10. Fejezet / 41. Rész: Las Vegas

Sziasztok! Közkívánatra meghoztam az új részt! Mint mondtam, még bármi történhet a történet során, de nyugodtan találgathattok, hisz minden kommentet szívesen olvasok! :)

A következő reggelen csak tíz óra fele keltünk fel, ugyanis volt elég időnk a repülő indulásáig. Kényelmesen megreggeliztünk, közben beszélgettünk, majd levittük a ház előtt parkoló kisbuszba a csomagjainkat, utána pedig váltottunk néhány szót James-el. A rajongók szerencsére nem gátolták az utunkat a repülőtérig, csak képek készültek, hogy épp hol járunk. A gépen az izgatottságtól nem bírtunk nyugton ülni, sokat ficánkoltunk az ülések között. Zayn, aki mellettem ült, mutogatta a telefonján a twitterre feltett képeket. Nagyon sokat nevettünk rajtuk, s mindig megmutattuk a többieknek is.
- Láttam, jól elszórakoztál a bulin. – vetettem fel.
- Igen, nagyon sok kedves lány volt ott. – mosolygott Zayn.
- Van, akit jobban megismertél?
- Hát… igen. Összejöttem egy lánnyal. Úgy hívják Perrie Edwards. Nagyon aranyos. Szőke, hosszú haja van, kék szeme és az alkata tökéletes!
- És akkor most jártok?
- Úgy néz ki…
- Ez nagyszerű! Kell valaki, aki vigyázzon a bátyómra! – nevettünk.
- Igen. – mondta, majd abbahagyta a nevetést. – De ennek a boldogságnak mindig van árnyékos oldala… Félek belekezdeni.
- Ez mindig így lesz velünk. Ez a hírnév átka.
Szinte az egész utat végigbeszéltük. Ahogy észbe kaptunk, a repülő már landolni készült. Meglepetésünkre egy hollófekete limuzin állt a repülőtér parkolójában. A hotel előtt sok fotós és rajongó várt. 
Amikor felértünk a szobáinkba, az ablaknál integettünk az embereknek. James felhozta az ebédet, mi pedig rögtön neki is láttunk.
- Egész jó idő van. – mondta James az ablakon kinézve, miközben mi ettünk.
- Holnap lesz a koncert? – kérdezte Zayn.
- Igen, reggel. De előtte még hangpróba.
- Minek? – nézett fel Harry az ételből.
- Hogy jobban összefonódjon a hangotok a lányokéval a közös számnál.
- Úgy érted, a hangunk? – mosolygott Louis. – De kár!
- Mert, mit akarsz pontosan? – húzta fel a szemöldökét Niall.
- Te úgyse érted!
- Tegyél próbára!
- Nincs elég agyad hozzá!
- Miért, neked van?
- Több, mint neked!
- Ó igazán? – állt fel Niall, majdnem feldöntve székét, de gyorsan elkaptam.
- Csillapodj! Néha eléggé kimutatod az érzéseidet! – nevetett Louis.
- Szerinted én nem vettem észre, hogy te miket művelsz??
- Na jó! Ebből elég volt! – kiáltottam rájuk.
- Srácok! Igen, hagyjátok abba! – helyeselt James.
Percekig nem szólaltunk meg. Niall és Louis farkasszemet néztek egymással, mintha azon versengenének, ki falja fel a másikat a tekintetével. Vajon milyen 'érzésekről' beszélhettek? Nem akarok egoistának tűnni, de remélem nem miattam volt ez.
- Szeretnétek golfozni? – kérdezte James. – Van itt a közelben egy pálya. Ha akarjátok lebeszélem, hogy mentek.
- Naná, hogy megyünk! – kiáltott Niall.
James gyorsan lebeszélte. Bepakoltunk egy hátizsákba innivalókat, majd a limuzin elvitt minket.

9. Fejezet / 40. Rész: A buli

Sziasztok! Köszönjük a kommenteket! Ha tetszik a történet, iratkozzatok fel rendszeres olvasónak! Nagyon örülnénk neki! Remélem tetszeni fog nektek a rész! Jó olvasást! Mellesleg, ma két évesek a fiúk, tehát boldog szülinapot nekik! :) xx

A sok ember egyesével jött oda mindannyiunkhoz beszélgetni. Nagyon sok őrült kép készült, amit rögtön fel is tettek twitterre. Jason Derulo száma alatt a tömegben járkáltam. (Zene) Láttam Brigit és Liam-et táncolni, Niall ott volt mögöttük és evett, Dalma és Harry pár méterrel arrébb voltak, Zayn pedig a DJ gépnél zenélt sok lány társaságában. Ahogy közeledtem Brigiékhez, valaki megragadott hátulról és visszarántott. Louis volt az, aki maga felé fordított, egyik kezével átkarolta a derekamat, másikkal pedig a kezemet fogta.
- Te mindig ilyen könnyen megtalálsz? – nevettem.
- Nem nehéz. Te folyton kitűnsz a tömegből. – mosolygott vissza, majd megpuszilta az arcom.
- Louis… mi nem járunk. – álltam meg a táncolással és mélyen a szemébe néztem, amiből eltűnt a csillogás.
A szívem mélyén fogalmam nem volt, kit szeretek jobban, de ezzel a mondattal emlékeztetnem kellett őt, mert néha eléggé kimutatja rajongását irántam.
- És nem adhatok csókot sem? – nézett rám könyörgő tekintettel.
- Nem, Louis! Csak… táncoljunk. 
Habár eléggé vonzott a tekintete, rá kellett ébrednem, hogy Niall-t is szeretem. Van úgy, hogy érzem, mintha jobban szeretném őt, de amikor Louis-val vagyok, teljesen elbizonytalanodom…

*Brigi szemszöge*
A táncolástól nagyon kifáradtam és megszomjaztam. Odamentem az asztalokhoz, hogy igyak valamit. Boldogan visszaindultam Liam-hez, mert tudtam, hogy vár rám. Szememmel keresni kezdtem, majd meg is találtam. Amikor megláttam, egy világ omlott össze bennem, mert épp Danielle-el csókolózott. Úgy éreztem darabokra hullom. Nem hittem a szememnek, nem tudtam elhinni, hogy tehetett ilyet, amikor azt mondta, szeret. Ebben a pillanatban felcsendült Polar Dear száma. (Zene) A könnyeim már patakokban folytak. Liam ellökte magától Danielle-t, s észrevett engem. Nem volt időm gondolkodni, hogy most mi a helyes cselekedet. Megfordultam és kiszaladtam az ajtón, becsapva magam után. A pagoda felé vettem az irányt, Liam eddig már nem követett, nem tudom miért, de nem is érdekelt. Egyedül akartam lenni, egyedül a gondolataimmal. Csak sírtam és sírtam, amikor ajtócsukódást hallottam. Liam jött ki és felém közeledett. Felálltam, elkezdtem szaladni, ő utánam kiabált, de nem foglalkoztam vele. Mégis mit várt? Hogy majd odamegyek hozzá és minden rendben lesz, mintha mi sem történt volna? Nem tudtam merre jártam. Megálltam és leültem a legközelebbi padra, ami bokrok és fák takarásában volt, majd álomba sírtam magam.

*Louis szemszöge*
Az elmúlt napokban nagyon jól elvoltam Henivel. Igaz kicsit rossz volt, hogy Niall-el volt beosztva a szervezésnél, de most már nem érdekel, hisz itt táncolok vele. Olyan érzésem volt, mintha magam mellett tudhatom, de ő ezt nem akarja, nem tudom miért. Az egyik pillanatban még nevetett, a másikban elég mérgesen és ledöbbenten nézett valamit a vállam fölött, így én is arra fordultam. Danielle és Liam csókolóztak, majd Liam ellökte magától és mind a ketten ellenkező irányba mentek. Heni hirtelen elsuhant előlem, s Danielle felé vette az irányt, majd utána kiáltott. Követni kezdtem, mert tudtam, ebből nem sülhet ki jó.
- Hé! Mégis hogy képzelted ezt?! – akadt ki.
- Én… - kezdte Danielle.
- Nem is hívtunk meg! Hogy kerülsz ide?! – szinte mát kiabált, de megfogtam a karját, hogy ne foglalkozzon vele.
- Én csak…
- Nem akarom tudni! Kifelé! Elég bajt okoztál!
- Hé, hagyd. Ennyit nem ér meg. – fogtam meg Heni vállát, megfordítottam és elvezettem Danielle-től, aki már kiment az ajtón. 
Nem mentünk sokáig, Heni újra elszaladt, most viszont Liam-hez és Dalmához…

*Harry szemszöge*
Épp Dalmával táncoltam, amikor észrevettem, hogy Brigi áll az ajtóban és sír. Még soha nem láttam egyikőjüket se sírni… Ahogy megláttam Liam-et Danielle-el csókolózni, nagyon ledöbentem. Láttam a tömegben Henit, aki elkapta Danielle-t, majd Louis is csatlakozott rögtön. Visszanéztem Dalmához, de ő akkor már eltűnt előlem. Annyit láttam, hogy odament Liam-hez, utána nem sokkal Heni és Louis is ott termettek, így jobbnak találtam, ha én is odamegyek.
- Azonnal menj ki utána! – akadt ki Dalma.
- Nem hiszem el, hogy ezt tetted Brigivel! Menj és beszélj vele! Most! – mondta Heni, s mielőtt Liam válaszolhatott volna, Dalma és Heni kitolták az ajtón.

*Dalma szemszöge*
Ha valaki megkérdezné, mit éreztem, mikor Brigit megláttam sírni Liam miatt, szerintem mindenki tudná. Dühöt! Lehet, hogy már minden ember tapasztalta ezt legalább egyszer. Szinte mindannyian Liam-mel voltunk, kivéve Niall-t és Zayn-t. Őket meg kell keresni!

*Niall szemszöge*
Nem tudnám elmondani, hogy mennyire örültem, mikor Heni engem választott, hogy én menjek vele ételeket beszerezni. Liam kicsit vonakodott, de tudta, mennyire fontos nekem Heni, hisz neki elmondok mindent. A boltban egész végig jól szórakoztunk, nagyon sokat nevettünk. Úgy terveztem, hogy a buliban majd beszélek vele kettőnkről, de egész végig Louis-val volt. Én vagy a kanapén ültem, vagy odamentem az asztalokhoz enni. Aztán történt a bonyodalom. Amikor Liam egyedül maradt, Danielle rámászott Liam-re. Olyan hirtelen történt minden. Mindenki előtűnt a tömegből: Harry, Dalma, Louis és Heni. Liam-el beszéltek, aztán ő kiment, majd egy pár perc múlva vissza is jött. Tekintete ijedtséget tükrözött, ami a többiekre is átragadt. Körbe tekintettem a helyiségen, amikor Heni hangját hallottam meg, ami a nevemet kiáltotta. Az embereket kerülgetve szaladt felém.
- Niall, keresd meg Zayn-t! Szükségünk van rá is! – mondta fuldokolva.
- Mi történt? – kérdeztem az arcát fürkészve, amitől aggódni kezdtem.
- Brigi elszökött ki tudja hová. Meg kell találnunk, mielőtt még valami őrültséget fog csinálni! Siess! – sürgetett, majd megfordult és kirohant az ajtón a többiekhez, akik már kint voltak. 
Gyorsan megkerestem Zayn-t. Hamar rá is találtam néhány lány társaságában. Szóltam neki, hogy siessen, majd felhúztam és kivonszoltam a házból. Gyorsan lekapcsoltam a magnót odabennt, elnyomtam egy gyors „Vége a bulinak. Sziasztok” szöveget, ami elég bunkóságnak tűnt, de muszáj volt, hisz ki tudja, mit csinálhat Brigi egyedül. Végigjártuk a partot, ameddig csak menni lehetett, de sehol se találtuk. A másik oldalon viszont erdős volt a part.
- Ide nem mehetett be. – mondta Dalma.
- Fél este az erdőben lenni. – sóhajtott Liam.
Egész éjszaka körbe-körbe járkáltunk a közelben, de sehol nem akadtunk Brigi nyomára. A szemünk lefelé csukódott, ahogy már csak az elemlámpáink fényét figyeltük. Amikor már kezdett világosodni, alig bírtunk a lábainkon állni. Épp leültünk a közeli padra, amikor Liam felkiáltott.
- Ott van! – azzal elkezdett rohanni a fákat és bokrokat kerülgetve. 
Gyorsan kiment az álmosság a szemünkből és próbáltuk utolérni Liam-et.

*Brigi szemszöge*
Lassan ébredezni kezdtem. Az arcomra rászáradtak a könnycseppek, szemeim vörösek voltak. Éreztem, hogy valaki fogja a kezem. Liam-et láttam ahogy előttem guggolt.
- Hogy kerülsz te ide? – förmedtem rá.
- Én…- kezdte, de nem hagytam, hogy folytassa.
- Mégis mit gondoltál? Hogy idejössz vigasztalni és mindent megbocsájtok? Hogy tehetted ezt?  Miért csináltad ezt velem? Jelentettem neked valamit? Vagy csak pótléknak kellettem? Mégis… szerettél te engem egyáltalán? – már sírva kiabáltam vele. 
Szemeibe könnyek gyűltek, de nem tudtam sajnálni. A többiek sietve érkeztek meg, s csendben figyeltek. Láttam, hogy Heni Niall-el beszél, majd felém tolja.
- Figyelj Brigi. – szólalt meg.
- Mivan? – tudom, hogy bunkóság így visszaszólni, de nagyon mérges voltam.
- Liam szeret téged. Csak rólad beszél, ha velünk van. Amióta csak megismert te jársz a gondolataiban. Ami történt, az egész félreértés volt. Danielle látta, hogy elmentél, ezért ment oda Liam-hez és amikor látta, hogy visszafelé jössz, akkor támadta le. Féltékeny rád, s tudja, hogy Liam nem lehet az övé, ezért úgy gondolta, hogy másé se legyen. Én ott voltam! Mindent láttam!
- Ez… ez igaz? – kérdeztem és félve fordultam Liam-hez. 
Ő csak bólintott, majd magához húzott és szorosan átölelt.
- Annyira sajnálom, hogy mindez megtörtént. – mondta Liam, majd megcsókolt. 
A szívem újra megtelt boldogsággal és éreztem, hogy felszabadultabb lettem. Feláltam. odamentem Niall-hez, közben Liam kezét fogtam.
- Köszönöm Niall. – mondtam miközben megöleltem.
- Niall, ha ezt most nem mondod el, lehet, hogy soha nem békülnek ki. – mondta Heni, majd megpuszilta Niall arcát. 
Csak mosolygott, mint a vadalma, s rögtön megjött a kedvünk. Órákig beszélgettek a fiúk a rossz kapcsolataikról, amikbe még belegondolni is rossz volt, nemhogy még átélni.

Még csak hajnali 6 óra volt, de szörnyen fáradtak voltunk a többórás gyaloglástól. Ráadásul nem is aludtunk egy percet sem.
- Mikor is indulunk? – kérdezte Louis.
- 7-kor indul a gép. – válaszolta rezzenéstelenül Liam, de amikor eljutott a tudatunkig, amit mondott, ijedten egymásra néztünk.
- Basszus! – sóhajtott Zayn, majd gyorsan elkezdtünk szaladni a szállodához. 
Amire felértünk a szobába, James már ott állt.
- Hol a fenébe voltatok egész éjszaka? – taglalta James.
- Öm… ott aludtunk a parton. – rögtönzött Harry. Mindannyian rábólintottunk. Gyorsan bepakoltuk a cuccainkat, majd beszálltunk egy kisbuszba, ami elvitt minket a repülőtérre...

Blog állása

Sziasztok! Nagyon köszönjük a szavazatokat, a kommenteket és a feliratkozókat! Az egyik szavazás (Szerintetek kivel fog összejönni Heni?) nagyon szorosan alakul és mindig változik. De már meg van írva a végső döntés, már csak ki kell várnotok. A részeket még mindig írom a füzetembe, igaz jóval előrébb vagyok, mint a blog (ezt most bevallom:D). A következő részt talán a jövőhéten hozom. Esetleg ehhez a bejegyzéshez írjátok le, hogy kinek ki a kedvenc szereplője és miért, vagy melyik volt a kedvenc része, stb. Esetleg kövessetek twitteren (https://twitter.com/OneDirection4r) és/vagy lájkoljatok facebookon (http://www.facebook.com/onedirection4ever01). Nagyon megköszönném! Csak ennyit akartam, további szép napot és boldog nyarat mindenkinek!! :) xx

Ja és szeretnék egy 'hírt' közölni, igaz még nem olyan fontos esemény: http://mydreamerdiaryforever.blogspot.hu/

9. Fejezet / 39. Rész: Szervezés

Meghoztam az ígért hosszabb részt! Remélem tetszeni fog! A válaszokat nagyon várom, de ne csak olyanok legyenek, hogy "Kövit!" hanem tényleg véleményeket kérek, mert úgy érzem, elvesztettem a rendszeres olvasóimat!:(

*Liam szemszöge*

- Nos… - kezdtem bele a mondandómba. – Brigi és Dalma. A ti dolgotok lesz egy zenelista összeállítása. Válasszatok sokat, ugyanis ezek a számok végig menni fognak a buliban.
- Rendben, megtesszük, de te is tudod, milyen ízlésünk van. – mondta Brigi, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Igen, tudom, hogy jó ízlésetek van már abból is ítélve, hogy kivel jártok. – rákacsintottam, majd Henire néztem, aki lesütötte a szemét, így témát váltottam. – Heni, a te feladatod lesz az ételek, italok beszerzése, mert tudom, hogy szeretsz vásárolni ilyen dolgokat. James mondta, hogy itt van egy bolt a közelben, majd ő elvisz kocsival, csak válassz még egy embert, aki elkísér.
- Niall. – nézett rá.
- Na ne! Őt ne! – kiáltottak fel a többiek, ugyanis köztudott, hogy ha Niall boltba kerül, akkor annyi ételt vesz, hogy az egy átlag embernek egy hónapig elég.
- Ugyan már! Legalább lesz elég mindenből! – védte Heni Niall-t.
- Oké, de ha az egész boltot felvásároljátok, akkor megöllek titeket! – mondtam, s erre felnevettünk. – Akkor a következő… Bocs Zayn, de te most egyedül leszel. Te fogod a lufikat fújni, ha nem baj. Harry és Lou, ti nektek kell díszíteni a nappalit. A kellékek nemsokára megérkeznek…
- Ez mind szép és jó, de te pontosan mit fogsz csinálni? Felügyelsz minket? – kérdezte Zayn.
- Azt is. De tudjátok egy buliba vendégek se ártanak. Szóval én fogom felvívni azt a sok embert, pontosabban az X Factor-ban megismert haverokat. – magyaráztam.
Csengettek az ajtón én pedig kinyitottam.
- Itt a meglepi. – szóltam, miközben letettem a nappaliba.
- Meglepi? Milyen meglepi? – ugrott fel Louis és kibontotta a dobozt. – Egy Pinata!

- Na mostmár mindenki tudja a feladatát, szóval munkára! Zayn a lufik is benne vannak a dobozba, James, akkor vidd el Henit és Niall-t. Harry és Louis, a díszeket szintén a dobozban találjátok!
- Okés, főnök! – mondta szórakozottan Harry, s kezét a homlokára helyezte, mint egy katona.
- Mi fent leszünk a szobában. – mondta Brigi, majd egy gyors csókot váltottunk, miközben Dalma húzta fel a lépcsőn. Heni és Niall már úton voltak a boltba James-el…

Már lassan két órája, hogy különvonultunk. Azóta már beszéltem az emberekkel, akik nagy része beleegyezett. Körül-belül 40-en leszünk. Körülöttem Louis és Harry elég jól haladtak, Zayn már végzett a sok lufival, így kiment a tópartra díszíteni, fáklyákat állítani és a tábortüzet felállítani. Heninek fél órája küldtem egy SMS-t, hogy hol, mit csinálnak ennyi ideig, de nem kaptam választ.
- Remélem nem támadták le őket a rajongók! – aggódtam.
- Ne aggódj! James megvédi őket! – csillapította Harry, aki egy létrán állva próbálta feltenni az égőket.
Felindultam a lépcsőn, hogy megnézzem Dalmáékat, ők hol tartanak. Benyitottam a szobába, s rájuk köszöntem.
- Sziasztok!
- Szia. – mondták kórusban, fel sem nézve a papírból. Egy laptopnál ültek, körülöttük sok CD hevert mindenütt.
- Hogy haladtok?
- Egész jól. Már nem kell sok szám. – mondta Dalma, s tovább írta a listát.
- Remek! – ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. – Ajj már megint!
- Mi a baj? – kérdezte Brigi.
- Semmi, csak egy hülye folyamatosan hívogat. – mondtam, majd felvettem a mobilom. – Igen. Nem. Aha. Persze. – válaszolgattam. – Igen, lesz egy buli Londonban, a miénk pedig Amerikában lesz. – kinyomtam a hívást, a két lány kérdőn nézett rám.
- Nem fontos. – intettem le.
- Kész van! – kiáltott Dalma, kezében a listával, s a kezembe nyomta. Ezeket a számokat fogjuk játszani:

Gyorsan átnéztem, majd mosolyogva közelebb húztam magamhoz Brigit.
- Öhm… Megyek segítek Zayn-nek. Brigi majd te is gyere ki. – mondta Dalma sietősen, majd kiment és becsukta maga mögött az ajtót. Nem igazán figyeltük, hogy mit mondott. Átkaroltam Brigi derekát, majd hosszasan megcsókoltam. Mikor beletúrt a hajamba, kicsit megborzongtam. Nagyon szeretem őt, soha nem akarom elveszíteni. Ha szakítanánk, mert történne valami, én azt nem élném túl.
- Szeretlek! – szólaltam meg mélyen a szemébe nézve.
- Én is téged! – mondta, majd az arcát a mellkasomba fúrta, én pedig szorosan átöleltem. Gondoltuk már ideje lenne lemenni a többiekhez. Kézen fogva sétáltunk le a lépcsőn, ő kiment a házból, én pedig megakadtam a nappaliban. Megláttam Heni-éket. James és Niall a szatyrokat pakolták ki a konyhában, Heni pedig mutatta, hova tegyék. Már vagy a tizediket pakolták fel az asztalra, amikor megszólaltam az ajtóban.
- Te jó ég, Heni! Azt hittem úgy volt, hogy kordában tartod Niall-t!
- Az ő hibája! – mondta nekem humorosan, közbe nézte, ahogy kipakolnak mindent a szatyorból. – Elvonta a figyelmemet! Különben is! Legalább nem fog semmi se elfogyni! Ezt garantáljuk!
- És mégis mennyit fizettetek?! – Niall és Heni egymásra néztek, s abbahagyták a pakolást James-el. Niall válaszolt volna, de én gyorsabb voltam.
- Oké! Inkább nem akarom tudni! Ha előszedtétek az asztalra a dolgokat, akkor nézzük meg a többieket, hol tartanak.

Már minden készen állt a bulira. Az ételek és italok kint álltak az asztalokon, a lufik mindenfelé szétszórva a nappaliban, a parton a tábortűz és a fáklyák már égtek, a DJ gép és a magnó előkészítve, a nappali kidekorálva. Néztük, ahogy véglegesíti Harry és Louis a fényeket, majd leszállnak a létráról.
- Na végre kész! – mondta Louis felén közeledve, de hírtelen felbukott egy zsinórban, ami lerántotta az égőt a gerendákról. Arcunkat eltakartuk a ránk hulló porfelhőtől, ami beterített minket.
- A roha… fenébe! – kiáltott Louis a földön ülve, haját szürkére festette a por.
- Louis! Gyorsan tedd vissza! Harry, légyszi segíts neki! Az emberek nemsokára itt lesznek! – kérte Liam, majd az órájára pillantott. – Te jó ég, mindjárt 8 óra!
- Hé, nyugi Liam. – ölelte meg Brigi. – Ez lesz a leges-legjobb buli a világon és tudod miért? Mert te szervezted! – mondta, majd megpuszilta Liam-et.
- Köszi édes, ez jól esett! – mosolygott Liam. Ettől megkönnyebbült.
Még időben visszatette a dolgokat újra Harry és Louis. Pontban 8-ra már egyesével jöttek a vendégek, akiket kint üdvözöltünk és bevezettük őket a házba. Az elején beszédet tartottunk mindenről, ami velünk történt, aztán megmutattuk, mi hol található a házban. Utána Zayn beindította a DJ gépet és elkezdődött a világ legszuperebb bulija…

9. Fejezet / 38. Rész: Reggeli ötletek

Több, mint 13,000 látogató! Huh nagyon köszönjük! Mivel az előző rész nem lett olyan sikeres, ezért hamarabb itt van a következő. Nem nagyon látni, hogy olvasnátok, ezért egyre ritkábban tesszük fel az új részeket. Ez se lett olyan hosszú, de ígérjük, hogy a következő az lesz! Jó olvasást!

 Amikor kinyitottam a szemem, erős fény árasztotta el a szobát, hisz nem húztuk el a függönyöket. Kimásztam az ágyból, s ránéztem a telefon képernyőjére: 7 óra! Botladozva kimentem a szobából, ahol Liam, Harry és Louis az asztalnál épp kávét szürcsöltek, Louis pedig újságot olvasott.
- Felébredt Csipkerózsika! – mosolygott rám Louis, én pedig csak egy fintort vágtam rá. Leültem hozzájuk az asztalhoz.
- Jó reggelt! – mondta kórusban Liam és Harry.
- A többiek még alszanak? Lenne egy óriási ötletünk, amit meg akarunk osztani veletek! – mondta Liam.
- Még alszanak, de felkelthetitek őket. – Harry és Liam bementek a szobába, majd odafordultam Louis-hoz, aki felnézett az újságból.
- Milyen ötletről van szó? – kérdeztem.
- Majd meglátod, de addig nem tudod kiszedni belőlem. – mondta, majd elment a mosogatóhoz, én pedig követtem.
- Valóban? Én bármit kitudok szedni belőled!
- Azt te csak hiszed! – kacsintott. - Nyugi! Légy türelmes!
Amikor már mindenki felébredt, elhelyezkedtünk a nappaliban, hogy mindenki hallja, majd Liam belekezdett a mondandójába.
- Nos… Szerintem remek ötletet találtunk ki Louis-val és Harry-vel, amit szeretnénk veletek megosztani és kérnénk véleményt is. Mivel szombat van, ez a nap ideális lenne egy buli szervezésére. Természetesen kell James engedélye is, mert nagyon nagy melóval járna. Arra gondoltunk, hogy mivel a szálloda előtt van egy tó, megrendezhetnénk a bulit az ottani faházak egyikében. Csak ki kellene bérelni az estére és akkor már sinen is lennénk.
- Én benne vagyok! – szólt Niall.
- Én is! – erősítette meg mindenki izgatottan.
- Remek! – mondta Liam. – Akkor most elmegyünk James-hez és megkérdezzük, hogy engedi-e. – Azzal felpattant, s Harry-vel a nyomában kimentek. Legalább 15 percet lehettek távol, mi pedig már halálra izgultuk magunkat, s amikor visszaértek egyszerre tettük fel ugyanazt a kérdést.
- Na mi volt?
- Elképesztően zökkenőmentesen ment minden! James beleegyezett, mondtuk neki, hogy a tó előtti faházban tartanánk meg, és most figyeljetek! James-nek az egyik haverjáé az egyik ház és megbeszélte vele, hogy megkaphatjuk az éjszakára, ráadásul ingyen! – magyarázta Liam, mi pedig elkezdtünk ujjongani örömünkben.
Ezek után James-el együtt gyalog mentünk le a Michigan tóhoz. Megkaptuk a kulcsokat, s benyitottunk a magas, fehér faházba. Odabent egy tágas nappali feküdt, kanapéval és asztallal. Az egyik oldalon egy ajtó nyílt a konyhára, a másikon pedig lépcső vezetett az egyetlen szobához. Fentről be lehetett látni az egész alső szintet. Bulihoz tökéletes helyszín volt.
- Az asztalokat majd összetoljuk és oda fogjuk tenni az italokat és az ételeket. – mutogatta Liam.
Pár perc múlva már mindannyian a nappaliban voltunk, s vártuk Liam további utasításait…

9. Fejezet / 37. Rész: Chicago

Tudjuk ez a rész elég rövid lett, de majd igyekszünk hamarabb hozni az új részt, addig is jó olvasást! :) (A legtöbb részhez képeket tettünk be, hogy el tudjátok képzelni a dolgokat, reméljük, tetszenek!)

Kinyitottam a szemem. Felültem és körbenéztem a kocsiban. Mindenki aludt. Félálomban lemásztam az ágyamról, hogy igyak egy kis vizet, de a homályban megláttam Niall-t az asztalnál ülni. Alig láttam, merre megyek, de sikerült leülnöm elé az asztalhoz.
- Te mióta ülsz itt? – kérdeztem.
- Most nem régóta. – nézett mélyen álmos szemeimbe, majd elmosolyodott. – Rajtam aludtál el.
- Oh, bocs. – pirultam el, szemeimet lesütöttem.
- Viccelsz? Nem bántam meg. – megfogta a kezeimet. Visszamosolyogtam rá, majd hátrafordultam, hogy a többiek alszanak-e még.
- Liam és Brigi nagyon szeretik egymást. Soha nem láttam még a barátomat ennyire boldognak egy lány mellett. Nagyon hasonlítanak egymásra és szerintem soha nem vesznének össze. – mondta Niall.
- Igen, de egy kapcsolatban lehetnek viták.
- Mit tennél, ha összevesznének?
- Megpróbálnám kibékíteni őket…
- És te azt észrevennéd, ha egy barátod mást érezne irántad?
- Nem tudom. Nem látok bele mások lelkébe.
- Mit szólná hozzá, ha az a valaki elmondaná neked?
- Hát még nem tapasztaltam, így nem tudom. – nevettem el magam. Még…
Igen, még nem… - gondolta Niall.
Egy pár percig az ablakon néztünk ki, majd Niall felkiáltott.
- Chicago! – felugrottunk egyszerre, elengedve egymás kezét.
- Bizony, megérkeztünk. – mondta nekünk a sofőr.
Izgatottan egymásra néztünk. James megjelent mellettünk félig nyitott szemmel, kócos hajjal.
- Szóljatok légy szíves a többieknek, hogy keljenek.
Odamentünk, hogy felébresszük őket. Brigi és Liam maguktól felébredtek a hangoktól. Lassan kikecmeregtek az ágyból a többiek, kivéve Louis-t és Zayn-t, őket háromszor is meg kellett lökdösnünk, de a végén besokalltunk és leöntöttük őket egy pohár vízzel. Amire megérkeztünk a hotel elé, már mindenki pulcsiba volt. Kiléptünk a buszból, s megcsapott minket a hajnali hideg levegő. Megkaptuk a hotel kulcsait, majd felmentünk a szobába. Lepakoltuk a táskákat és a bőröndöket, s mit sem törődve a körülnézéssel, bedőltünk az ágyba és újra aludtunk…

9. Fejezet / 36. Rész: A fiúk fellépése

Sziasztok! Több mint 11,000 látogatónk van, amibe még gondolni se mertünk, s nagyon köszönjük a rendszeres olvasókat is, ezért meghoztuk az új részt. Amíg nem érkezik meg a következő, figyeljétek az "Infók" menüt, ami folyamatosan frissül!

Az ébresztőóra harmadik jelzésére keltünk csak fel. Elég késésben voltunk, egyik kezünkben a ruháinkat pakoltuk el, a másikban, vagy a reggelit, amit a fiúk nyomtak a kezünkbe sietés közben, vagy pedig a telefonjainkat, mert épp hívtak minket a koncerttel kapcsolatban. A fiúk élvezték, hogy össze-vissza rohangálunk, mint a mérgezett egerek. Lementünk az autóhoz, beszálltunk, s elindultunk a koncert helyszínére. Ahogy odaértünk döbbenten tapasztaltuk, hogy mennyi rajongó áll az aréna előtt. A nagy sikítások közepette, őrök vezetésével, sikerült bejutnunk. Elvezettek minket a várakozóhoz, aztán pedig be a sminkeshez és végül a jelmezeshez. A fiúk most se tudták levenni rólunk a szemeiket, amitől csak én jöttem zavarba, ugyanis Brigi és Dalma puszival meg csókkal fogadják a bókokat, én viszont csak mosolyogni tudtam, ahogy Niall és Louis végigbámult. Mi addig nem léphettünk színpadra, amíg nem szólítottak, így az egész koncertet a várakozó nagy LCD tévéjéről tudtuk csak nézni, amitől egy kicsit ki voltunk akadva.
- Mi az a rendszer, hogy a fiúmat nem nézhetem élőben? – bosszankodott Brigi és elnyomott még néhány káromkodást.
- Nem tudom, de annyira imádom, amikor majd kiesik a fiúknak a szemük, annyira csodálkoznak. – nevetett Dalma.
- Hízelgő! – húzta fel a szemöldökét mosolyogva Brigi.
- Igaz, Heni?
- Hm? – fordultam hozzá, mert közben a kamerabeállásokat figyeltem a televízió képernyőjén, s a fiúk épp a színpadra léptek.
- Semmi. – nézett össze Dalma és Brigi nevetve.
Innentől kezdve egy teljes óráig a koncertet figyeltük, s közben mindent kommentáltunk, amit csak észrevettünk. Amikor itt volt az ideje a szünetre, akkor léptünk mi a színpadra. Mindenféle zűr nélkül elénekeltünk a dalunkat, amit tapsvihar követett. A fiúk beszaladtak a színpadra és megöleltek minket. Nagyon aranyosak voltak, s mit sem törődve a rajongók féltékenységével, simán megpusziltak minket. Gyorsan lejöttünk, még mielőtt el kezdtek volna nekünk énekelni, ami vicces látvány volt, hogy a színpad végéig üldöztek minket. Pontosan 12-kor lett vége az utolsó dalnak, ami a „Moments” volt. James elmondta nekünk, hogy amint a fiúk elkészülődnek, már megyünk is a következő helyszínre: Chicago-ba. Mivel a cuccainkat reggel egybekészítettük, a sofőr visszament értük és elhozta őket. Odakinnt adtunk néhány embernek autogrammot, lefotóztattuk magunkat, majd elindultunk. Az idő már majdnem egy órát mutatott, az ablakon betűző nap miatt nagyon meleg lett az autóban, így minden ablakot le kellett húznunk. Harry a melegtől elég rosszul érezte magát.
- James, mennyi idő, amire Chicago-ba érünk? – sürgette Dalma, Harry homlokát simogatva, ami tiszta izzadság volt, s ráhelyezett egy hideg vizes üveget a hűtőtáskából.
- 14 óra. – jelentette ki.
- Mennyi?! – kiáltottuk fel mindannyian.
- Haha! Ezt fel kellett volna venni magnóra! – nevetett James. – Ne aggódjatok, most megyünk a lakóbuszhoz, amit kibéreltem. Ott legalább tudtok aludni. – ettől sokkal jobban megkönnyebbültünk.
- Hallod ezt Harry? – fordult hozzá Louis. – Még ne dobd ki a taccsot!
- Majd a fejedre! – nyögte ki Harry alig hallhatóan.
Amikor megállt a kocsi, kikecmeregtünk, majd megálltunk a lakóbusz előtt és végigmértük. Ugyanaz volt a márkája, mint a Londoninak, csak szürke volt.
- Menjetek be! Tettünk be ebédet, majd mi felpakoljuk a bőröndöket. – utasította James.
Belül is teljesen ugyanolyan volt, mint az előző: pult, asztal, kanapék, emeletes ágyak. Egyszóval tökéletes. Szétosztottuk a pulton levő papír ételes dobozokat. Egy nagy adag rátott húst kaptunk sültkrumplival, sőt már az előre elkészített hamburgereket is bekészítették a kis hűtőbe, amit Niall vett észre, miután befaltuk az ebédet. Niall épp ki akarta venni, én pedig hirtelen ott termettem, becsaptam a hűtő ajtaját és elé támaszkodtam, hogy Niall ne tudja kinyitni.
- Hé! – nézett rám. Arcunk csak pár centire volt egymástól.
- Ugye nem hiszed, hogy hagyom, hogy máris egyél! – álltam a tekintetét.
A többiek kuncogtak.
- Hogy akarod megakadályozni? – mosolygott szemöldök felhúzva.
- Úgy, hogy nem megyek el innen!
- Fel tudlak emelni…
- Próbáld csak! – szűkült össze a szemem, Niall pedig kacéran elmosolyodott, majd felkapott, odaszaladt az ágyához, miközben kapálóztam és kiabáltam a kezei között. Rádobott az ágyra, majd a takarót a fejemre húzta. Gyorsan kiugrottam, elsuhantam mellette, aki csodálkozva nézett rám.
- Ez így nem fair! – húzta el a száját. – Túl gyors vagy!
- Miért? Vannak itt szabályok? – nevettem.
Niall is elkezdett nevetni, s úgy alkudtunk, hogy abbahagyjuk a harcot. A következő órákat, James javaslatára, filmezéssel töltöttük. A sok lemez közül alig bírtunk olyat választani, ami elnyerte volna mindenki tetszését, így a „Másnaposok” két része mellett döntöttünk. Amire vége lett, már 6 óra volt. Eldöntöttük, hogy megesszük a hamburgereket, Niall örömére. Közben a televízióban néztük a híreket. Amikor megemlítették a koncertet, bejátszottak részleteket. Harry izgatottan felpattant, leejtve vele a földre a műanyag tányérját. Megpróbáltunk csöndesen kuncogni, ugyanis James külön megkérte, hogy legyünk csendben, mert a sofőr alszik. Majd akkor kell felkenie, amikor már James álmos lesz a vezetéshez, és akkor váltaniuk kell. Utána már szétszéledtünk, mindenki azt csinált, amit akart külön. Én felmásztam a fenti ágyamra, onnan néztem, mivel foglalják el magukat a többiek. Liam beindította a Toy Story-t és Brigivel összebújva nézték. Harry és Dalma először twitcamoztak, s körbemutatták, hogy ki, hol, mit csinál. Aztán persze jöttek a kérések és a twittek mindenkinek, amikre már Harry-ék nem győztek visszaírni. Niall is segített nekik, az üzeneteket mindig hangosan olvasta fel, hogy mindenki hallja. Zayn és Louis az asztalnál valami kártyajátékkal játszottak. Amikor elkezdtem unatkozni, felmentem twitterre a telefonomról és elolvastam az eseményeket. Volt nagyon sok vicces bejegyzés, amikor pedig elkeztem nevetni rajtuk, mindenki engem nézett, mert nem tudták, min nevetek annyira. A végén már Niall besokallt, felugrott az ágyamra, kivette a kezemből a telefont, elolvasta, majd ő is elkezdett nevetni. Este 9-kor már kezdtünk álmosodni. Őszintén szólva, hírtelen jött ránk az álom, mindegy, hol voltunk. Liam és Brigi egymáson aludtak el a kanapén, Louis és Zayn még időben beledőltek az ágyba, Niall a falnak dőlve aludt, én pedig az ölébe hatottam a fejem és elaludtam. Épp vége lett a Toy Story-nak, majd megállt a busz. James hátrajött és kikapcsolta a tévét, majd leült az elülső ülésre aludni. Harry aludt el utoljára, előtte felvette Dalmát, befektette az ágyba, aztán ő is lefeküdt.

Valami nem hagyott aludni. Valami furcsa érzés, mintha valakit nagyon közel éreznék magamhoz...

(Írta: heni06)

8. Fejezet / 35. Rész: Kiruccanás

Sziasztok! Itt az új rész, a twitcam válaszotok miatt! Jó olvasást! :)

A közlekedési dugók ellenében, fél óra alatt megérkeztünk a hatalmas Empire State Building elé. Odafennt szinte belehetett látni egész New York-ot. Liam-ék azt figyelték, hogy melyik irányból jöttünk, Harry, Dalma, Louis és én azzal hülyéskedtünk, hogy az újságot, amit odalent kaptunk, repülőt hajtogattunk belőlük és ledobtuk az utcákra. Nagyon vicces látvány volt. Ki más ötlete lehetett, mint Louis-é. A szomszéd épületekből kinntlevő embereknek integettünk és mindenféle őrültségeket ordítottunk nekik. A többiek, akik velünk együtt voltak az épület tetején, teljesen őrültnek néztek minket. Amikor már kiszórakoztuk magunkat, lementünk, bemásztunk a kocsiba, s indultunk is tovább. A következő utunk a Central Park-ba vezetett, ahova szintén fél óra alatt érkeztünk meg. Megkértük a sofőrt, hogy a park szélén parkoljon le. Onnantól már gyalog mentünk. Nagyon jó volt a fiúkkal sétálgatni. Az idő kellemesen meleg volt, a szél pedig épphogy csak lengedezett. Harry és Dalma elöl mentek, egymás kezét fogva, Liam és Niall pedig a kinyitható térképet vizsgálták, hogy merre kell menni.
- Fagyi! – kiáltotta hirtelen Louis. Megfogta a karom és elrántott oldalra, ahol egy fagyis kocsi állt. – Milyet kérsz?
- Nem hoztam semennyi pénzt. – mondtam.
- Általában a fiúk szokták meghívni a lányokat. – mosolygott.
Kissé vonakodva, de beleegyeztem. Nem szerettem, amikor rám költenek. Kértem magamnak egy gombóc csokit, Louis pedig vaníliásat magának. A többiek is odajöttek kérni, természetesen azt is a fiúk fizették. Kimentem a sorból, hogy Brigiék is kérjenek, majd Louis a kezembe nyomta a fagyit, rátéve egy marcipán szívet.
- Köszönöm, de ezt miért kapom? – mutattam fel a marcipánt.
- Mert édes, mint te. – válaszolta mosolyogva és a hajamat a fülem mögé simította.
Nem bírtam levenni a tekintetem a mosolyáról, de amikor éreztem közelségét, elfordultam. Harry szintén adott Dalmának egy marcipánt.
- Köszönöm. – fordultam vissza Louis-hoz, aki csak bólintott, majd elindult.
A szökőkúthoz hamar odaértünk, ahhoz képest, hogy majdnem eltévedtünk még térképpel is. Leültünk a szökőkút szélére, ahol nem ért el a víz csobogása, elővettük a szendvicseket és megettük. A fiúk azzal hülyéskedtek, hogy lefröcsköltek minket vízzel, de természetesen visszaadtuk nekik. A pólóink és a hajunk elég vizes lett, de amire már vissza ballagtunk a kocsihoz, teljesen megszáradt mindenünk a tűző naptól.
Következő uticélunk a Szabadság-szobor volt. Az út 1 óra volt, mi pedig út közben teljesen letekertük az ablakokat, minden embernek integettünk és kiabáltunk mindenféle őrültséget, mint például: "Shoutout!", "No, Jimmy protested!", "Kevin!". Liam és Harry kiordibálták, hogy: "I love Brigi" és "I love Dalma", amiért jutalmul egy csókot kaptak. Amikor pedig épp egy dugóba kerültünk, egy arra járó idős nénitől megkérdezte Zayn, hogy: "Vas happenin' with you?". Akkorát nevettünk, hogy szegény nem tudta, mit reagáljon, így továbbsétált. Észre se vettük, amikor már a kocsi megállt a folyó mellett. Most a sofőr is jött velünk, James parancsára. Átmentünk a folyó felett egy hídon, ami az Ellis-szigetre vezetett. Onnan egy kis hajóval átjutottunk a Szabadság-szigetre. Körbejártuk a partját, majd a szobornál időztük el azt a fél órát, ameddig nem indult vissza a hajó. Rendeztünk egy versenyt, hogy ki tud beállni a legjobb Szabadság-szobornak, amiben Harry nyert. Louis elkezdte kergetni a galambokat, mi pedig alig tudtuk abbahagyni a nevetést. Közben nem is néztük az időt és rohannunk kellett vissza a hajóhoz, mert majdnem lekéstük. Az út vissza a hotelba két órába tellett. Amire visszaértünk a hotelba már fél 7 volt. Az idő nagyon lehűlt, a szél pedig erősebben fújt. Már sötétedett, s az utcai lámpákat már felkapcsolták. Odafennt gyors forró zuhanyt vettünk, s úgy döntöttünk, ma kivételesen hamar lefekszünk, ugyanis holnap korán reggel fel kell kelnünk, hogy el tudjunk készülődni, aztán indulunk is a fiúk koncertjére. James külön kérte, hogy hívjanak meg minket, lányokat, díszvendégként. A korai fekvéshez nem voltunk hozzászokva, de hamar elaludtunk…

(Írta: heni06)