helyet cseréltem Zayn-nel. Heni és Niall rám nézett. – Ne zavartassátok magatokat. Zenét fogok hallgatni.
Heni rám mosolygott, nekem pedig ettől elakadt a tekintetem, de amikor Niall rám nézett, gyorsan elkaptam a fejem. Beledugtam a fülhallgatót a fülembe, de nem indítottam el zenét. Őket akartam hallgatni, hogy miről beszélnek. Először énekelgettek, aztán elkezdtek beszélgetni. Heni kérdezte, hogy milyen Írország. Aztán Niall kérdezett egy érdekes kérdést, amire felkaptam a fejem. Elég látványosan, mert felém néztek, aztán úgy tettem, mintha csak a zenét állítanám át.
- Volt már fiúd? – kérdezte Niall.
- Nem, még soha nem voltam szerelmes. – mondta Heni, én pedig ledöbbentem.
- Szegények! Nem tudják, mit hagytak ki!
- Niall, te bókolsz! – kiáltott fel Heni nevetve, Niall pedig Heni szája elé tette a kezét.
Nekem ennyi elég volt. Felpattantam a helyemről, elég látványosan és a hátsó mosdó felé vettem az irányt. Liam és Brigi furcsán néztek rám. Amire visszaértem, kitaláltam, hogy vissza fogom cserélni a helyem Zayn-nel. Harry ezt nem vette jó szemmel, de megígértem neki, hogy nyugton leszek. Amikor hátranéztem, láttam, hogy Zayn bealudt. Arra gondoltam, hogy meg kéne viccelni. Előkaptam a táskámból a még megmaradt szendvicsem. Kicsomagoltam, majd úgy, ahogy volt rátettem Zayn fejére. A többiek elkezdtek nevetni. A következő órában a kilátást kémleltem, s megláttam, hogy nemsokára megérkezünk és elkiáltottam magam.
- Nézzétek! New York! – hátranéztem, Zayn felriadt, az ölébe esett a szendvics, ami miatt a gatyája teljesen vajas lett.
- Louis! – kiáltott fel, mire én gyorsan felálltam és elkezdtem szaladni a mosdó felé, Zayn pedig egy darabig követett. Nem is kellett sokat várnom a mosdóban, mert pár pillanat múlva kopogtak az ajtón.
- Zayn hiába kopogsz, úgyse nyitom ki. – kiabáltam ki.
- Louis! Azonnal nyisd ki! – ez nem Zayn hangja volt, hanem James-é! Ajjaj! Kinyitottam az ajtót, s fej leszegve lassan kijöttem.
- Most bajban vagy! – mondta James mérgesen, keresztbe tett karokkal. – Miért nem tudsz nyugton maradni? Az egész gép tőled zeng!
- Bocs. – mondtam. Visszaindultam a helyemre, útközben pacsiztam Liam-mel, s leültem. Nemsokára landolni fogunk…

*Brigi szemszöge*

Reggel 8 óra… Mennyire jó érzés úgy ébredni, hogy közben tudod, hogy ott van melletted az az ember, akit életed végéig tudnál szeretni? Leírhatatlan. Ahogy a fejem a mellkasán volt, éreztem az illatát, s elmosolyodtam. Lassan kinyitottam a szemem, s felé fordultam.
- Jó reggelt! – mosolygott.
- Szia. – felültem, majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Hogy aludtál?
- Jól. Te?
- Soha jobban! Csodálatos úgy ébredni, hogy akit a legjobban szeretek itt van velem és átöleltem. – mondta, majd megcsókolt. Éreztem, hogy mennyire szeret, a melegség átjárta mindenem. Néha-néha előrepillantottam a többiekhez. Heni és Niall végig énekeltek és beszélgettek. Nagyon jó zenéket hallgattak és amilyen tökéletes énektudásuk volt, megnyugtató érzés volt hallgatni őket. Louis nagyon sokszor járkált ki a helyéről, a végén pedig Harry ráparancsolt, hogy cseréljen helyet Zayn-nel. Liam-mel nagyon sokat beszélgettünk, szinte mindenről szó volt. Heni egyszer felkiáltott.
- Niall, te bókolsz! – ekkor viszont Louis felpattant és beviharzott a mosdóba. Nem tudtam kivenni, mi volt az arcára írva, amikor elhaladt mellettünk. Sokáig bent volt. Én csendben maradtam, a gondolataim elkalandoztak. Liam zökkentett ki.
- Vajon mi baja lehet…
- Nem tudom. – pedig biztos voltam benne, de nem akartam szólni Liam-nek. Tudtam, hogy Louis titokban bele van esve Henibe. Valami történhetett azon az éjszakán, amikor Heni kiviharzott a hotelből. Valahogy ki kell szednem belőle… Amikor végre kijött Louis, visszaült a saját helyére Harry mellé. Nem sokkal később jött a stuardes.  Liam vett egy csokit, majd a kezembe nyomta.
- Köszönöm. Juj, ez karamellás Milka! A kedvencem! – kiáltottam fel.
- Tudom. – kacsintott Liam.
- Honnan?
- Vannak informátoraim… – mondta. Vajon ki mondhatta el neki?
Miután megettük, Liam megcsókolt.
- Ez finom volt. – szólalt meg.
- Most már tudod, miért ez a kedvencem.
- Hmm… én nem a csokira gondoltam… – mosolygott, én pedig éreztem, hogy elpirultam. – Van kedved PSP-zni? Elhoztam magammal, de még egyszer se vettem elő. – mondta, s kikotorta a táskájából.
- Persze! De ugye van rajta rally-s játék?
- Csalódtam az informátoromban. Azt nem említette, hogy szereted az autókat. De nem gond, mert én is szeretem. – a pálya végén már nagy volt a tét, a kocsit pedig hajszolni kellett. Ekkor már elég hangosak voltunk.
- Gyerünk még! Nyomd neki! – kiáltottam fel.
- Ez az! Ne állj le! – szólt Liam a kocsira. Amikor épp vége lett, észre se vettük, hogy a többiek néznek minket.
- Skacok. Nem tudom, mit csináltok, de nem itt kéne ilyen hangosan. – mondta Harry. Mindenkiből kitört a nevetés. James ránk szólt, hogy maradjunk csendben. Pár perc múlva Louis felkiáltott. Újra elkezdtünk nevetni. Valamit csinálhatott Zayn-nel, mert csak azt láttam, hogy egy darabig üldözi Louis-t a mosdóig. James utánuk ment. Nem tudtuk Louis mit kapott, de mikor jött vissza, pacsizott Liam-mel és visszaült a helyére. Az izgatottság fogott el, amikor Liam szólt, hogy már mindjárt landolunk New York-ba, ugyanis még soha nem voltam Amerikában.

Amikor felébredtem láttam, hogy Louis hátrafordulva néz engem. Rászóltam, ő pedig megzavarodottan fordult vissza a helyére. A többiek körül-belül ugyanakkor keltek, mint én. Niall félig nyitott szemmel kérdezte, hogy mennyi az idő. Megettük az utolsó szendvicseinket, aztán elkezdtünk beszélgetni New York-ról. Kitaláltuk, hogyha elenged minket James, akkor meglátogatnánk a Szabadság-szobrot, aztán pedig piknikezhetnénk a Central Parkban. Amikor már kifogytunk a szavakból, Niall elővette a fülhallgatót és odanyújtotta az egyiket. Mielőtt betettem volna, észrevettem, hogy Dalma és Harry filmet készülnek nézni. Kíváncsiskodva odahajoltam hozzájuk.
- Mit néztek?
- Nem tudunk választani. – mondta Dalma a DVD-ket lapozgatva.
Louis sóhajtott egyet, hirtelen kikapta Dalma kezéből a tokot és nézegette a lemezeket.
- Tessék! – nyújtott át egyet.
- Igazából szerelem?
- Király! Kösz, Louis! – nevetett Dalma, majd betette a lejátszóba.
- Oh, romantikus film… – forgattam a szemem.
- Mi az, hogy te nem szereted a romantikus filmeket? – förmedt rám Louis.
- Igaz, te olyan romantikus fajta vagy. – ültem vissza a helyemre.
Ránéztem Niall-re, akiből kitört a nevetés, én pedig rajta kezdtem el nevetni. Louis sértődött fejet vágott, de sikerült neki is elmosolyodnia. Niall úgy tudod leállni, hogy észrevette a stuardest, aki épp odaért Harry-ékhez. Harry vett egy csokit, Dalmának gumicukrot, ami a kedvenc édessége, a filmezéshez pedig popcornt. Niall szinte mindenféle rágcsálnivalót vett, amit közénk tett, hogy én is ehessek belőle. Louis kiakasztotta Harry-t azzal, hogy folyton kijárkált a helyéről, így helyet cserélt Zayn-nel, aki nézte a filmet Dalmáékkal. Niall bókját elég hangosan fogadtam. Konkrétan felordítottam, Niall pedig befogta a számat a kezével. Ő elpirult, én pedig elkezdtem nevetni. Amikor Zayn visszaült Niall mellé, elaludt, Louis pedig egy szendvicset tett a fejére. Addig kuncogtunk, amíg Louis fel nem ordított. Zayn felriadt és a szendvics leesett. A hangos nevetésektől James-nek ránk kellett szólnia, hogy maradjunk csendben. Ezek után már csak izgatottan néztünk kifelé az ablakon, látva, hogy egyre lentebb jutunk a New York-i repülőtérre.

(Írta: heni06)

7. Fejezet / 32. Rész: Repülőtér

 Sziasztok! Köszönjük a kommenteket! Itt az új rész. Jó olvasást!


A további perceket nevetgéléssel töltöttük és megmutattuk egymásnak a kiírásokat. Ahogy csöndben maradtunk, hallani lehetett a repülők hangját.
- Már meg is jöttünk? – kérdezte Brigi.
- Bizony. – felelte James, ahogy befordult a busszal a parkolóba. – Megyünk megvenni a jegyeket! – leállította a buszt egy zárt parkolóba, ahol őrök jöttek felénk. James kiszállt a buszból, s mi is követtük őt.
- Ugye ezt nem mondjátok, hogy Amerikába nem visszük a buszt? – kérdezte szomorúan Brigi.
- Hát mivel nem vihetjük fel a repülőre… – helyeselt Louis.
Nagyon szerettük pedig, de sajnos mással fogunk járni turnékra. James szerint az is lakókocsi lesz, csak kicsit kisebb és nincs benne ágy, csak kanapék. Miután James lerendezte az őröket, kimentünk a parkolóból és a nagy épület felé vettük az irányt. A falai szinte mindenhol üveggel voltak kirakva, körbe pedig lámpák álltak, amik kivilágították az udvart. 

Amikor beléptünk, megdöbbentünk mennyi ember járt-kelt a hatalmas fehér folyosón.
- Menjetek el mosdóba, ha kell. Én addig megveszem a jegyeket. – utasított minket James, s beállt a nem túl hosszú sorba.
- Ha tudnánk, hol van a mosdó… – fordult meg Niall.
Elindultunk a folyosón, közben néhányszor lekaptak minket fényképezővel vagy telefonnal.
- Vajon mennyi idő, mire felteszik a képeket twitterre? – vágott gúnyos arcot Zayn.
- Maximum öt perc. – nevetett Liam.
- Hé, ott a budi! – kiáltott fel Louis. – Ki jön velem?
Mivel senki nem akart menni, Louis-nak egyedül kellett mennie.
- Igyekezz! – szólt utána Harry.
Az „igyekezz” szó Louis-nak öt percet jelentett. Ahogy felénk jött, fülig ért a szája.
- Veled meg mi van? – kérdeztem.
- Találtam a mosdókagylónál egy répát. Biztos egy rajongó tette oda, amikor látta, hogy a mosdóhoz megyünk. – magyarázta.
- És meg is etted? – lepődött meg Dalma.
- Nem. Beleraktam a szappantartóba. – nevetett fel, mi pedig csak nagy szemekkel néztünk rá. Harry a homlokára csapta a tenyerét.
- Te idióta! – nevettünk.
A mosoly lefagyott az arcunkról, amikor egy nő ment be a mosdóba, kezében törlő és egyéb készülékkel. A takarítónő! Mi csak néztünk, vajon mit fog szólni. Pár perc múlva kijött, s ránk emelte a tekintetét. Gyanús volt neki, hogy kuncogunk, így haragosan jött felénk. Tettünk pár lépést hátra, de ekkor James megszólalt.
- Gyertek! Indulunk! – kiáltotta.
Követtük az olyan táblákat, amik kivezetnek a repülőkhöz. Menet közben kaptunk kártyákat a jegyek helyett, s megmutatták, hogyan kell végighúzni a kártyát, hogy az előtte lévő forgó korlát átengedhessen. Egyesével sikerült szinte mindannyiunknak, habár volt, aki itt is hozta a formáját. Niall áthúzta ugyan a kártyát, s azt hitte, hogy átengedi a kapu. Nekirontott, de a hirtelen erőtől átbukott a korláton nagyot esve. Szegényt nagyon kinevettük. Utána Liam következett, aki már vagy századjára próbálkozott, de végig csak pirosat mutatott a lámpa. Ezt Brigi megsokallta, s a korlát másik oldaláról segített neki.
- Jaj, ezt is nekem kell megcsinálnom? – sóhajtott, majd egy rántással sikerült átengednie Liam-et.
A következő ellenőrző állomás egy érzékelő boltív volt, ami sípol, ha valami veszélyes tárgyat érzékel az illetőnél, aki áthalad alatta. Átmentünk rajta, Harry-nél viszont hirtelen sípolni kezdett. Ijedten visszafordultunk a hangtól. Másodpercek alatt ott teremtek az őrök. Megnéztek valamit a szerkezeten, majd leállították.
- Mi történt? – kérdezte aggódva Dalma James-től. – Ugye nincs semmi baj?
James nem felet. Dalma nekiiramodott Harry felé, de James megállította.
Az őrök csóválták a fejüket, odamentek Harry-hez, s átengedték. Megmondták James-nek, hogy a gép rosszul érzékelt, s bocsánatot kértek. Dalma megijedt, hogy Harry-t esetleg elviszik, s ezek után nem merte elengedni. Innen már csak az udvarra vezető út maradt. A március esti csípős levegő megcsapott minket, ahogy kiléptünk az éjszaka fényébe. Felvettük a kabátjainkat, s követni kezdtük James-t. Beálltunk a legelső repülő sorába. James elmagyarázta, hogy ő két üléssel előrébb lesz, mi pedig három sor helyet fogunk kapni. A sorban állás közben a szél megerősödött, a hajukat pedig össze-vissza fújta. Ahogy felértünk a gépre, odaadtuk a jegyet az ellenőrnek, bevártuk egymást, majd elindultunk beljebb. Majdnem a legvégén volt a helyünk. 

Louis leült legbelülre, mellé Harry és Dalma. Mögéjük ültem én, mellém Niall aztán Zayn, leghátul pedig Liam és Brigi. A hátizsákjainkat letettük az ülések alá, a nagyobb bőröndöket betették a fenti csomagtérbe. Amikor felszállt a repülő, elképesztően gyönyörű látvány volt, hogy egyre magasabbra jutunk. Kinéztem az ablakon, s a nyomástól hirtelen rosszullétem lett, ezt Niall is észrevette.
- Jól vagy? – aggódott.
- Igen persze, csak most repülök először és furcsa. – mély levegőt vettem, s máris jobban éreztem magam. Megfogtam Niall karját, hogy leolvassam az órájáról az időt.
- Te jó ég! Már elmúlt éjfél! – lepődtem meg.
Ezt mindenki hallotta, s úgy terveztük, hogy megesszük a szendvicseket aztán megpróbálunk aludni. Mindenki sokat evett, mert már nagyon éhesek voltunk.
Utána elhelyezkedtünk az alváshoz. Jó éjszakát kívántunk egymásnak, majd csöndben maradtunk. Felhúztam a lábaimat az ülésre, nekidőltem az ablaknak, kezemet a fejem alá tettem, s úgy aludtam el...

(Írta: heni06)

7. Fejezet / 29. Rész: Szívszorító elválás

Sziasztok! Köszönjük a kommenteiteket, örültünk, hogy ennyire tetszett a legutóbbi rész. :) Sajnos a héten már nem lesz több rész csak leghamarabb esetleg szombaton, mivel egyikünk angolból a héten írásbeli és szóbeli vizsgázik, és nincs idő a tanulás mellett gépelni. :( Addig is írjatok minél több kommentet és legyetek rendszeres olvasók! A szavazás (mi fog történni a lányokkal?) a következő részkor lesz lezárva és kiírjuk az eredményt is. Lájkoljatok,kövessetek, osszatok és nem utolsó sorban olvassatok! :)

9 órai kelés! Direkt így terveztük, hogy legyen elég időnk a búcsúzkodásra. Egymásra nézünk Brigivel. Tudtuk, mi fog várni ránk a mai nap, de nem akartunk belegondolni.
- Azt álmodtam, hogy még velük maradunk egy ideig. – szomorodott el Brigi. – Annyira szeretem! – fakadt sírásra.
- Hé! Én hiszem, hogy még látni fogjuk őket. – mondtam, majd odamentem hozzá és megöleltem. – Hamarabb, mint hinnénk. – Ettől felderült valamivel. Én viszont még mindig szomorú voltam a tegnap miatt.
Bementek Dalmával a fürdőbe készülődni, én addig elkezdtem kivinni a csomagokat az ajtó elé. Közben találkoztam a fiúkkal, akiknek köszöntem, de Niall-t sehol se találtam. Louis-nak sikerült mögém lopóznia és megijesztenie, közben pedig a csomagot, ami a kezemben volt, leejtettem, s pont Louis lábára esett. Jót nevettünk, hogy fél lábon ugrált a fájdalomtól, de amikor közelebb jött hozzám elkomorodtam.
- Niall hol van? – néztem körbe a nappaliban.
- Nem tudom. Korán elment. – lépett hátrébb Louis. – Hadd vigyem ezeket. – Felvette a bőröndöket, majd kivitte.
Bementem a közös fürdőbe, ott készülődtem el. Fogat mostam, hajamat pedig fésülés után felcsatoltam. Igazítottam rajta még egy kicsit, amikor Zayn nyitott be.
- Ó bocs. – pirult el, mert azt hitte mást csinálok.
- Semmi baj. Gyere be.
Rám mosolygott, majd egy hirtelen mozdulattal kiszedte a csattot a hajamból, s nevetve elszaladta vele.
- Zayn! – futottam utána.
A kanapét kerülgetve próbáltam elkapni, de nem sikerült. Ekkor Brigi és Dalma előugrottak, két oldalról feldöntötték Zayn-t, aki a kanapéra esett. Én ráugrottam és kivettem a kezéből a csattot, míg Brigiék csikizték. Liam és Harry csak nevettek rajtunk. Kellett 15 perc, mire felfogtuk, hogy mire készültünk ezelőtt, de erre az ökörködésre szükség volt, s ez fog nagyon hiányozni!
- Levisszük Harry-vel a többi cuccot. – mondta Zayn majd kimentek.
Én és Dalma is lementünk, hogy magára hagyjuk Liam-et és Brigit. Figyeltük a fiúkat, ahogy beteszik a holmikat a buszra és a miénket a kisebb buszra, ami haza fog vinni bennünket. A fiúknak kellett a turnébusz, mivel ők Amerikába fognak utazni és ki tudja, meddig lesznek ott. Tekintetemet körbe-körbe forgattam, hátha látom valahol Niall-t.
- Hol lehet? – sóhajtott Dalma, mert tudta, kit kerestem.
- Csak kerüljön elő gyorsan… – mondtam.
James is segített a fiúknak rakodni, közben pedig beszélgetett a fiúkkal. Brigi és Liam lehozta az utolsó holmikat is, amik még fent maradtak. Közben megérkezett a sofőr is, aki majd hazavisz minket.
- Mikor indulunk? – kérdeztem James-től.
- Amint szól a sofőr. – felelte, majd megölelte mindhármunkat. – Vigyázzatok magatokra lányok! Bárcsak én lehetnék a ti menedzseretek is a fiúk mellett, de kívánom, hogy nagyon jót kapjatok, hiszen még fiatalok vagytok és csak most indul be a karrieretek!
- Köszi, James. Nálad jobb menedzser nem lesz! – mosolygott Dalma, James pedig bekönnyesedett szemmel ölelt meg minket még egyszer.
- Jó utat! – mondta, majd elfordult, megtörölte a szemét, aztán odament a sofőrhöz.
Most pedig a fiúktól akartunk elbúcsúzni, ami hosszabb időt vett igénybe. Brigi és Liam alig bírták elengedni egymást. Liam adott Briginek egy szív alakú párnát, amire Liam neve volt varrva. Brigi könnyes szemmel csókolta meg Liam-et. Dalma és Harry szintén így voltak. Harry adott Dalmának egy plüssmacit és ezt mondta:
- Ezt azért kapod, hogy amikor nem lehetek veled, akkor ezt szorongasd helyettem. Magamnak is vettem egy ilyet, hogy minden este rólad álmodjak! Soha nem felejtenélek el! – Dalma sírva ölelte meg Harry-t, aki szintén közel állt már a síráshoz.
Brigi már sírt, Liam próbálta megnyugtatni, de nem sikerült neki.
- Te jelented nekem az egész világot! Akárhol leszek, mindig te jutsz majd az eszembe mindenről! Szeretlek! – mondta, majd megcsókolta a zokogó Brigit.
Eközben én egyesével köszöntem el a fiúktól. Először Zayn-hez mentem oda. Megöleltük egymást, s így szólt:
- Vigyázz magadra, hugi!
- Te is, legjobb bátyó! – szorosan megölelt, majd elengedett és egymásra mosolyogtunk.
Brigi és Dalma is elköszönt a többiektől, addig én Liam-től és Harry-től búcsúztam el. Utána Louis következett. Megöleltük egymást, de nem engedtük el egy ideig. Könnyeimet megpróbáltam visszafojtani.
- Vigyázz magadra, szívem! – suttogta.
- Te is vigyázz magadra! – mosolyodtam el, majd beletúrtam a hajába, amitől a frász szokott rájönni, de most csak mosolygott, s az arcomra nyomott egy puszit. A vállam fölött elnézett és elkomorodott.
- Niall. – gyorsan megfordultam a neve hallatán. A hátsókert felől jött. Elindultam felé. A szívem hevesen vert. Megálltunk egymással szemben. Szégyelltem magam a csók miatt Louis-val, s úgy érzem butaság volt. Nagyon féltem, hogy elveszthetem Niall-t.
- Szia. – mondtam, s lesütöttem a szemem.
- Szia. – köszönt vissza.
- Ne haragudj, hogy nem hittem neked! Nagyon sajnálom! Csak tudod… – itt elakadtam, s a földre szegeztem a tekintetem. – Nem magyarázkodom…
- Én, vagyis mi szóltunk, hogy lesznek pletykák! Már az elején figyelmeztettünk titeket, hogy vannak olyan emberek, akik bármit megtennének, hogy szétválasszanak minket! Látod, mire képes a féltékenység...
- És sikerült elválasztania bennünket?
Niall habozva válaszolt.
- Nem. – lépett közelebb hozzám. – Túlságosan jóban vagyunk egymással. Senki nem választhat el minket… Nagyon imádlak és ezen semmi nem választhat!
- De igen. A távolság. – szakítottam félbe.
- Tudjuk tartani a kapcsolatot! Minden nap hívlak, csak hogy hallhassam a hangod. – mondta, majd megfogta a két kezemet.
- Túl drága lenne az neked…
- Nem érdekel! Megéri. – közelebb hajolt hozzám, próbált volna megcsókolni, de James kiáltott.
- Gyertek gyerekek!
Niall a vállamat átkarolva vezetett vissza a többiekhez. Még egy utolsó gyors ölelés volt mindenkitől, s elindultunk a buszunkhoz. Megfordultunk, hogy egy utolsó pillantást vessünk a fiúkra. Integettünk, aztán felszálltunk. Az ablakokból még integettünk egymásnak, amíg el nem tűntek. A könnyeink patakként törtek ki. Megpróbáltuk vigasztalni egymást, de hiábavaló volt. Úgy döntöttük, álomba sírjuk magunkat...


(Írta: heni06)

7. Fejezet / 31. Rész: Telefonlopás

Sokan kértétek, hogy legyen új rész. Az elmúlt időszakban eléggé megcsappant az olvasóink száma, ez észrevehető a kommenteknél és a látogatásoknál is. Átléptük igaz a 6000 látogatót és közelítünk a 7000 felé, de kommentek nélkül ez semmit sem jelent. Arra kérünk titeket, ha van olyan ismerősötök, akit érdekelnek az ilyen történetek, mutassátok meg neki. Twitteren is oszthatjátok az oldalt és követhetitek a profilunkat (link: lent). Jó olvasást! :)

- Mennyi az idő? – ásított Brigi.
Felálltam, odamentem a pulthoz, ahol a telefonokat tartottuk. Már nyúltam volna érte, de észrevettem, hogy egyikünké sincs ott.
- Öhm… Ugye nem hagytuk a másik buszba a telefonjainkat? – fordultam Brigihez és Dalmához. Gyorsan felkapták a fejüket.
- Az nem lehet! – pattant fel Brigi és elkezdte keresni.
- Nem! Tuti, hogy nem hagytuk ott! Láttam, amikor James behozta őket és letette oda. – mondta Dalma és rámutatott a pultra. A fiúk végig kuncogtak.
- Ez nem vicces! Inkább gyertek keresni ahelyett, hogy ott ülnétek! – fordultam hozzájuk.
- Ez az! – kezdte Brigi. – Álljatok fel segíteni, vagy kidobunk titeket a buszról és szaladhattok a másik után, ha tényleg ott hagytuk!
- Hű! Ez szép volt! – nevettem, s pacsiztunk, miközben most mi nevettünk rajtuk. Ők hirtelen ránk támadtak és elkezdtek csikizni minket.
- Hé! Mi folyik itt? – nevetett rajtunk Dalma.
Felnéztünk.
- Inkább segítsetek! – folytatta.
Szétszéledtünk a buszban. A fiúk elvonultak, de nem keresték, csak ültek és járkáltak. Na, ennyit a nagy segítségről! Mindenesetre sehol se találtuk a telefonokat. Amíg mi a szüleinkkel beszéltünk előtte, nem is figyeltünk arra, hogy a fiúk miben sántikáltak…

*Brigi szemszöge*

A keresgélés után, megkérdeztem Liam-et, hogy megtalálta-e a telefonomat. Ő azt mondta „nem”, és mosolyogva továbbállt. Kicsit furcsálltam is, de nem foglalkoztam vele. Megnéztem az ágyaknál, hátha otthagyhattam, s meglepetésemre Liam ágyán találtam rá. Leültem felnéztem twitterre és megnéztem az említéseket. Olyanokat írtak, hogy: „De aranyos ez tőle!”; „Nagyon szerencsés vagy, hogy ennyire szeret”; „Gratulálok nektek” és még sok hasonló. Kíváncsi lettem, mire írták ezeket, ugyanis én semmit nem írtam ki már régóta. Azt hiszem akkor írtam utoljára, amikor megérkeztünk Londonba. Különben sose nézem a twittert. Heni és Louis szoktak sokat irkálni, sőt ők gyakran azt csinálják, hogy fél méterről üzennek egymásnak twitteren. Rámentem az adatlapomra és az utolsó bejegyzése ez volt: „Semminek nincs értelme, ha nem tudjuk átölelni egymást. Szívem lágyan összedobban, szeretlek téged napról napra jobban. – Köszönöm ezt a verset életem szerelmének: @Real_Liam_Payne!”
Most már rájöttem mindenre… A fiúk titokban elvették a telefonjainkat! Liam-nek nem volt ideje visszacsempészni és véletlenül az ágyán felejtette! Odaszaladtam Liam-hez, aki a kanapén ült, majd szó nélkül az ölébe ugrottam és megcsókoltam. Ő viszonozta, s elkezdett mosolyogni. Megkértem, hogy csináljunk egy olyan képet, amin egy puszit ad az arcomra. Ő egyből fogta a telefonját, lefotózott minket és kitette a képet twitterre ezzel az aláírással: „Életem szerelmével, @Brigi_Nagy-al együtt. Köszönöm, hogy vagy nekem!” Ettől nagyon elérzékenyültem. Én is kiraktam ugyanezt a képet így: „Köszönöm ’életem szerelmének’, hogy ellopta a telefonom és kiírta ezt a csodálatos verset! Szeretlek @Real_Liam_Payne!” A képet mind a ketten beállítottuk profilképnek. Azon gondolkodtam, vajon Dalmának és Heninek miket írhattak ki és ki volt az... 

*Dalma szemszöge*

A sikertelen keresés után kimentem a pulthoz, hogy igyak egy limonádét. Harry épp akkor jött kifelé és szó nélkül a kezembe nyomta a telefonomat. Pont, amit kerestem! Fogalmam sem volt, mit keres nála, de nem tudtam tőle megkérdezni, mert besietett a mosdóba. Gondoltam, majd megkérdezem, miután kijött. Addig is felléptem a twitterre és furcsa említéseket találtam: „Nem szólunk egy szót se!”; „Örülök nektek, sok boldogságot!”; „De aranyos!”. Átnéztem az adatlapomra és ezt a bejegyzést találtam: „Shh! Ne mondjátok el @Dalma_Csato-nak!” – ezt Harry írta ki. Utána egy bejegyzés tőlem: „@Harry_Styles olyan csodálatos, annyira szeretem!”
Fogalmam sem volt, hogy kerültek ide, hiszen már rég nem voltam fenn twitteren… Hacsak… Ebben a pillanatban Harry kilépett a mosdóból. Kérdőn néztem rá. Hát persze, hogy ő volt! Csak nevetett, mert tudta, hogy rájöttem, mit csinált. A végén már nekem is mosolyra húzódott a szám. Mondtam neki, hogy nagyon idióta húzás volt, de persze nem haragudtam rá. Megcsókoltuk egymást, majd lepihentünk a kanapéra. Heni még eközben is járkált körbe-körbe.

Miután a lányok már leültek a kanapéra, az ágyak felé vettem az irányt, hátha ott hagytam valahol a mobilom. Ahogy odaértem, megláttam Louis-t a felső szinti ágyamon.
- Ezt keresed? – kérdezte és a telefonomat lóbálta a levegőbe.
- Hé! Add vissza! Mit keres az egyáltalán nálad? – kérdeztem, s elkezdtem felfelé mászni a létrán, hogy elvegyem tőle. Louis leugrott a másik oldalon és elkezdett futni. Balszerencséjére Harry épp az útjában állt, s Louis nekiment Harry-nek, akit majdnem fellökött, így sikerült beérnem. Kikaptam a kezéből a telefonom.
- Remélem nem rontottad el. – mondtam, majd otthagytam.
Visszamentem az ágyamhoz. Gondoltam felnézek twitterre, hogy milyen üzeneteket kaptam. Az adatlapom jött be először, furcsamód, és egy 15 perce frissített bejegyzés, amiben ez állt: „@Louis_Tomlinson a legjobb mindenben és én egy különc vagyok a másik két lány közül.” Alatta a fanok írásai: „Milyen cuki!”. Utána rögtön egy bejegyzés Louis-tól: „@Lheni06 Köszönöm szépen, örülök, hogy így gondolod! :D És igen, tényleg egy különc vagy…legalábbis nekem. ;)” Lemásztam az ágyamról, bementem a konyhába, ahol Louis épp ivott. Odalopóztam a háta mögé, felkiáltotta, hátba csaptam, ő pedig kiköpte, ami a szájában volt.
- Louis! Hogy merted? – nevettem rajta.
- Szóval észrevetted. – nevetett ő is.
- Nem volt nehéz. – feleltem gúnyosan.
- De most miért? Nem tetszett?
- De. És most nézd meg mit írtam erre. – mutattam felé a telefonom. Ő elkezdte hangosan felolvasni.
- @Louis_Tomlinson Igen, hát persze. Főleg a hülyéskedésben vagy jó! És gratulálok, hogy sikerült ellopnod a telefonom anélkül, hogy észrevettem volna. Eddig még csak egy embernek sikerült rajtad kívül. – a végét elnevette, aztán megölelt. Micsoda idióta! A többiek is mosolyogtak, mi pedig leültünk hozzájuk.
- Szóval mindannyiunkat megvicceltetek! – néztem körbe a fiúkon.
- Tolvajok! – nevetett Brigi.
Dalma odafordult Harry-hez.
- Can I call you a thief?
- Yes, you can call me a thief. – mosolygott Harry és megcsókolta Dalmát.


(Írta: heni06 és Brigic11) 

7. Fejezet / 30. Rész: A barátság ereje

Sziasztoook! Köszönjük nektek a komikat: a véleményeket és a vizsgára való biztatást, ami ötös lett. :D Mint láthatjátok új dizájn lett az oldalon, reméljük tetszik. A szavazást hivatalosan is lezártuk, lássuk az eredményeket:

Mi fog történni a lányokkal a búcsú után?

Hazamennek	0 (0%)
A busz visszafordul	18 (72%)
Turnézni mennek	7 (28%)
Jövőre visszamennek Angliába	0 (0%)

Olvassátok a részt és ki is fog derülni, hogy ki tippelt jól. Legyetek rendszeres olvasók (jobb oldalt). Kommenteljetek légyszi minél többen, szóval hajrá! Jó olvasást! :) 

Brigi és Dalma hamar elaludt, de én képtelen voltam rá. A gondolataim össze-vissza kalandoztak. Csak dobáltam magam az ágyban, így jobbnak láttam, hogy felkeljek. Kimásztam a takaró alól, kivettem a kishitűből az egykor meghagyott kakaómat, leültem az ágyak előtti kanapéra, az italt letettem az előtte lévő asztalra, majd betakartam magam takaróval, s néztem a sötétbe burkolózó tájat. Micsoda? Sötét? Szóval mégis aludtam, hiszen reggel volt, amikor elindultunk… Már olyan 8 óra fele járhatott az idő, amikor a sofőr telefonja felcsendült. Nem figyeltem miről beszél, de hirtelen megállította a buszt és megfordult vele. Biztos rossz irányba ment… Fáradtan, félig csukott szemmel néztem ki az ablakon, de ekkor… valami nagyon furcsát láttam meg. Egy táblán ez állt: „Bristol, Airport” Mi? De hát Bristol az ellenező irányba van az otthonunktól! Bristol egy nagyobb város Londontól nyugatra. Sok épülete mellett van egy kisebb repülőtere is. De mi történt? Semmit nem értettem. Miért megyünk egy távoli repülőtérre, ha egy közelebbibe is fel tudtunk volna szállni? De amúgy is, miért akarnánk repülővel menni, ha idefele is végig busszal jöttünk? Egy hirtelen rántással a busz megállt. Felpattantam, odamentem Brigihez és megráztam, hogy keljen fel.
- Elment? – kérdezte félálomban.
- Mi? Miről beszélsz? – kérdeztem.
- Bocs, csak egy álom volt. Mi van már?
- Valami nem stimmel. A busz megállt. Az ellenkező irányba mentünk, mint ahova kellett volna, és… – itt kinéztem az ablakon. – az eső is esik.
- Micsoda? – riadt fel Dalma.
- Mi volt ez? – ijedt meg Brigi a kinti zajtól.
- Megnézem… – mondtam.
- Csak óvatosan! Mi addig megvárunk. – szállt ki az ágyból Brigi.
Kinyitottam a busz ajtaját, kinéztem, de nem láttam semmit. Az eső hangosan verte a tetőt. Kimentem, becsuktam az ajtót, s tettem néhány lépést előre. Tőlem balra egy hang érkezett, amitől összerezzentem. A sötétben egy alak rajzolódott ki. Pár másodperc kellett, hogy rájöjjek, mit látok.
- Louis! – kiáltottam, s elkezdtem felé rohanni. Tényleg ő volt! Ez hogy lehetséges? Már tárt karokkal, mosolyogva várta, hogy odaérjek hozzá. Ráugrottam, ő pedig megpróbált megtartani. Alig bírtam elengedni, annyira boldog voltam.
- Hogy… ez hogy lehet? – alig bírtam megszólalni a meglepődéstől.
- Hát csak hiányoztatok. Már most! – tűnt fel Zayn Louis mögött, akit szintén megöleltem.
Ki tudja mennyi ideig állhattak kint, hiszen bőig voltak ázva, arcukról és hajukról folyt le a víz.
- Többiek? – jutott eszembe.
- Itt. – szólalt meg mögöttem egy hang. Niall volt az. Ő is teljesen átázva. Odamentem hozzá, s szorosan megöleltem.
- Hiányoztál. – mondta.
- Te is nekem. De hogy fogod kibírni, amikor hetekig nem fogjuk majd egymást látni?
- Az még odébb lesz. – mosolyodott el.
Eközben Brigi és Dalma semmit nem tudtak, mi folyik odakint. Csak találgatni tudtam, mi van velem.
- Nem kéne kimenni? – kérdezte Dalma.
- Kizárt! Semmi nem vehet rá, hogy kimenjek a sötétbe, semmi! – mondta Brigi.
Ekkor megkopogtatták a mellettük lévő ablakot. Brigi és Dalma ijedten összenéztek. Brigi lassan, vonakodva kipillantott, s döbbenten látta, hogy az ablakon kívül Liam mosolyog vissza rá.
- Liam! – sikította, s mint egy ágyúgolyó, kirontott a buszból, megkerülte és egyenesen Liam-re ugrott. Dalma a nyomában, Harry-t letámadva. Mind a nyolcan egy körben megöleltük egymást.
- Hogy kerültök ide? – kérdezte boldogan Brigi.
- Kellett egy kis idő, hogy rájöjjünk, még nem vagyunk készek elválni tőletek. – mondta Liam. – Nem tudtunk volna koncentrálni az amerikai turnénkra.
- És ha van kedvetek hozzá, akkor jöhetnétek velünk. A ti énekes karrieretek is beindulna. Járnátok koncertekre és addig James lenne a ti menedzseretek is. – folytatta Harry.
Nem tudtunk, mit mondjunk. Teljesen ledöbbentünk. A fiúkkal egy többhetes amerikai turnén? Maga az álom lenne…
- Bizony. - lépett mellénk James. - Már beszéltem a bizottsággal és lehetek a menedzseretek a turné idején, sőt támogatják is. A szüleiteket is felhívtam. Ők is sok sikert kívántak és üzenik, hogy érezzétek jól magatokat és hívjátok fel őket. Már csak rajtatok áll a döntés.
- Hát persze, hogy megyünk! – kiáltotta Brigi.
- Ha mindenki akarja, akkor ki nem hagynánk! – mondtam.
Őrült módon elkezdtünk rohangálni, a sárban ugrálni, amitől tiszta koszosak lettünk. Teljesen megőrültünk a boldogságtól. Látszott, hogy a fiúk is nagyon akarják és mindezt szeretetből csinálták. James szólt a sofőrnek, hogy vigye vissza a buszt, de előtte áttették a csomagokat a fiúk turnébuszára, amit a sötétben észre se vettem.
- Repülővel megyünk? – kérdezte Brigi, ahogy egyesével felszálltunk a buszra.
- Hát máshogy nem tudunk odajutni. – mondta Louis.
Leültünk a szokványos kanapéra.
- De esetleg most azonnal felkaphatlak a hátamra és átússzuk az óceánt. – mondta Liam, aki leült Brigi mellé és elkezdte csikizni.
A következő órát, amíg oda nem értünk a repülőtérhez, azzal töltöttük, hogy bekapcsoltuk a laptopot és mi hárman elkezdtünk beszélgetni a szüleinkkel skype-on. A fiúk közben az ágyakon beszélgettek, de néha beleugrottak a kamerába és elkezdtek hülyéskedni. Amikor már vagy tizedjére kitoltuk őket a kamerából, megelégelték a dolgot és lecsillapodtak. Már csak a nevetgélésüket hallottuk. Fél óra alatt megbeszéltük a szülőkkel a dolgokat, aztán le is tettük.



(Írta: heni06) 

6. Fejezet / 28. Rész: Szerelmi vallomás

Sziasztok! Itt a várva-várt folytatás! :) Jó olvasást!

Gyorsan megfordultam. Nem hittem a szememnek, de Louis állt ott. Végigmért a tekintetével, aztán leült mellém a fűbe. Belenéztem kékes szemébe, ami aggodalmat tükrözött. A szívem hevesebben kezdett el verni.
- Fogalmam sincs, hogy mit történt, de gondolom, fáj. – kezdte halkan.
Bólintottam.
- Keresnek? – kérdeztem.
- Igen. Zayn fent tartja Niall-t, mert nagyon feldúlt volt. A többiek viszont valahol a közelben vannak. Én valahogy gondoltam, hogy itt foglak találni.
- Túl jól megismertél. – fogtam meg a kezét mosolyogva, de hirtelen el is engedtem, Louis aztán újra megfogta az enyémet. Rádőltem a vállára, ő pedig átkarolt. Nagyon jól esett, hogy velem van.
- Én vagyok Louis. – mondta hirtelen. Felemeltem a fejem, nem értettem, hogy ezt minek mondta.
- Tudom, nekem is van nevem.
- Fiú vagyok.
- Én meg lány!
- 20 éves vagyok.
- Tudom, én meg 17.
- A kor nem számít…
- Tudom.
- Szeretlek!
- Tud…Mi?! – újra meg kellett kérdeznem. Nem fogtam fel, hogy mit mondott utoljára.
- Szeretlek.
Hirtelen melegség járta át mindenem. Szóval igaz! Brigi és Dalma jól látta, hogy tetszem neki, de én a lelkem mélyén nem nagyon hittem el. Azt gondoltam csak képzelődöm. De nem… Szemei tisztán csillogtak a holdfényben, ahogy egyre közelebb hajolt az arcomhoz.
- Totál őrült vagyok! – suttogta.
- Tudom, én is.
Ebben a pillanatban még közelebb hajolt, majd gyengéden megcsókolt. Felidéztem a legelső csókunkat, amikor csak egy puszit kellett volna adnom, de Louis felém fordult én pedig megcsókoltam mindenki előtt. Elég kínos volt. A szívem hevesen dobogott és izgatottság járt át. Amikor elengedett egymásra mosolyogtunk. Éreztem, hogy fülig el voltam pirulva. Felállt, engem is felhúzott, majd szorosan magához ölelt. Arcomat a pulcsijába fúrtam, mert éreztem, hogy a könnyeim újra elő akarnak törni. Valahogy éreztem, őrültséget csináltunk. Egy kiáltás és léptek zaja ütötte meg a fülemet. Eltávolodtam Louis-tól, s megláttam a többieket felénk jönni.
- Louis végre megtaláltad! – sóhajtott fel Liam.
- Hallottuk, mi történt… – kezdte Brigi, de meglátta, hogy Louis a kezemet fogta. Követtem a tekintetét, s gyorsan elengedtem.
- Menjünk fel! Beszélgetni kéne. – folytatta Brigi.
Ijedten néztem Louis-ra, aki a hotel felé bökött.
- Rendben. – mondtam vonakodva.
Harry és Dalma biztató mosollyal indultak utánam. Direkt lassan mentem fel a lépcsőn, mert semmi kedvem nem volt Niall-el találkozni. Amikor felértünk a szobába, odajött hozzánk.
- Jól van? – kérdezte Louis-tól, mintha én ott se lennék. Louis bólintott.
- Látod, hogy jól vagyok! Mégis mi bajom lehetne?! – vetettem oda.
- Csak aggódtam.
- Menj a… – mielőtt befejezhettem volna, Louis megrántotta a karom és a fejét csóválta.
Lesütöttem a szemem.
- Figyeljetek! – kezdte Brigi. – Majd holnap korán reggel megbeszéljük ezt! Ez lesz az első dolgunk, de most aludni kéne…
- És összepakolni a holmikat a bőröndökbe… – húzta el a száját Liam.
- Pontosan. – mondta Dalma. – Jó éjt, fiúk!
Brigi és Dalma bevonszoltak a szobába és bezárták az ajtót.
- Na, most mondj el mindent! Mi történt veled és Niall-el?
Semmi kedvem nem volt újra átélni a történteket, de a lányok nagyon ragaszkodtak ahhoz, hogy részletesen elmondjak mindent. Rezzenés nélkül hallgatták végig, hogy mik történtek. Amikor végigmondtam a pletykalapos sztorit, Dalma kiment és behozta az újságot.
- Hát ezen egyértelműen látszik, hogy szerkesztve van! – mondta Dalma.
- Akkor hogy került bele? – kérdeztem.
- Egyszerű! Egy csaj utál téged, mert van közted és Niall között valami. Ezt ő is észrevette és féltékenység céljából összeszerkesztette ezt a képet Photoshop-al, elküldte az újságíróknak, ezzel átvágva őket! Ennyi! – magyarázta Brigi.
- Ez biztos?
- Naná!
- Te jó ég! Ha igaz, akkor beszélnem kell Niall-el! – felpattantam, odamentem az ajtóhoz, de Brigi elé állt.
- Ne most! Majd holnap!
- De… – kezdtem.
- Ne aggódj, minden rendben lesz!
Hogy tévedhettem ekkorát… Egy ostoba kép miatt volt ez az egész! Ha megtalálnám azt a csajt, kitekerném a nyakát! Beletörődtem, hogy csak holnap tudok erről beszélni, de nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy nem igazi a kép. A következő percekben elkezdtünk pakolni a szobánkban, közben pedig arról beszéltünk, hogy milyen szörnyű lesz a holnapi búcsúnap. Elképzelni se tudtuk, hogy fogunk elválni a fiúktól. Miután bepakoltunk mindent, hullafáradtan dőltünk az ágyba és már aludtunk is.

(Írta: heni06) 

6. Fejezet / 27. Rész: Félreértés

Sziasztok! Köszönjük a kommenteket ezúton is. Nagyon sok szurkoló van, aminek nagyon örülünk. Ebbe a részbe kíváncsiak leszünk a véleményeitekre, úgyhogy írjátok meg minél többen! :)

Ahogy felfelé haladtunk a lépcsőn, megbeszéltük, hogy majd bulizni fogunk. Ahogy beértünk a szobába, Zayn már kapcsolta is be a hifit, Louis pedig leoltotta az összes lámpát, amitől semmit nem láttunk. Niall és én kivittünk a nappaliba néhány rágcsálnivalót, addigra a többiek már táncoltak és énekeltem őrült módon, majd mi is beszálltunk két nassolás között. Mindenki táncolt mindenkivel, a zene hangosan döngött, mi pedig próbáltuk túlénekelni. Ez ment nyolctól tízig. Amikor már nem voltak olyan jók a zenék, leültünk a kanapékra pihenni. Brigi egyszer félrehívott.
- Mondd el neki! Most! – parancsolt rám.
- Kinek? – kérdeztem.

- Hát Niall-nek tudod mit!
- Jó rendben, majd elmondom ma. – halasztgattam a dolgot. Nem nagyon volt erőm elmondani Niall-nek, hogy mit érzek iránta. Igazából még meg se fogalmaztam magamban. El szeretném mondani neki, mert ha ma nem, akkor lehet, hogy már nem lesz másik alkalom. De itt van viszont még valaki, Louis. Nagyon kedvelem őt is, főleg a hülyeségeit. Lehet, hogy egy kicsit éretlen, de ezért is szeretem annyira. Épp elhaladtam a bejárati ajtó mellett, amikor az kinyílt és James jött be.
- Hello, James! Túl hangos a zene? – kérdeztem.
- Nem gond. Öhm… itt van néhány újság, amiben benne vagytok. – mondta, s átadta nekem. – Nézzétek meg együtt és beszéljétek meg!
- Miért együtt?
- Mert tudjátok, milyenek a pletykák…
Nem értettem, miért mondta ezt, de akkor már el is ment. Ledobtam a lapokat az ajtó melletti éjjeliszekrényre, majd odamentem az asztalhoz és elkezdtem enni mindenből. Közben figyeltem a többieket. Liam és Brigi a többiektől félrevonulva csókolóztak, Dalma és Harry őrült módon táncoltak, Zayn és Louis a magnónál énekeltek. A gondolataim össze-vissza kavarogtak, ahogy néztem a többieket.
- Szia! – szólalt meg mögöttem egy hang, s Niall lépett mellém, majd ő is elkezdett enni.
- Szia. – mosolyogtam rá.
- Mit akart James?
- Hozott újságot. – mutattam az éjjeliszekrényre.
Niall bólintott, majd percekig nem szólaltunk meg.
- Tánc? – törte meg a csendet Niall.
- Nem, nem tudok. – támaszkodtam neki az asztalnak, s lesütöttem a szemem.
- Én csak veled tudnék. – mosolygott, majd elém állt, s megfogta a kezeimet.
Próbáltam kivenni a szemeiből, hogy mit érezhet most, de nem tudtam. Közelebb hajolt hozzám. Behunytam a szemeimet, de hallottam, hogy szólt valaki. Kinyitottam, Niall pedig visszább húzódott és elengedett. Mélyet sóhajtottam. Nekünk soha semmi nem jön össze!
- Heni! – kiabált Brigi, de sehol sem talált.
- Megyek! – kiáltottam vissza. Ránéztem Niall-re. Nem akartam magára hagyni, de ő csak mosolygott. Kimentem Brigihez, aki megkért, hogy menjek át vele James-hez, hogy megkérdezzen tőle valamit. 5 percig beszélgettek valamiről. Én a szoba végében voltam, de egyáltalán nem figyeltem, miről beszélnek. Gondolataim végig csak Niall körül forogtak. Vajon megcsókolt volna, ha nem szól közbe senki?
Ahogy visszaértünk, a többiek már hívtak vissza minket táncolni. Befelé menet belebotlottam Niall-be, aki majdnem fellökött.
- Niall… - kezdtem, de megakadtam. Valakivel beszélt telefonon. Ahogy rám nézett tisztán láttam a szemében az ijedtséget és a haragot egyben. A hóna alatt egy újságot szorongatott.
- Bocs, de most nem érek rá! – mondta, azzal kikerült, az újságot ledobta az éjjeliszekrényre, aztán kiment a bejárati ajtón. Vajon mi történhetett?
Tekintetem az újságra szegeztem. Hátranéztem a többiekre, akik láthatóan elszórakoztak és szerencsére nem rám figyeltek. Egy kis habozás után odamentem a szekrényhez és lapoztam abba az újságba, ami Niall-nél volt. A szemem megakadt egy cikknél, amitől a rémült fogott el. Ez állt benne: „Niall Horan-nek barátnője van Írországból? Ki tudja… Mindenesetre csókon kapták őket az utcán! Igazi a kép, vagy sem?”A szöveg alatt ott volt egy kép, amin egy szőke hajú lány megcsókolja Niall-t. Becsuktam az újságot. Nem tudtam, mit higgyek. A fájdalom erősen nyilallt belém. Ezt nem hiszem el! Nem lehet igaz! Niall nem ilyen! Ezt nem teheti velem! A szemem egyre jobban könnyezett, amíg meg nem jelent Niall. Vagy talán mégis megtette? Ahogy meglátta nálam az újságot, rémülten nézett rám.
- Heni, mielőtt kiakadnál, kérlek hadd magyarázzam meg. – mondta halkan.
- Minek? Egyértelmű! A kép is bizonyítja!
- De az nem…
- Tudod, egy kis időre azt hittem, hogy van köztünk valami. De tévedtem! Te közben más lányokkal kavarsz! Szép! – akadtam ki, megfordultam, hogy kimenjek, de Niall megfogta a karomat.
- Várj már! Ez nem igazi kép! Össze van szerkesztve! Ezt a lányt soha az életben nem láttam! Csak pletyka az egész!
- Nem hinném.
- Miért nem hiszel nekem? Azt hittem más vagy…
A könnyeim elkezdtek kitörni, de gyorsan letöröltem az arcomról. Kitéptem a karomat Niall keze közül.
- Utállak! – vetettem oda neki halkan, azzal kiszaladtam, le a lépcsőn, ki a hotelből. Addig nem álltam meg, míg be nem értem a hotel melletti parkba, onnantól sétáltam el egy patakhoz, ami elé leültem a földre. Hagytam, hogy kitörjön az összes könnyem, miközben a vizet és a tiszta égbolt csillagait figyeltem. A patak csörgedezése megnyugtató érzés volt. Még mindig csengett a fülemben Niall szavai, de valahogy nem tudtam hinni neki. Tuti, hogy a többiek már észrevették, hogy eltűntem. 15 percig csak a földet bámultam és a füvet tépkedtem ki. A könnyeim már rászáradtak az arcomra. Valami furcsa hang ütötte meg a fülem. Mintha távolról a nevemet kiáltanák. Hát persze! Már a keresésemre indultak.
- Heni – szólalt meg mögöttem egy hang.


(Írta: heni06) 

6. Fejezet / 26. Rész: Játékterem

Köszi a kommenteket! Nagyon jól esik tudni, hogy ilyen sokatoknak tetszik. Itt is következő rész. Egy kis bolondozás a játékteremben, reméljük tetszik nektek.  Jó olvasást! :)

Épp be akartuk indítani a magnót, amikor James jött be.
- Sziasztok! Akartok játékterembe menni? – mosolygott.
- Te jó ég! Ezt is elhallgattad? – csodálkozott Harry, aki rajongott a játéktermekért.
- Meglepetésnek szántam ezt is. Itt van a szállodában, ahol a wellness szoba. Tudjátok ott volt, ahova Louis majdnem benyitott. – elnevettük magunkat. – Persze mondanom kellett valamit, hogy titokban maradhasson. – magyarázta James.
- Így találtad ki, hogy az nyitott szolárium. – nevetett Louis.
- Aztán meg jól becsaptad az ajtót. – folytatta Niall.
- Két órát lehettek ott. Már megbeszéltem… - kezdte James, de Louis félbeszakította.
- Aki először ér oda, az a győztes! – kiáltotta, s elkezdett rohanni.
A többi fiú nevetve szaladt utána. Louis kitépte az ajtót, ami visszacsapódott. Niall nem vette észre a félig visszahajolt ajtót, s hirtelen fékezve lefejelte. A többiek nevetve kitolták, Niall viszont alig bírt futni a nevetéstől. Fejcsóválva, a röhögéstől fuldokolva néztünk a fiúk után, akiket még mindig hallani lehetett a visszhangzó lépcsős folyosókról, hogy nevetgélve rohannak lefelé. Imádjuk őket, amikor apró dolgokon versengenek. Lassan lépkedve indultunk le a lépcsőn a földszintre. Amikor odaértünk, láttuk, hogy az ajtó már tárva nyitva volt, a fiúk pedig oda-vissza rohangáltak. A terem egész nagy volt. Az ajtó mellett két sakktábla állt, a falak mellett különböző videojáték, középen pedig két biliárdasztal.

- Na, ki nyert? – kérdeztem.
- Én! – kiáltotta Louis széttárt karokkal.
- De, csak mert te hamarabb indultál el. – mondta Zayn.
- Őrültek! – mosolygott Brigi.
- Ki jön biliárdozni? – zártam le a témát.
- Én megyek, de készülj, hogy leverlek. – mosolygott Louis.
- Na, majd meglátjuk! – odamentem az asztalhoz.
A többiek szétszéledve játszottak különböző játékokkal. Brigi és Liam a másik biliárdasztalt foglalta el, Harry és Dalma dartsoztak, Niall és Zayn pedig a videojátékoknál versenyeztek.
- Én ebben mégse vagyok olyan jó. – húztam el a számat az első félresikerült lökés után.
- Nyugi nekem se megy. – szólt nekem a másik asztalnál Brigi.
Liam és Louis gondolkodóan összenéztek. Liam Brigi kezét megfogva odavezette hozzánk.
- Na, figyelj! Megmutatom először, hogy hogy lehet jól ütni. – mondta Liam, majd mögé állt, elhelyezte Brigi kezét a dákón. Mi figyeltük a másik oldalról, hogy csinálják. Ahogy Liam mutatta a fontos szabályokat, Brigi megpuszilta Liam arcát, aki visszacsókolt. Louis és én elfordultunk, hogy ne lássák a kuncogásunkat.
- Louis, mutasd meg neki is. – bólintott felém Liam.
Louis ugyanúgy mutatta meg nekem is, ahogy Liam Briginek. Megállt mögöttem, kezét az enyémre helyezte, majd ő is elkezdte magyarázni a dolgokat. Amikor hozzám ért, a kezéről teljesen folyt az izzadság, én pedig hirtelen elrántottam az övé alól.
- Neked mindig ilyen?
- Bocs. – mondta, majd megtörölte a kezét a nadrágjába, mintha az használna valamit. Nem zavart amúgy egyáltalán csak furcsa volt. Nekem például akkor szokott izzadni a tenyerem, amikor valamin nagyon izgulok. Néhány lökést azért meg tudtunk csinálni együtt.
- Lehetne így végig. – mosolygott Louis. Hátrafordítottam a fejem, majd elnyomtam egy vigyort.
- Álmodozz csak. Ezt nem így kell játszani.
- Igen, általában szoktam álmodozni. – rántotta fel a szemöldökét Louis, folyamatos vigyorgással.
Brigi és Liam közben figyelték, mit csinálunk. Liam egyik kezével a dákón támaszkodott, a másik kezét Brigi dereka köré fonta. Liam mosolygott rajtunk, viszont Brigi arcára nem ez volt írva, s ezt Liam is észrevette.
- Mi a baj? – kérdezte.
- Semmi. – mondta Brigi, majd újra ránk emelte a tekintetét.

Nemsokára már feloszlottunk és külön kezdtünk el játszani. A fiúknak köszönhetően mi lányok nyertünk a biliárdba, ugyanis Liam és Louis nem nagyon figyeltek a játékra. Utána már mi is átvonultunk videojátékozni. Dalma és Harry még mindig együtt dartsoztak, de a végén már csak Harry segített Dalmának célozgatni. Meg is lett az eredménye, mert, ahogy figyeltem szinte végig a közepébe lőttek a táblának. Az utolsó 15 percben elkezdtünk csocsózni. Én, Dalma és Brigi voltunk Niall, Harry és Liam ellen, Louis és Zayn a két végébe ordítottak, hogy mit csináljunk. A végén már James-nek kellett kihúznia minket a játékteremből, mert nem akartuk abbahagyni.



(Írta: heni06)