13. Fejezet / 53. Rész: Baleset

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt. Bocsi hogy ilyen rövid lett, de az ihlet nem mindig jön ugyanúgy. :/ Mit szóltok a döntéshez, hogy Heni Niall-t választotta? Sajnáljátok Lou-t? Szerintetek lesz valaha is újra barátság Niall és Louis között? A válaszokat kommentbe várom! :) Jó olvasást! x

 Sydney partjai egyszerűen káprázatos látvány volt. A szállásunk közvetlen a parton volt. A házban öt szoba volt, mindegyikben francia ágy. James megengedte, hogy aludhatunk a fiúkkal: Brigi Liam-el, Dalma Harry-vel és én Niall-el. Zayn-nek és Louis-nak maradt a 4. szoba, a másik pedig Jamesnek. Amíg James elment ebédet szerezni, a többiek lementek a partra sétálni, viszont én, Niall és Louis másfele vettük az irányt. A háztól nem messze állt egy magas tornác. Elég rozoga volt.
- Biztos megtart ez minket? Vagy száz éves lehet. Senki nem használja. – néztem lentről a deszkákat.
- Jó ez. – mondta egyszerre Niall és Louis a két oldalamról.
A fiúk végigmentek rajta, én viszont leültem a szélére. Elég veszélyesnek tűnt, hogy két méter magas, ráadásul éles kövek voltak az óceán partján, ahol én ültem.
Pár perc múlva a fiúk visszafele indultak, látszólag valamin nagyon vitázva.
- Hé mi van? – álltam fel és elindultam feléjük.
Niall elém állt, mint aki meg akarna védeni Louis-tól.
- Niall-nek elment az esze, az van! – mondta Louis.
- Nem nekem ment el, hanem neked! – vágott vissza.
- Én csak szólni akartam, hogy nem kéne ránk hoznod az újságírókat!
- Semmi közöd hozzá! Ebbe ne szólj bele!
- Már megint annyira felelőtlen vagy! Csak meg akarom kímélni a többieket!
- Azzal, hogy folyton nekem szólsz be?!
- Mi bajod van?
- Tudom, hogy féltékeny vagy és ez csak egy ürügy! – közelebb hajolt Louis-hoz. – De nem kapod meg, érthető?
Louis-nak elege lett. Teljes erejével meglökte Niall-t, s én gyorsan kitértem mögüle, hogy ne döntsön fel.
- Elég! – kiáltottam rájuk.
Mintha nem is lettem volna ott, elkezdtek verekedni, egymást cibálva. Egyre jobban kiértek a móló végéhez. Indultam volna utánuk, de az alattam lévő deszkák vészjóslóan recsegtek, a korlát pedig, ahogy a fiúk lökdösték egymást, elvált a deszkáktól és leestek a vízbe. Alattam megrezdült minden, majd beszakadt. Niall és Louis messzebb a vízbe estek, ami egy pár másodpercre ellepte őket. Mivel én ugyanott voltam, ahol eddig, alattam kövek voltak. A föld egyre közelebb húzott magához, majd ráestem. Az ütéstől nem kaptam levegőt, bokámba erős fájdalom nyilallt. Egy pillanat múlva a fejem lüktetni kezdett, majd szédülni kezdtem. A két fiú hangját távoli zajként hallottam. Megmozdítottam a fejem, s láttam, hogy még mindig verekednek. Megpróbáltam kiáltani, de semmi nem jött ki a számon. Ekkor szaladások hangja ütötte meg a fülem, ami már idő közben elkezdett sípolni. Brigi, Dalma és Zayn rémült arca hajolt felém. Liam és Harry ruhástul belefutottak a vízbe és külön szedték Niall-t és Louis-t.
- Zayn, hívd a mentőket! – utasította Dalma.
- JAMES! – kiáltotta Brigi a távolba.
Újabb lépteket hallottam, majd egy kar felemelt és elvitt. A szemem leragadt, a hangok elhalkultak, az emlékezetem elveszett az örvényben…

Itt a 911-es. Sérültet viszünk fej- és lábsérüléssel…
Tarts ki Heni! Minden rendben lesz!
Heni, kérlek gyere rendbe. Annyira sajnálom.
Louis minek kellett megint belém kötnöd?
Fiúk, ez baleset volt!
Hogy tehettétek ezt? Az nem jutott volna eszetekbe, hogy Heninek szörnyű látvány lehetett, hogy a szeme előtt veritek agyon egymást?
De ugye nincs súlyos baja?
Mindjárt jön a doki és megtudjuk.
Fiúk ezért legszívesebben büntetést adnék… Sajnálom, de nem történhet meg mégegyszer… Tartsátok a távolságot!
Doktor úr!
Megtudott valamit?
Ugye rendbe fog jönni? (...)

12. Fejezet / 52. Rész: Döntés

Halihó! A kérdések amik keringtek a történet körül, hogy vajon kivel jön össze a főszereplő, most kiderül. A szavazás le lett zárva, innentől pedig történik, ami történik :) Remélem azért tetszeni fog! :D

- Srácok! Színpadra! – kiabálta James, mi pedig lementünk a színpad előtt levő kamerához a mikrofonokkal, s belekezdtünk a szövegünkbe.
- Az X Factor felfedezettei,
- Akik világsikert döntöttek meg az első albumukkal.
- Ők pedig nem más, mint…
- Niall.
- Zayn.
- Liam.
- Harry.
- És Louis.
- Következik a ONE DIRECTION! – kiabáltuk az utolsó mondatot a színpad felé mutatva. Minden név után a nézőtér felől hangos sikítások törtek elő, s amint kimondtuk az utolsó szót, megőrült mindenki. Mint mindig, most is remekül teljesítettek, habár mintha Niall elfelejtette volna a szöveget és csak tátogott volna, de lehet, hogy csak képzelődtem.
Amikor végeztek, a műsor után elindultuk a hajó felé, s Briginek akkor jutott eszébe a kérdés, amit reméltem, hogy nem fog feltenni.
- El is felejtettem megkérdezni, hogy milyen volt a tegnap Louis-val. Szóval mesélj.
- Nem volt semmi érdekes.
Louis előttem ment, félig oldalra fordítva a fejét, hogy hallja, mit mondok. Ránéztem Brigire, s tudtam, ennyi válasszal nem elégedett meg.
- Röviden szólva, beszélgettünk, ettünk, beszélgettünk, bementünk a hotelbe, beszélgettünk, lefeküdtünk aludni, felébredtünk. És utána már tudjátok. Mégis mit vártatok egy baráti estétől?
Más beszámolót várt, s tudta, valamit titkolok, de nem faggatott tovább.
     A hajó nem volt olyan nagy, viszont két szintes volt. Odakint voltak ülőhelyek, odalent pedig két helyiség volt: ahol irányítják a hajót, a másik pedig a szobák. Igaz nem mentünk be. Végig kint ültünk és beszélgettünk. Louis és Harry egyszer-kétszer beugrott a vízbe úszni. A szobákban átöltöztünk rövidebb ruhákba, mert ahogy közeledtünk Ausztrália szigetéhez, egyre melegebb lett.
Amikor kijöttem, megláttam Niall-t egyedül egy emelettel feljebb. Felmentem a lépcsőn és mellé álltam a korláthoz. Igaz kissé dühös voltam, hogy Demivel lógott az éjszaka, viszont magamra még jobban, hiszen csak féltékenységből tettem azt tegnap Louis-val.
- Örülök, hogy itt vagy. – fordult hozzám. – Beszélni akartam veled.
- Miről? Az estédről Demivel?
- Szóval láttad. Van rá magyarázatom! Mi csak barátként találkoztunk.
- Igen, ezt már hallottam és hallottam akkor is, amikor pár hónapja még csak twitteren követtelek titeket…
- De most csak kizárólag miattad találkoztam vele!
Felé fordultam értetlen arckifejezéssel.
- Hogy mi?
- Szóval ő segített nekem… Vagyis… Elolvasott mindent, amit az interneten írtak rólad és én is elmondtam neki sok mindent… Megpróbált belelátni a te helyzetedbe, hogy nekem segítsen, hogy… - lesütötte szemét, majd újra rám szegezte tekintetét. - ...rájöjjek, mégis mit érzek irántad és hogy te mit érzel.
A szívem hevesebben kezdett el dobogni, szinte kiugrott a mellkasomból.
- És mire jutottál? – léptem közelebb hozzá, s csak pár centiméter választott el minket. Egy pillanatra se vette le rólam a tekintetét. A közelségtől arca elpirult, ahogy én is éreztem a forróságot, ami elöntötte bensőmet. Szemeink összefonódtak. Nem bírtam kivárni a válaszát.
- Heni én szeretlek. Bármit megtennék érted.
Mély levegőt vettem szavai hallatán. Leírhatatlan érzés támadt rám, ahogy kimondta. Ráadásul félreismertem Demit. Azt hittem tetszik neki Niall, erre kiderült, hogy segített. Elképesztő!
- Szeretlek, Niall. - mondtam gondolkodás nélkül.
Mind a ketten elmosolyodtunk. Niall megsimogatta az arcom, majd lassan közelebb hajolt és megcsókolt. Gyengéd volt és érzelmes. Hihetetlen volt érezni finom ajkait.
A távolból erőteljes hangot hallottunk, s eltávolodtunk egymástól. Épp egy helikopter suhant el felettünk az égen, nagy szelet hozva maga után.
- Azt hiszem le lettünk kapva. – mosolygott Niall.
- Tudod mit? Teszek rá! – nevettem, s megcsókoltam.
- És Louis-val mi van? - nézett rám komoly tekintettel.
- Louis... öhm... ráébredtem, hogy mindkettőtöket szerettelek az elején és meg kellett hoznom egy döntést. A szívemre hallgattam, ami a te nevedet mondogatta. Téged szeretlek.
Átkaroltam a kezem a nyakánál. Éreztem, hogy az arcom tüzel, a hasamban lepkék szálldogálnak, s a lábam reszket. Kezeit lejjebb engedte, s összekulcsolta a hátamnál. Abban a pillanatban bárcsak azt kérhettem volna, hogy még maradjunk úgy, de már elfogyott a levegőnk.
Lenéztem az alsó szintre, s láttam, hogy a többiek csodálkozva néznek fel ránk, majd elmosolyodtak. Egy valakit kivéve: Louis-t. Először csak bámult rám, majd elviharzott egy alattunk levő szobába.
- Egy pillanat. – fordultam Niall-hez.
- Menj csak.
Leszaladtam a lépcsőn, s bekopogtam az egyik ajtón, ami be volt csukva. Nem érkezett válasz, így benyitottam. Louis az ágyon ült, arca a két térde között pihent, karjával összefonta lábait.
- Beszélnünk kell.
- Nem, nem kell. – nézett fel rám.
Szeme piros volt és könnyes.
- De.
- Én felfogtam. Őt választottad és ebbe bele kell törődnöm.
- Sajnálom.
- Ez van.
- Még mindig szeretlek… mint legjobb barátot.
- Nem érted. Én azt akartam, hogy érezzelek közelről, hogy átöleljelek, hogy megmutassam a világnak, ki is a szerelmem!
- Nem Louis. Én Niall-t szeretem. A tegnap este tévedés volt. Sajnálom.
Mély levegőt vett, szeméből könny csordult ki. Szörnyű volt ezt látni.
- Ne csináld. – gyűltek könnyek az én szemembe is.
Kezemet felé nyújtottam, de elfordult.
- Kérlek most menj ki. – mondta, s arcát belefúrta egy párnába.
Jobbnak láttam, hogy egyedül hagyom, ezért szót fogadtam neki. Bezártam magam után az ajtót és nekidőltem. A könnyek belőlem is előtörtek. Nem akartam megbántani, de el kell fogadnia, hisz a döntésem végleges.
Amikor kinyitottam a szemem, Brigit láttam meg magam előtt. Odamentem hozzá és szorosan átöleltem. Letöröltem könnyeimet az arcomról, s visszamentünk a többiekhez.
Messziről már lehetett látni Ausztrália partjait, s Sydney kikötőjét.
Már csak 4 nap… 4 nap és vége a turnénak… Vége lesz a közös programoknak…

12. Fejezet / 51. Rész: Önuralom

Helló Directionerek, Niall- és Louis szurkolók! Hát ennél a résznél próbáltam visszafogni magam... khm... és sikerült, majd megértitek ;) De azért nincs kitéve a 18+ korhatár! :DD Jó olvasást! xx

-… Louis! Te nyertél, nem meglepő módon.
- Szuper! – kezdett el ugrándozni, mint egy őrült.
Jaj ne! Ha ő nyert akkor…
- Kit választasz, Lou?
- Öhm… Mivel nem akarom, hogy Liam és Harry kételkedjen… - rám nézett – Szóval szeretnék egy baráti estét Henivel.
Remek!
- Ki gondolta volna! – nevetett Dalma.
- Kössz, Lou. – mondtam.
- Na akkor a sofőr hatra értetek jön, addig készüljetek el. – mondta James.
A következő időt a szobámban töltöttem. Egyrészt gondolkodtam, másrészt ötpercenként nyitogattam a szekrényt, hogy mit vegyek fel. Végül sikerült nagy nehezen kiválasztanom egy hétköznapi összeállítást, hiszen úgyse randira készülök.
Hat óra tájt Brigi bejött a szobámba, én pedig épp a hajamat csináltam.
- Készülődsz? – ült le az ágyamra.
- Aha. – válaszoltam, ahogy fel-alá pakolásztam.
- Vigyázz majd magadra.
- Emiatt ne aggódj!
Ránéztem az órámra. Már hat órát mutatott. Épp kiléptem volna az ajtón, de Brigi elkapta a karom.
- Ez nagyon nem jó ötlet! – tekintete aggodalmat tükrözött.
- Micsoda?
- Hogy kettesben lesztek egész éjszaka!
- Nem, mert külön szobánk lesz. De miért lenne baj?
- Hahó! Louis-ról és rólad beszélek! Nem fogtok tudni ellenállni egymásnak! Nem akarom, hogy hülyeséget csináljatok!
- Nem vagyunk vámpírok, akik kiszívják egymás vérét! – nevettem. – Fölöslegesen aggódsz!
Kimentem a szobából, otthagyva magára. Odakintről dudát hallottam, s tudtam, hogy a kocsi már csak rám vár.
- Várj! – kiáltott utánam Brigi. – Niall amúgy elment, amikor megtudta, hogy Louis-val mész.
- És szólt, hogy elmegy?
- Hát… igen.
- Akkor nincs semmi gond.
Kimentem a házból, s meglepetésemre egy limuzinnal találtam szembe magam. Louis ahogy meglátott, elmosolyodott és kinyitotta előttem a kocsi ajtaját.
- Meg kell jegyeznem, nagyon jól nézel ki ebben a ruhában. – nézett végig rajtam.
- Nagyon köszönöm. – pirultam el.
Beszálltam a kocsiba, ő pedig beült mellém.

Az étterem nagyon szép volt. Az asztal, amit James foglalt, leghátul helyezkedett el a helyiségben.
- Nem csalódtam James-ben. – szólalt meg Louis, amikor már megkaptuk a vacsorát.
- A legeslegjobb menedzser a világon! Rossz lesz majd, hogy valaki le fogja váltani, amikor már nem leszünk veletek.
- Ne is mondd!
Legalább egy órát beszélgettünk, majd kihasználva a korlátlan fogyasztást, rendeltünk desszertet, majd utána kértünk két pezsgőt, amit megittunk. Éreztük a hatását, sokkal felszabadultabbak lettünk, s többet nevettünk.
A limuzin  utána kitett minket a szálloda elé. Megkaptuk a kulcsokat a lefoglalt két szobához, majd felmentünk. A lehető leggyönyörűbb hely volt, amit valaha láttam. Nagyon modern volt, mint egy palota. Egyszerűen tökéletes! Benéztem saját szobámba, majd átmentem Louis-éba, ami külön volt.
- Nálam egyszemélyes az ágy, neked meg tök nagy! Ez így nem ér! Azt hiszem átköltözök ide. – mondtam.
- Oké, nagyszerű ötlet! – örvendezett Louis.
- De akkor te átmész a másikba!
- Na nem!
- Amúgy szép itt minden. – mosolyogtam.
- Tudod, mi szebb még ennél is? – kérdezte és magához húzott. – Te! Te mindennél és mindenkinél szebb vagy!
Megpróbált megcsókolni, de eltoltam magamtól. Lehet, hogy nem voltunk teljesen józanok, de próbáltam normálisan gondolkozni.
- Én nem tudom kordában tartani magam. Nem bírok magammal, érted? Te erős vagy és neked sikerül, de én ha rád nézek, legyengülök és azonnal téged akarlak! – újra megpróbált megcsókolni, s most már hagytam neki.
Legyengültem. Legyengültem attól, amit mondott. Egy fiú se mondott még nekem ilyet, vagy hasonlót. Hátrálni kezdtünk és a végén belebotlottunk az ágyba. Lassan felém mászott, majd újra megcsókolt. A pólómért nyúlt, amikor észbe kaptam, hogy ezt nem kéne. Kibújtam karjai közül és felálltam.
- Ezt nekünk nem szabad! Ne haragudj! – mondtam és beszaladtam a szobámba. Könnyeim elkezdtek előtörni. Fogalmam sincs, mit akarok, teljesen összezavarodtam. Előkaptam a telefonomat, és felmentem Twitterre, hogy írjak Briginek. A hírekben egy 1D-s oldal bejegyzését láttam meg ezzel a szöveggel: „Niall and Demi about an hour ago in Los Angeles pub.” Alatta egy ölelős kép.
Jól van, te akartad Niall James Horan! Ha neked, így jó! Rendben, legyen így!
Dühömben berontottam Louis szobájába, becsukva magam mögött az ajtót és kulcsra zártam. Ő hirtelen felugrott az ágyáról. Megindultam felé, majd gondolkodás nélkül megcsókoltam.
- Ez most… - kezdte.
- Igen. – csókoltam meg újra, felhúzva pólóját.
Erre ő beindult és újra az ágyban kötöttünk ki.
- Biztos, hogy akarod? Ez lesz neked az első, ha jól tudom. – állított meg újra.
- Igen. Csináld!
Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk, de az ital hatása miatt ezután elhomályosult minden.

 *

 Reggel ébredezni kezdtem és egy kezet éreztem, ami simogatja a karom. Halk lélegzést hallottam.
Mi történt velem az éjjel?
Ahogy kinyitottam a szemem, Louis mosolygó arcával találtam szemben magam.
- Jó reggelt! – puszilt arcon.
- Neked is.
- Nagyon jó érzés volt, hogy átkarolhattam azt a lányt, akit szeretek és fontos nekem. Elképzelhetetlen volt az este, de nem hiszem, hogy akartad ezt igazából.
- Mi történt? Nem emlékszem semmire…
- Hamar leálltunk, nem történt semmi, ne aggódj. Igaz kissé nehéz volt ellenállnom, de sikerült. Egy kicsit meg is voltál őrülve.
Már értem. Minden világos lett. Az emlékeim visszatértek.
- Bocs. – sóhajtottam.
- Ez az este maradjon kettőnk között.
Felállt, s besétált a fürdőbe. Váratlanul kopogtak az ajtón. Louis kinézett a kis lyukon, majd felém fordult.
- Öltözz! Gyorsan!
- Ki az?
- James.
- Te jó ég a másik szobában kellene lennem!
- Nyugi, kimagyarázom! Te ne szólalj meg.
Gyorsan kiugrottam az ágyból és felkaptam magamra a ruháimat. Louis kinyitotta az ajtót, de elég korán, mert James épp meglátta, hogy a nadrágomat igazgatom.
- Heni ezt eredetileg Louis szobájának írtuk ki. – jött be.
- Csak szobát cseréltünk… - magyarázta Louis. – Én pedig csak fogkrémért jöttem, mert nálam nem volt.
- Jól van értem én, nem kell a kifogás! Gyertek, mert fellépés van, utána pedig megyünk Ausztráliába hajóval.
- Jól hangzik! – erőltettem egy mosolyt.
Összeszedtünk mindent, majd elindultunk a rendezvény helyszínére. Szerencsére nekünk most nem lesz fellépés, mert úgy érzem képtelen lettem volna emlékezni a dalszövegre. Nem az italra fogom, ami történt, de úgy érzem, megbántam a tegnap estét. Mindezt féltékenységből tettem, csak mert láttam Niall-t Demivel. Úgy érzem már tudom mit kell tennem…