7. Fejezet / 32. Rész: Repülőtér

 Sziasztok! Köszönjük a kommenteket! Itt az új rész. Jó olvasást!


A további perceket nevetgéléssel töltöttük és megmutattuk egymásnak a kiírásokat. Ahogy csöndben maradtunk, hallani lehetett a repülők hangját.
- Már meg is jöttünk? – kérdezte Brigi.
- Bizony. – felelte James, ahogy befordult a busszal a parkolóba. – Megyünk megvenni a jegyeket! – leállította a buszt egy zárt parkolóba, ahol őrök jöttek felénk. James kiszállt a buszból, s mi is követtük őt.
- Ugye ezt nem mondjátok, hogy Amerikába nem visszük a buszt? – kérdezte szomorúan Brigi.
- Hát mivel nem vihetjük fel a repülőre… – helyeselt Louis.
Nagyon szerettük pedig, de sajnos mással fogunk járni turnékra. James szerint az is lakókocsi lesz, csak kicsit kisebb és nincs benne ágy, csak kanapék. Miután James lerendezte az őröket, kimentünk a parkolóból és a nagy épület felé vettük az irányt. A falai szinte mindenhol üveggel voltak kirakva, körbe pedig lámpák álltak, amik kivilágították az udvart. 

Amikor beléptünk, megdöbbentünk mennyi ember járt-kelt a hatalmas fehér folyosón.
- Menjetek el mosdóba, ha kell. Én addig megveszem a jegyeket. – utasított minket James, s beállt a nem túl hosszú sorba.
- Ha tudnánk, hol van a mosdó… – fordult meg Niall.
Elindultunk a folyosón, közben néhányszor lekaptak minket fényképezővel vagy telefonnal.
- Vajon mennyi idő, mire felteszik a képeket twitterre? – vágott gúnyos arcot Zayn.
- Maximum öt perc. – nevetett Liam.
- Hé, ott a budi! – kiáltott fel Louis. – Ki jön velem?
Mivel senki nem akart menni, Louis-nak egyedül kellett mennie.
- Igyekezz! – szólt utána Harry.
Az „igyekezz” szó Louis-nak öt percet jelentett. Ahogy felénk jött, fülig ért a szája.
- Veled meg mi van? – kérdeztem.
- Találtam a mosdókagylónál egy répát. Biztos egy rajongó tette oda, amikor látta, hogy a mosdóhoz megyünk. – magyarázta.
- És meg is etted? – lepődött meg Dalma.
- Nem. Beleraktam a szappantartóba. – nevetett fel, mi pedig csak nagy szemekkel néztünk rá. Harry a homlokára csapta a tenyerét.
- Te idióta! – nevettünk.
A mosoly lefagyott az arcunkról, amikor egy nő ment be a mosdóba, kezében törlő és egyéb készülékkel. A takarítónő! Mi csak néztünk, vajon mit fog szólni. Pár perc múlva kijött, s ránk emelte a tekintetét. Gyanús volt neki, hogy kuncogunk, így haragosan jött felénk. Tettünk pár lépést hátra, de ekkor James megszólalt.
- Gyertek! Indulunk! – kiáltotta.
Követtük az olyan táblákat, amik kivezetnek a repülőkhöz. Menet közben kaptunk kártyákat a jegyek helyett, s megmutatták, hogyan kell végighúzni a kártyát, hogy az előtte lévő forgó korlát átengedhessen. Egyesével sikerült szinte mindannyiunknak, habár volt, aki itt is hozta a formáját. Niall áthúzta ugyan a kártyát, s azt hitte, hogy átengedi a kapu. Nekirontott, de a hirtelen erőtől átbukott a korláton nagyot esve. Szegényt nagyon kinevettük. Utána Liam következett, aki már vagy századjára próbálkozott, de végig csak pirosat mutatott a lámpa. Ezt Brigi megsokallta, s a korlát másik oldaláról segített neki.
- Jaj, ezt is nekem kell megcsinálnom? – sóhajtott, majd egy rántással sikerült átengednie Liam-et.
A következő ellenőrző állomás egy érzékelő boltív volt, ami sípol, ha valami veszélyes tárgyat érzékel az illetőnél, aki áthalad alatta. Átmentünk rajta, Harry-nél viszont hirtelen sípolni kezdett. Ijedten visszafordultunk a hangtól. Másodpercek alatt ott teremtek az őrök. Megnéztek valamit a szerkezeten, majd leállították.
- Mi történt? – kérdezte aggódva Dalma James-től. – Ugye nincs semmi baj?
James nem felet. Dalma nekiiramodott Harry felé, de James megállította.
Az őrök csóválták a fejüket, odamentek Harry-hez, s átengedték. Megmondták James-nek, hogy a gép rosszul érzékelt, s bocsánatot kértek. Dalma megijedt, hogy Harry-t esetleg elviszik, s ezek után nem merte elengedni. Innen már csak az udvarra vezető út maradt. A március esti csípős levegő megcsapott minket, ahogy kiléptünk az éjszaka fényébe. Felvettük a kabátjainkat, s követni kezdtük James-t. Beálltunk a legelső repülő sorába. James elmagyarázta, hogy ő két üléssel előrébb lesz, mi pedig három sor helyet fogunk kapni. A sorban állás közben a szél megerősödött, a hajukat pedig össze-vissza fújta. Ahogy felértünk a gépre, odaadtuk a jegyet az ellenőrnek, bevártuk egymást, majd elindultunk beljebb. Majdnem a legvégén volt a helyünk. 

Louis leült legbelülre, mellé Harry és Dalma. Mögéjük ültem én, mellém Niall aztán Zayn, leghátul pedig Liam és Brigi. A hátizsákjainkat letettük az ülések alá, a nagyobb bőröndöket betették a fenti csomagtérbe. Amikor felszállt a repülő, elképesztően gyönyörű látvány volt, hogy egyre magasabbra jutunk. Kinéztem az ablakon, s a nyomástól hirtelen rosszullétem lett, ezt Niall is észrevette.
- Jól vagy? – aggódott.
- Igen persze, csak most repülök először és furcsa. – mély levegőt vettem, s máris jobban éreztem magam. Megfogtam Niall karját, hogy leolvassam az órájáról az időt.
- Te jó ég! Már elmúlt éjfél! – lepődtem meg.
Ezt mindenki hallotta, s úgy terveztük, hogy megesszük a szendvicseket aztán megpróbálunk aludni. Mindenki sokat evett, mert már nagyon éhesek voltunk.
Utána elhelyezkedtünk az alváshoz. Jó éjszakát kívántunk egymásnak, majd csöndben maradtunk. Felhúztam a lábaimat az ülésre, nekidőltem az ablaknak, kezemet a fejem alá tettem, s úgy aludtam el...

(Írta: heni06)