12. Fejezet / 50. Rész: Április 1.: Bolondok napja

 Nem tudtuk, mi van Louis-nál, mert háttal volt a csapnál, de amikor megfordult, mindenkit végigöntött vízzel a locsolóval. Felkiáltottunk és csak néztük, hogy mindenünkről csöpög a víz.
- Boldog április 1-jét! Itt a Bolondok napja! – kiabálta mint az őrült.
Teljesen kiment a fejünkből, hogy már április van. Louis persze jól visszakapta a locsolást. Sőt még James is kapott egy adagot, amikor bejött hozzánk. Nem kiabált velünk, sőt, nevetett rajta.
- Először is köszönöm a vizet. – nevetésszünet. – Másodszor, mivel Bolondok napja van, kitaláltam egy vetélkedőt. Abból állna, hogy kitaláltok valami csínyt és azt elsütitek valamelyik fiúnak. A lányok tabuk, őket békén kell hagynotok!
- Hál’ istennek! – szóltam közbe.
- Szóval mindenkinek ki kell találnia egy szivatást…
- És a nyertes mit kap? – kérdezte Louis.
- Azt majd a végén tudjátok meg! Öhm… most van 11 óra, tehát 3-kor jövök és megnézem, mit alkottatok! – azzal kiment az ajtón.
Ezek után folytatódott minden ugyanúgy, kivéve, hogy csöndesebbek voltak a fiúk és néha elvonultak. Rettegésben kellett élniük, de mi, lányok addig filmnézéssel foglaltuk el magunkat. James csak nekünk mondta el, hogy kamerák vannak szerelve minden helyiségbe és csak most kapcsolták be őket, hogy James lásson mindent.

Zayn egy pillanatra ledőlt hozzánk a kanapéra, de rögtön el is aludt. Liam erre akcióba lépett. Elővette a tejszínhabot és a tenyerébe fújta Zayn-nek. Ezután egy fogpiszkálóval elkezdte piszkálni az arcát, amitől folyton megrezdült. Amikor már elege lett belőle, kezével rácsapott az arcára, s tiszta tejszínhabos lett. Rögtön fel is ébredt.
- Liam! – csodálkozott, ahogy törölte le magáról.
- Első megvolt, srácok! – kiabáltam a többi fiúnak nevetve, s ők is előjöttek.
- Liam szerintem megint elfelejtettél fogat mosni. – szólt neki Harry a fürdőszobából. – Épp takarítottam, csak szólni akartam.
- Ja oké. – azzal berohant a fürdőszobába, Harry pedig kijött.
Nem sokkal később kiabálást hallottunk onnan bentről.
- Fúj, Harry! Hogy dőltem be neked… Fogadok, hogy te címkézted át a fogkrémet fokhagymakrémre! – jött ki Liam.
- Második! – kiáltottuk.
A következő film, amit nézni kezdtünk, a Twilight összes része volt, persze meg kellett néha szakítanunk az akciók miatt.
- Khm… ki tett a papucsomba fogkrémet? – jött elő Louis köntösben.
- Én. – nevetett Zayn.
- Harmadik! – mondtuk.
Film közben arról beszélgettünk, vajon mennyit nevethet James a kamerák előtt. Azt is találgattuk, hogy milyen meglepetést talál ki a nyertesnek. Hisz James-ről beszélünk! Akármit meg tud szervezni pár perc alatt.
Beszélgetésünket lövöldözés szakította félbe. Niall a hűtő előtt állt, amiből kis golflabdák lövelltek ki, eltalálva őt.
- Jó voltál Louis – adott neki pacsit Liam.
- Na még valaki van. – mondtuk az asztalnál állva.
- Aha. De valaki hozzon már egy kólát nekem. – kérte Harry.
- Majd én – vágta rá Niall, majd átadott neki egyet.
- Köszi.
Amikor felbontotta, az egész az arcába csapott, mi pedig nem bírtuk megállni nevetés nélkül.
- Megvolt mindenki? – kérdezte Brigi.
- Igen. – mondták a fiúk.
Legalább egy fél órát várnunk kellett James-re, de amikor belépett, a fiúk ugrándozva követelték a nyertest. Úgy viselkedtek, mint a kutyák, akiknek az ebédet hozzák.
- Már tudom, hogy mit csináltatok, mert fel vannak szerelve kamerák, tehát már csak a nyereményt mondom el a nyertes előtt… Tehát, aki ezt megnyerte, az választ egy lányt és elviszi vacsorára. Az ital, étel ott korlátlan lesz! Majd utána elmennek egy hotelbe, ahol ki van bérelve két szoba.
- Ez valami romantikus este lesz? – kérdezte Harry.
- Hát attól függ, ők mit mondanak rá. Lehet akár baráti is…
- A nyertest már! – könyörgött Niall.
- Jól van! A nyertes tehát (…)

12. Fejezet / 49. Rész: Újra barátok

- Lou! Engedj be! – kiabáltam, s az ajtón kopogtattam.
- Menj el! – szólt vissza.
Jól van akkor ne engedj be! Nem tehettem mást, visszamentem a többiekhez, akik valami pörgetős játékot játszottak. Leültem hozzájuk a földre.
- Louis elég furcsán viselkedik. – mondta Liam.
- Mi baja van? – kérdezte Niall.
- Szerelmes Henibe – mosolygott Harry.
Mindenki rá emelte tekintetét, majd rám. Mérgesen ránéztem Harry-re, aki tudta, nem kellett volna elszólnia magát.
- Tényleg? – lepődött meg Niall.
- Nekem mindent elmond Lou. – mondta Harry.
- Ezt nekem is elmondta. – folytatta Zayn.
- Aha. Értem. – vágott gondolkodó fejet Niall.
Figyeltem a reakcióját, de nem tudtam semmit se leolvasni az arcából. Csak nézett maga elé, semmire sem figyelve.
- Öhm… rendelünk pizzát? – törtem meg a csendet.
- Hát hogy ne! – ugrott fel Niall, látszólag ettől az ötlettől felderülve.
Kiválasztottuk saját magunknak, ami kell, majd fél óra után meg is érkezett.

*

 - Fúj ez… Ki rendelt nekem csípőset? – legyezte a nyelvét Louis.
- Hát… én. – mondtam.
- És mégis ki engedte meg, hogy dönts helyettem? – állt fel a helyéről.
A többiek csöndben voltak.
- Ha kitoltad volna a hátsódat, és mondani, hogy mit kérsz, akkor most nem nyafognál! – most már én is kiabáltam.
- Egyedül akartam lenni, vagy már azt sem szabad?!
- Én soha nem tiltottam meg neked semmit! Te folyton elvonulsz és bezárkózol!
- Tudod mit? Engem már nem érdekel semmi! – azzal elment újra.
Mindenki nagy szemekkel nézett utána, még az evést is abbahagyták.
- Erről beszéltem. – sóhajtottam.
- Bunkó. – mondta Niall, majd evett tovább.

Már késő este volt, de a többiek még mindig bolondoztak. Én csak néztem őket, a gondolataimba merülve. Utálom, amikor össze vagyok veszve vele! De miért csinálja ezt? A tábor óta furcsán viselkedik. Beszélni akarok vele. Most.
Felpattantam a kanapéról, majd a szoba felé vettem az irányt. Bekopogtam az ajtón, de nem érkezett válasz, így benyitottam. Louis az ágyán ült maga elé bámulva, mintha valamin gondolkodna. Leültem mellé, s nem sokkal később megszólaltam.
- Louis, mi van veled?
- Semmi. – válaszolta.
- Ha valamivel megbántottalak volna, akkor sajnálom, de fogalmam nincs, mi történt veled.
- Nem történt semmi.
Még mindig nem nézett fel.
- Hát jó. – közelebb hajoltam hozzá. – Én csak szeretném újra látni a boldog Louis-t. Azt a Louis-t, akit megismertem és megszerettem. Igazából csak ennyit akartam mondani.
Felálltam, s  kimentem a szobából. Az ajtóban éreztem, ahogy a könnycseppek végig gördülnek az arcomon, de gyorsan letöröltem, mert Niall jött felém.
- Gyere csatlakozz a többiekhez. – fogott kézen és a nappaliba vezetett.
- Niall én… most szeretnék lefeküdni. Nagyon elfáradtam.
- Rendben, akkor jó éjt.
- Neked is.
Elindultam a szobám felé, de közben beleütköztem valakibe.
- Ó bocs. – mondtam.
Louis arca piros volt, szeme könnyes.
- Te sírtál?
- Nem, ez csak… semmi. – füllentett, majd kikerült.
Bementem a szobába, s rögtön el is aludtam a gondolataimba.

Reggel kopogásra ébredtem. Azt hittem álmodom, de Louis jött be hozzám, s leült az ágyam szélére.
- Én öhm… sajnálom. – mondta.
Felültem, vártam, hogy mondjon valamit, de nem szólalt meg.
- Elmondod, hogy miért viselkedtél úgy az elmúlt napokban?
- Mert szeretlek értsd már meg! – nézett mélyen a szemembe.
Egy percre csak bámultam rá. Szóval mindezt csak féltékenységből csinálta.
Közelebb hajolt hozzám, s ajkait gyengéden az enyémre helyezte. Nem akartam megbántani, hogy elhúzódom, de nem csókoltam vissza.
- Louis ez… - kezeit a számra helyezte.
- Tudom, hogy őt is szereted. De döntened kell. Valakit meg fogsz bántani, de én állok elébe. Én szeretlek. Ha engem választasz, többé nem kell visszafognom magam, de ha Niall-t választod, akkor… tiszteletben tartom, a döntésedet. Azt akarom, hogy boldog legyél. – mondta majd megölelt és letörölte arcomról a könnycseppeket.
- Szeretnék még időt…
- Rendben én várok. Csak hallgass a szívedre. – kezét a bal mellkasomra helyezte. – Az mindent elárul.
Csak néztünk egymásra, majd a mosolyunktól nevetni kezdtünk. Végre visszatért a boldog Louis. A barátomat láttam magam előtt újra. Azt a barátomat, akit szeretek.
Az ajtó kinyílt és mindenki benézett rajta.
- Louis visszatért! – kiáltotta Harry és rávetette magát az ágyra, feldöntve Louis-t, s őrült birkózásba kezdtek.
- Azt hittük, magadba nevetsz. De most már látjuk, mitől vagy boldog. – ölelt meg Brigi.
- Hölgyeim és Uraim, a régi Louis Tomlinson! – mutattam rá szórakozottan.
- Ó a fenébe! – kiáltott Louis. – Totál kiment a fejemből!
Letolta magáról Harry-t, majd mint a rakéta, kirohant a szobából, mi pedig csak néztünk utána, s követtük. Vajon mit akarhat?

12. Fejezet / 48. Rész: A bűnösök

Hello! A suli elkezdésétől kezdve nagyon lement a nézettség, ezért hoztam később a részt, de ez most már mindig így lesz. Emellett már a 3 komment se akar összegyűlni, ami elszomorított... Remélem még mindig szeretitek a történetet. Jó olvasást x

- Fiúk! Keljetek már! – dörömbölt James az ajtón, de nem érkezett válasz. Már dél volt és a fiúkat még mindig nem láttuk.
- Helló mindenkinek! – tűnt fel Louis, s úgy néztünk rá, mint egy szellemre. – Miért dörömböltök?
- Hol vagytok? – kérdezte James.
- Hát a teraszon. A ház mögött.  – mutatott hátra. – Rendeltünk kaját, ha nem baj.
Követtük Louis-t a ház mögé. A többi fiú az asztalnál ült, jegyzetekkel és térképekkel, az ebéd pedig szintén ott volt.
- Pizza! – kiáltottunk és rögtön nekiestünk.
- Az én lányaim! – nevetett Niall.
- Ma megyünk Los Angeles-be, gondolom tudjátok. – kezdte Liam. – Az út kb. öt órás lesz, tehát olyan háromkor elég lesz elindulni.
- És akkor kilencre érünk oda? – kérdezte Brigi.
- Ja, és másnap fellépünk a Kids Choice Awards díjátadóján! – örvendezett Niall.
- Az, amikor leöntenek minden hírességet azzal a zöld trutyival? – kérdezte Dalma.
- Aha. – válaszoltam. – És ott lesz egy csomó sztár!
- Lányok! – jött oda hozzánk James, kezében a telefonjával. – Most hívott a KCA főszervezője és megkérte, hogy ti legyetek a fiúk vezénylői!
- Az mit tesz? – értetlenkedett Brigi.
- Amikor bemondjátok a nevünket a kamerába és hogy 'One Direction a színpadon'. – magyarázta Harry.
- One Direction. – artikuláltam az X Faktoros bemondót.
- Hé! Ezt eddig csak én tudtam ilyen jól! – nevetett Niall.
Épp felállt volna mindenki az asztaltól, de ekkor jutott eszembe valami.
- Állj! – intettem le őket. – Még mindig nem tudjuk, ki szórakozott a múlt éjjel.
- Minek akarod megtudni? – kérdezte Louis.
- Mert tudni akarom!
- Fölösleges!
- Szerintem meg nem!
- Szerintem meg szállj le a témáról!
- Akkor ne segíts! Nem kell.
- Nem is akartam!
- Hé srácok! – szakította meg a vitát Liam. – Együtt megoldjuk!
Louis bement a házba én pedig az ellenkező irányba mentem.
- Remek! – állt fel Brigi, majd Dalmával együtt követtek engem.
- Mi van, ha… - fejeztem volna be a mondatot, amikor mögöttem valaki megfogta a vállamat és felordított, amitől felsikoltottam. Sokkolva megfordultam, a fiúk pedig csak nevettek.
- Josh! – lepődtem meg.
Utoljára Las Vegas-ba láttuk, amikor meg lettünk hívva az étterembe.
- Josh Devine szolgálatára, hercegnő! – üdvözölt, majd megjelent mögötte Andy is.
A fiúk kezet fogtak velük.
- Hogy kerültök ide? – kérdezte Niall.
- Hát egy kis szabadságra vágytunk… Meg hát hallottuk, hogy itt vagytok. – mondta Andy.
- Honnan? – lepődött meg Liam.
- Nehogy azt higgyétek, el tudtok menekülni! Mindenhol megtalálnak titeket. – mondta Josh – Amúgy Louis hol van?
- Bent duzzog a házban. – biccentett Harry.
- Merthogy?
- Nem érdekes. – szóltam közbe. – Inkább arra lennénk kíváncsi, hogy ti szórakoztatok-e késő este a házunknál!
- Nem valószínű, mert este érkeztünk meg. Aztán meg rögtön le is feküdtünk. Gondoltuk, majd másnap látogatunk meg titeket.
- De akkor…
- Heni szerintem hagyjuk! – mondta Dalma.
- Jó.
Az köztudott, hogy elég makacs tudok néha lenni, de ez a téma nagyon idegesített, így jobbnak láttam, hogyha elfelejtem.
Három óra fele már elkezdtünk pakolni be a kocsiba, elköszöntünk Josh-tól és Andy-től, akik azt mondták, hogy majd Los Angeles-be találkozunk. Beszálltunk az autóba, s elindultunk.
- Amúgy mi voltunk! – kiáltott a kocsi után Josh.
- Ezért még kapni fogtok! – kiáltottam ki az ablakon, ők pedig nevetve néztek utánunk.
Röviden, az öt órás úton semmi érdekeset nem csináltunk. Kétszer megálltunk benzinkútnál enni és mosdóba menni, amúgy meg a kocsiban vagy aludtunk, vagy zenét hallgattunk, vagy pedig filmet néztünk.
Los Angeles nagyon szép helynek tűnt. Igaz szinte ugyanolyan forgalmas, mint New York volt. Mindenfele óriási épületek voltak, a felhőkarcolók az egekbe nyúltak. Éjszaka nagyon szép volt a város.

- Hűha. – lépett be a szobába Liam, s mi is követtük őt.
A nappali és a szobák ugyanolyan gyönyörűek voltak, mint az eddigiek. Niall azzal szórakozott, hogy talált az erkélyen viráglocsolót és folyamatosan azzal piszkált, ráadásul menekülnöm kellett előle.
- Lou segíts! Ez megbolondult! – nevetett Niall, én pedig a kezei között kapálóztam, ahogy lefogott. Louis egy cseppet se figyelt ránk, sőt, bevonult a szobájába.
- Ezzel meg mi van? – nézett rám értetlenül Niall.
Nem tudtam pontosan mi baja van, csak sejtettem. De most már elég! Most azonnal beszélek vele!

11. Fejezet / 47. Rész: A tábor szelleme

Hali! Itt az új rész. Ez nem lett olyan hosszú, szóval bocsi. Köszönöm a 36 rendszeres olvasót és a 24,000 megtekintést! Jó olvasást xx

Az eső már elállt, de a szele még megmaradt. Takarókkal betekerve ültünk, s forró teát ittunk. Nagyon jó érzés volt, hogy összebújva ültem Niall-el, amit még eddig sose csináltunk. Hallottam, ahogy szuszog, ahogy a szíve dobog. Láttam, ahogy gyönyörű kék szemével engem figyel, s éreztem csodálatos illatát. Belefúrtam arcomat a vállába, hogy jobban érezzem őt.
- Alszol? – simította végig arcomat.
- Nem. – emeltem fel a fejem és a többiek felé fordultam.
A fáradtságtól nem voltunk olyan aktívak. Csöndben dúdoltunk dalokat, s közben a tűz körül melegedtünk.
Hamar eldöntöttük, hogy elmegyünk lefeküdni. Elpakoltunk mindent, a tüzet pedig eloltottuk.
- Jó éjt. – nyomtam egy puszit Niall arcára.
- Szép álmokat. – mosolygott, majd bement a házba.
- Jó éjszakát kislányom! – kócolta össze a hajamat Louis, ahogy elment mellettem.
- Mit mondtál?!
- Úgy értem, jó éjszakát, nagylány! És vigyázz a kopogó szellemre, vagy mire. – nevetett, majd követte Niall-t a házba.
- Haha, nagyon vicces! – szóltam utána.
Brigi és Dalma szó szerint bevonszoltak a házunkba, majd bezárták az ajtót.
- Mi volt ez? – kérdezték kórusban, s leültünk az ágyainkra.
- Mi 'ez'?
- Hát te meg Niall! – mondta Brigi izgatottan.
- Csókolóztatok, most meg össze voltatok bújva, aztán pedig jó éjt puszi… - hadarta Dalma.
- Hé na megállj! Mi nem csókolóztunk!
- Mi? – kérdezték egyszerre.
- Az időzítésetek, ami akkor is másodperc pontosságú volt, nektek köszönhetően semmi se történt.
- Ó. – vágtak szomorú képet.
- De nem hibáztatlak titeket! – mosolyogtam.
- Szereted? – kérdezte Brigi.
- De még mennyire!
Brigi és Dalma elkezdtek ugrálni és sikoltozni örömükben, én pedig csak nevettem rajtuk.
- Na alvás!

Amikor már elcsöndesedtek a lányok, ijesztő csöndbe burkolózott az egész hely. A telefonjaikkal villogtak sokáig. Valószínűleg twitterezhettek. Én viszont csak Niall-re tudtam gondolni. Nem tudtam elfelejteni gyönyörű szemeit, ahogy csak pár centire voltak az enyémtől és puha ajkait, amik épphogy csak érintették az enyémeimet. Viszont ott van Louis is… Megbántanám, ha összejönnék Niall-el. Szörnyű ez a bizonytalanság…
Épp aludni próbáltam, de ekkor kopogást hallottunk.
- Ne már! – nézett fel a telefonjáról Brigi.
- Nem én voltam! – mondtuk kórusban Dalmával.
Még egy kopogás…
- Ez… ez nem vicces! – állt fel Brigi és leült az ágyamra.
- Brigi, ne mássz rám! – ültem fel.
Dalma leugrott az ágyáról és ő is csatlakozott.
- Öhm… Mit is mondott Louis a kopogós izéről?
Újabb kopogás…
- Mi van, ha… - vetette fel Brigi.
- Ugyan már! Fogadok, hogy Louis szórakozik! – forgattam a szemem, de éreztem egy kicsi félelmet.
Megint kopogtak, de ekkor már az ajtón és az már dörömbölés volt. Mindannyian felsikoltottunk, ahogy az ajtó kinyílt…
Csak bámultunk a kinti sötétségbe, de nem volt ott senki, se semmi. Felálltam és lassan kinéztem az ajtón. A fiúk házában még égett a lámpa. Vagyis akkor kapcsolták le, amikor pont kinéztünk.
- Tudtam!
- Ezt még visszakapják! – mondta Dalma.
- Igen. És tudom is, hogyan!

*Louis szemszöge*

- Legyetek szívesek aludni! Köszönöm szépen! – dörmögte Niall a párnájába.
- Louis kapcsold le a lámpát! – utasított Liam.
- Niall, találtam chipset! – szólt Harry a táskájában kutatva.
- Hol? Hol? – ugrott ki az ágyából Niall.
- BULI! – kiáltottam, s felvettem a magnó hangerejét, amitől én is megrezzentem.
- Basszus, Louis! Kapcsold ki azonnal! – mérgelődött Zayn.
- Liam, megvolt a napi háromszori fogmosás? – kérdezte Harry.
- Uh, nem. – mondta, majd leugrott az ágyról és bement a fürdőbe.
- Liam! Behoznád kérlek az én fogkefémet is? – kiáltotta Niall.
- Minek az?
- Nem is tudom, mire való egy fogkefe… Amúgy a szememet akarom megmosni vele. Rendben kell tartanom, mert a lányok úgy odava... - mielőtt befejezhette volna nyálas dumáját, az arcába vágtam a párnámat.

- Hé te ökör! - dobta vissza nekem.

- Srácok! - szólt ránk Liam. - Niall inkább gyere érte!
- Nem, túl sok chipset ettem!
- Ja, és túl lusta vagy! Nem kéne annyit enned! – mondta, majd odadobta Niall-hez, amit kért.
- Louis! Hagyd már a hajam! – szólt rám Harry.
- Ha nem fogjátok be, mindenkinek beragasztom a száját és odakötözöm az ágyhoz! – mondta Zayn.
Lekapcsoltunk mindent, majd lefeküdtünk és nagy nehezen csöndbe lettünk.
Néhány perc múlva a ház három oldaláról erős dörömbölés érkezett, amitől mindannyian megijedtünk és felnyögtünk.
- Itt egy szellem! – mondtam poénkodva.
Kinyitottam az ajtót és megláttuk a három lányt. Összetett karokkal néztek vissza ránk.
- Megmondanátok, mégis mit csináltok? – kérdeztem.
- Hát azt, amit ti! – mondta Heni. – Visszakaptátok!
- Micsodát?
- Tudjuk, hogy ti dörömböltetek be hozzánk!
- És ebben miért vagy olyan biztos?
- Mert neked van ilyen pihent agyad!
- Lányok! – jött az ajtóhoz Liam. – Tényleg nem mi voltunk! Szívesen beszámolnék, mit csináltunk az utóbbi 10 percben, de mind az öten idebent voltunk. Mindenki látott mindenkit.

*

 - Szóval akkor… - értetlenkedtem.
- Nem, nem mi voltunk! – mondta Louis.
- De akkor ki?
- Fogalmam nincs. – válaszolta Liam.
Az összes fiú az ágyból figyelt, majd mikor Dalma és Brigi visszamentek a házhoz, visszafeküdtek, kivéve Niall-t, aki Louis-t és engem nézett.
- Louis, gyere. – szólt Liam.
- Bocs, Lou. – mondtam fejleszegve.
- Mindegy. – azzal becsukta előttem az ajtót.
A fenébe is! Nem kellett volna őt gyanúsítanom!
Nem tudtuk, ki volt a merénylő, de nem is érdekelt igazából minket, mert rögtön elaludtunk, ahogy visszaértünk a saját helyünkre.
Holnap biztosan kiderítjük, ki volt az, ha nem a fiúk…