6. Fejezet / 25. Rész: Érzések

Sziasztok! Köszönjük a 4000 látogatót! Nagyon örülünk neki. Ha tetszik a történet, váljatok rendszeres olvasóvá! A szavazás egyike nagyon szoros, ami elég izgi dolog :D A Blog alján megjelenítettük a Facebook- és Twitter profilunkat, lájkoljatok, kövessetek és persze olvassatok. ;)

Az első dolog az evés volt. A szobaszerviz, amit nem is tudtunk, hogy van, már megterítette a szobánkban az asztalt, ami tele volt ételekkel. Én és Niall, akik a legtöbbet eszünk, mentünk oda az asztalhoz.
- Hát ez meg? – fordult Niall James-hez.
- Ez csak egy kis meglepetés. – kezdte mosolyogva. – Egyrészt, mert nagyszerű munkát végeztetek ma, másrészt pedig – itt lesütötte a szemét – ez az utolsó napotok együtt. Szóval azt ajánlom, hogy bulizzátok ki magatokat!
Pár másodpercre néma csend lett. Teljesen kiment a fejünkből a holnapi búcsúzás! Ha erre gondolok, mindig elönt a szomorúság, s a többieket is. Niall törte meg a csendet.
- Khm… akkor együnk!
Leültünk az asztalhoz, s nekiláttunk a vacsorának. Annyit ettünk a végére, hogy alig bírtunk megmozdulni. Teli hassal terültünk el a nappali kanapéján.
- Program? – kérdezte Zayn.
- Hmm… nekem van egy ötletem! – húzta fel gyorsan a szemöldökét Harry. – Mivel ma van az utolsó napunk együtt, így azt találtam ki, hogy mindenki fog egy papírt, a lányok írnak valamit, egy vagy több fiúról, mi pedig rólatok. Az a lényeg, hogy nem szabad megmondani az elején, hogy kiről írtad a tapasztalatod, az érzelmeid. Ezt nekünk kell kitalálni!
- Huh! – nevetett Louis.
- Ez nagyon jó! – örvendezett Liam.
Meg se kérdezték a többieket, Liam már ugrott is, hogy papírokat szerezzen. Nem volt nálunk egy se, így lement James-hez, hátha neki van. Amikor feljött már nála voltak, s szétosztotta nyolcfelé. Mindenki szétszéledt a helyiségben, hogy egyedül írhassa meg. 10 perc múlva visszaültünk a helyünkre.
- Ki kezdi? – kérdezte Niall, aki az izgatottságtól a papírt rágta.
- Majd én! – mondta Liam. Vett egy nagy levegőt, s felolvasta:
„Semminek sincs értelme,
ha nem tudjuk átölelni egymást.
Szívem lágyan összedobban,
szeretlek téged napról-napra jobban!” 

- Azt hiszem, mindannyian tudjátok, kire céloztam. – mondta. Odament Brigihez, megcsókolta és odaadta neki a papírt. Briginek fülig ért a szája, arca teljesen el volt pirulva. Mindenki elismerte, milyen aranyos volt Liam.
- Ki jön? – kérdezte Harry.
- Válasszon mindig az, aki utólag olvasott. – mondta Liam. – Brigi.
- Hát én nem verset írtam. Abban nem vagyok jó. Szóval… „Már amikor megláttam, belé szerettem. Ha rámmosolyog, melegség járja át mindenem, ha megcsókol, úgy érzem, mintha álomvilágban lennék. Köszönöm, hogy vagy nekem! Nagyon szeretlek!” – olvasta fel Brigi, majd elmosolyodott, odament Liam-hez és ő is megcsókolta. – Ja és van még egy: „Te pedig vedd már észre, hogy szeret!”. Remélem, tudja az a valaki, mert nem fogom elmondani kinek szántam. Annyit elárulok, hogy fiúra gondoltam. – odaadta Liam-nek a papírt, majd visszaült a helyére. Következőnek engem választott.
- Hát én mindenkiről írtam. – kezdtem. – Liam és Harry. Veletek alig beszéltem. Szinte semmit nem tudok rólatok, de szeretném, ha ez megváltozna az este folyamán. Zayn, veled néha elbeszélgetek, de rólad se tudok sokat. Louis és Niall… Hát nem tudom, melyikőtök az idiótább! Ellentétben a többiekkel, titeket nagyon megismertem az egy hét alatt. Egyszerűen imádlak titeket! – olvastam fel, s a végén már elpirultam.
- Én is szeretlek! – mosolygott Louis, aztán Niall is.
Utánam jött Niall, aki azt írta, hogy mindenkivel nagyon jóban van, de velem van a legtöbbet. Louis szerint én olyan örült vagyok, mint ő. Nagyon szereti a társaságom, viszont a többi lánnyal még nem nagyon volt együtt. Harry Dalmáról írt, hogy mennyire szereti, Dalma pedig Harry-ről. Zayn azt írta, hogy úgy szeret minket, mintha a húgai lennénk. Sokat nevettünk a leveleken. Nagyon jól elbeszélgettünk...



(Írta: heni06) 

6. Fejezet / 24. Rész: Dedikálás

Sziasztok! Ezúttal megint egy rövid részhez érkeztünk, de ne aggódjatok. Hamat hozzuk az új részt! ;) Jó olvasást!

A terem legszélén egy hosszú asztal állt, ahol 8 szék volt. Körülötte vasrács és őrök voltak. Bementünk, s nagy sikítások közepette helyet foglaltunk. 

Én Brigi és Louis között foglaltam helyet. Egyesével tömörültek a velünk egykorú fiatalok, hogy aláírásokat és fényképeket szerezzenek. Louis azzal hülyéskedett, hogy mindig behúzott a képbe fényképezkedés közben, így elég vicces felvételek készültek. 
- Hogy készülhetnek ilyen szörnyű képek rólam?! - fintorogtam, amikor az egyik lány megmutatta a képet.
- Viccelsz? Te vagy a leg... - itt elakadt és összenézett Zayn-el. - Öm... jó nézel ki... - az arcát fürkésztem, ami egyre jobban elpirult. Újra visszatértünk a munkához.
Elég unalmas volt fél órán keresztül a nevünket irkálni a közös képekre. Folyton Louis-nak panaszkodtam, s ahogy ezt megemlítettem, mindig belökött egy poént, vagy elkezdett hülyéskedni, hogy ne bosszankodjak. Egy dolog viszont nagyon jó volt abban, hogy közel lehettünk a fanokhoz… az ajándékok. De nem az, hogy nagyon sokat kapunk, hanem amikor valaki valami érdekes dolgot kapott. Például Harry egyszer egy rózsaszín tangát kapott, amire ez volt ráírva: „I love you Harry”. Ezeken annyit nevettünk Louis-val, hogy már majdnem lefordultunk a székről. Mindig figyelte, ha valaki valami furcsát kap, s rögtön szólt nekem. Igazából elég volt csak meghallani Niall hangos és vicces nevetését, akkor már rögtön felkaptuk a fejünket. Louis is kapott néhány érdekes dolgot. Egyszer egy banánt, amire rá volt írva, hogy: „Louis nem szereti a banánt. Én sem.”, plusz még kapott sok répát is, amiből nekünk is adott. Egyszer egy lány megkérdezte Liam-től, hogy nem akarna-e vele járni, de ráadásul tudta, hogy már Brigivel van együtt. Ez hallatán Brigi mérgesen felpattant a székből, ami majdnem hátraborult. Már lépett volna ki az asztal mögül, de erősen megfogtam a karját, s leültettem.
- Ugye nem akarsz feltűnést kelteni? – suttogtam.
- Nem. – mondta, s folytatta az írást.
Összenéztünk Louis-val, felsóhajtottunk, majd folytattuk mi is.
Nagyon sok fiú jött az autogramjainkért, közbe mondogatva, milyen jók voltunk és milyen szépek. A fiúkhoz vagy száz lány ment sikoltozva, de egyikre se néztek úgy, mintha felkeltették volna az érdeklődésüket, ami furcsa volt. Négy órakor már kezdték az embereket kiterelni, amíg az utolsók befejezik az autogramkérést. Amikor már kiürült a terem, felálltunk, s elindultunk a cuccainkért az öltözőbe. 5 perc múlva már a busz előtt álltunk, s elköszöntünk mindenkitől a stúdióból. Körülöttünk fotósok és rajongók sorakoztam. Beszálltunk a buszba és integetve álltunk az ablakoknál, ahogy távolodtunk el a tömegtől. James gyorsabban vezetett, mint szokott így 15 perc alatt hazaértünk.



(Írta: heni06) 

6. Fejezet / 23. Rész: Első közös koncert

Sziasztok! Megérkezett az új rész! Emellett csinálni fogunk egy új menüt, amiben megtudhattok, mindent a regény kezdetéről és még sok minden mást. Részleteket még nem árulunk el ;) Jó olvasást!

Reggel fél 9-kor az ébresztő óra hangjára ébredtünk. Furcsamód, amikor kimentünk a nappaliba, a fiúk még nem voltak kint. Bekopogtunk a szobájukba, szóltunk, hogy keljenek. 9-kor már teljes nyüzsgés volt az egész helyiségben. Louis és Harry félmeztelenül járkáltak, azt mondogatva: „Hol vannak a ruháim?!” A többi fiú már fel volt öltözve, ruhájukat friss dezodorszag lengte körül, s ahányszor elhaladtunk mellettük, mindig mélyen beszívtuk, olyan jó illatúak voltak. Kezükben fésű volt, s ahogy pakoltak, közben egyszer-egyszer megigazították a hajukat. Mi, lányok, amikor már készen voltunk, elkezdtünk megteríteni a reggelihez. James korábban itt lehetett, mert hagyott az asztalon egy doboz gabonapelyhet és tejet. Egy csomó időt azzal időztünk, hogy Liam-nek milyen eszközt adjunk, hogy megtudja enni, s a végén úgy döntöttünk, hogy majd hoz, ami jó lesz neki, ugyanis kanár-traumája van.
Miután megettük, háromnegyed tízkor kiléptünk a hotelből. A hirtelen csípős levegőtől megborzongtunk még kabátban is, habár nem csoda, hiszen még csak március közepe van.
Felszálltunk a buszra, s rögtön el is indultunk. Az aréna előtt most szerencsére nem voltak rajongók. Odabent kedvesen üdvözöltek bennünket, majd elkezdődött a kemény készülődés. Direkt a kedvenc ruháinkat vettük fel, hogy ne kelljen majd azzal időzni, hogy milyen ruhát vegyünk fel a ruhatervezőnél. Útközben találkoztunk Billy-vel, aki azt mondta, végig minket fog majd nézni a koncerten. Ellátogattunk az öltözőinkbe. A lányokéba ruhák voltak egy nagy fogasra pakolva, egy nagy tükör, előtte asztallal és egy kanapé. Miután körbe néztünk, James szólt nekünk.
- Gyertek fiúk-lányok a színpadra! – kiabálta.
Egy fél órát arról beszélgettünk, hol járkáljunk a színpadon, hova ne menjünk és az utolsó szám végén kimehetünk a szélére a színpadnak, de ne annyira, hogy elérjenek minket. Úgy beszéltük meg, hogy amikor énekel valaki valakivel, az menjen mellé, de ez nálunk természetes volt. A táncokat nem kellett megtárgyalni, azokat felszabadultak csinálhatjuk.
11-kor két nő szólt, hogy kövessük a sminkterembe. Ketté voltunk osztva, az egyik a lányokat szokta sminkelni, a másik pedig a fiúkat. Brigi ment be először, aztán Dalma. Én szívem szerint nem kértem volna magamra semmi vackot, de a sminkes nagyon ragaszkodott hozzá. Amikor a fiúk megláttak minket kisminkelve, a szájuk tátva maradt, ugyanis mi nem olyanok vagyunk, hogy kikenjük az egész arcunkat mindennel, sőt soha nem használunk semmi ilyet. Elkezdtünk nevetni a fiúk csodálkozó pillantásaiktól.
- Ezt kellene lefotózni! – nevettem.
- Nagyon jól áll mindegyikőtöknek! – csodálkozott Liam.
- Látom ti már a fodrászt is megjártátok. – igazította meg Brigi Liam haját.
- Igen, de ugye a szépségen tovább kell dolgozni, hogy tündököljön. – mosolygott Liam, s megcsókolta Brigit.
- Hajjaj, fiatalok! Nem kéne elengedni a lányokat a fodrászhoz? – mondta mögöttünk egy hang. Gyorsan megpördültünk, s James volt ott, aki fülig érő szájjal mosolygott.
- De, menjünk. – mondtam, s ránéztem Niall-re, aki még mindig elég feltűnően bámult. Egymásra mosolyogtunk. Arrébb Zayn mondta a magáét, közben Brigit és Dalmát figyelve, Louis aztán mondott valamit Zayn-nek és mind a ketten felém fordultak.
Hm, vajon miről beszélhetnek? – gondoltam.
- Na, sipirc!- terelt el minket James a fiúktól. Dalma adott egy puszit Harry-nek, majd elindult a szomszéd terembe. Őt követtem én, aztán Brigi.
A fodrásznál lehetett kérni, hogy milyen hajunk legyen. Dalmának fel volt tűzve lófarokba, Brigi begöndörítette, ami nagyon jól állt neki, én pedig nem kértem sokat, csak hogy vágják tépettre, s kértem hozzá egy szürke kotonsapkát, amire azt mondták, hogy nagyon jól áll rajtam. A fiúk alig ismertek ránk, de most is tetszett nekik a látvány. Délben el kellett menünk az aréna fotóstúdiójába, ahol csináltak rólunk képeket, amiken egyedül voltunk, külön lányok, külön fiúk és néhány csoportos képet is. Utána bementünk egy terembe, ahol egy rövid interjút készült. Ez eltartott 1-ig. Ezek után már csak várakoztunk a közös várakozóban. James lépett be.
- Már engedik befelé az embereket a nézőtérre. – mondta.
- Mennyien vannak? – kérdezte Liam.
- Telt ház.
- Az jó. – mondta Zayn.
James bennmaradt velünk, hogy megbeszéljük utoljára a dolgokat.
- Gyakoroltatok rá, ügyesek lesztek, bízom bennetek. Csináljátok, ahogy megbeszéltük. Ne idegeskedjetek, minden jó lesz! – mondta, majd rám, Dalmára és Brigire nézett. – Nektek pedig ez lesz az első fellépésetek a fiúkkal. Csak kövessétek őket és minden rendben lesz.
- Szerinted bírni fogja a hangjuk? – kérdezte Louis James-től, de én hamarabb válaszoltam rá.
- Persze, hogy bírni fogjuk! Eddig is bírtuk!
- Jó, de ez másabb, mint az X Factor-ban volt. Sokkal több ember, nagyobb hangzavar és hangosabb zene! – magyarázta Louis.
- Nyugi, ez is menni fog simán! Bízz bennünk!
- Nem tudom.
Felvontam a szemöldököm.
- Szóval nem bízol bennünk? – emeltem meg a hangom.
- Dehogynem!
- Akkor bízd ránk és ne parázz emiatt.
James törte meg a vitát.
- Minden rendben lesz, ne aggódjatok. A dalszöveg bennetek van, tudjátok, mikor-ki énekel és szerintem is bírni fogják a lányok. Viszont 5 perc múlva már gyertek ki a színpad elé! Ott találkozunk! – azzal felállt és kiment.
Már az arcunkra kiült az idegesség, hacsak rágondoltunk arra a sok emberre, akiket látni fogunk a színpadról. A fiúk persze ezt már jól tűrték. Mi viszont nem tudtunk megszólalni. Itt volt az ideje, hogy kimenjünk. A színpad előtt sok ember állt. Megkaptuk a fülhallgatókat, amiket a fiúk segítettek feltenni nekünk. Csináltak még rajtunk egy utolsó púderigazítást, majd megkaptuk a mikrofonokat is.
Még öt perc…
- Az első dal a „Viva la Vida” lesz. Előtte teljesen be sötétünk a színpadon, amíg bevonultok. – mondta az egyik rendező.
- Sok sikert! – mondta utoljára James, majd Bobby is.
A színpadot sötétség borította be. A sikoltásokat hangosan lehetett hallani. Felemelték a függönyöket előttünk.
- Mély levegő! – suttogta Liam, s követtük egyszerre a példáját, majd kiléptünk. Megálltunk azon a helyen, ahol kellett.
A zene elindult. A dal a fülemben csengett erőteljes hangon, mégis úgy éreztem, semmire nem emlékszem. Liam és Brigi elkezdett énekelni, s a fény csak kettőjüket világította meg. Ez folytatódott a többieknél is. Akárki énekelt, mindig nagy visítás volt, amikor megláttak minket. Szerencsére, mint mindig, a félelmem elmúlt, amikor én következtem. Mindent tökéletesen betartottunk, amiket mondtak, sőt nagyon jól bírtuk a hangos zenét. Sorban mentek a dalok. Amikor egy számnak vége volt, várni kellett fél percet, hogy pihentessük a hangunkat, beálljunk a helyünkre és csillapodjon a közönség. Nagyon jók voltunk, minden tökéletes volt. A vége felé elbohóckodtunk éneklés közben, amin nevettek is. Az utolsó dal eléneklése után óriási hangzavar lett, vagy tízszer megköszöntük a rajongóknak, de ők nagyon kitartóak voltak. A színpadra mindenféle ajándék repkedett, amiket a fiúk összeszedtek. Még utoljára integettünk, s ugrálva vetettük magunkat James-re és Billy-re. A körülöttük állók tapsoltak, fütyültek és ujjongtak. A nagy tömegből kimásztam, s Louis elé álltam.
- Na, szóval tényleg nem bírtuk? – cukkoltam, s közbe mosolyogtam. Louis is mosolygott, majd megölelve felkapott és megpörgetett a levegőben. Mindenkit megöleltünk, akit csak lehetett. James elkezdte csitítani az embereket.
- Figyelem! Elképesztő alakítás volt ez az első koncert a lányokkal! Milliószor gratulálok nektek! Most viszont tudjátok, mi vár még rátok… Az autogramadás. Szóval gyertek, essünk túl még ezen!
Akik mellett elmentünk, mindenki gratulált. A nagyteremből már hallani lehetett a rajongókat, akik már vártak ránk...

(Írta: heni06)

5. Fejezet / 22. Rész: Kis lazítás

 Itt a kövi rész! :) Elértük a 3500 látogatót! Ha van olyan ismerősötök, aki szívesen olvas és érdekli az ilyen (vagy más) jellegű történet, akkor megmutathatnátok nekik és akkor még többen lennénk. Kellemes ünnepeket! :)

Az idő ma is villámgyorsan elment. Nagyon sok dolog történt velünk a mai napon. Nemrég még a sárban szaladgáltunk, mint az őrültek, most pedig már megyünk is vissza. Kifelé menet elköszöntünk mindenkitől, a rajongók elől csak úgy elsuhantunk. Nem volt kedvünk fotózkodni meg irkálni. Az úton átbeszéltük, hogy hogyan sikerült a próba. Látszólag mindenki elégedett volt a dolgokkal, ami nagy megkönnyebbülést jelentett mindenki számára. Amikor elértük a hotelt, James a bejárat előtt tett ki minket, s el is indult a vacsoráért. Előtte megkért minket, hogy öltözzünk át fürdőruhába, és vegyük rá a ruhát, hogy ne csak úgy szaladgáljunk ki, mint Harry a vonatállomáson egy szál alsógatyában. Felszaladtunk a szobánkba, ledobtuk a pulcsijainkat, majd átöltöztünk. A következő 15 percet, mi lányok a szobánkban töltöttük lustálkodással. Az ágyainkon feküdtünk, s hallgattuk, ahogy a fiúk beszélgetnek és pakolásznak. Negyed óra múlva szóltak, hogy megérkezett az étel. Gyorsan megettük a hamburgereket, majd lementünk a hotel alsó szintjére. James elvezetett minket a hátsó ajtóhoz.
- Na, itt van. Maradhattok sokáig, érezzétek jól magatokat, de ne csináljatok semmi hülyeséget és csak óvatosan! A szaunát ne fűtsétek túl, ha lehet, a jakuzziból ne locsoljátok ki az összes vizet! Én fent leszek, ha kell valami, szóljatok! Sziasztok! – mondta, s elment.
Beléptünk az ajtón. A szoba nem volt olyan nagy, de nagyon szép volt. Legelöl volt a jakuzzi, amihez egy kis lépcső vezetett. Mellette volt két zuhanyzó utána pedig a szauna, ami előtt egy üvegajtó állt. A falon és padlón bézs színű csempék voltak.

- Wow, nem rossz. – mondta Harry, miközben körbenéztünk a helyiségben. Levettük a ruháinkat. Éreztük magunkon a fiúk szemét, amitől elpirultam. Igazából soha nem voltam még egy fiú előtt se fürdőruhában. Brigin és Dalmán is ugyanezt láttam. Amikor a fiúk is levették a felsőjüket, látszódott a has- és karizmaik, amitől szintén zavarba jöttünk, olyan jól néztek ki.
- Nos? Szauna? – kérdezte Dalma.
Harry beszaladt a szaunába, mi pedig őt néztük. Az üvegablak nagy csattanással csapódott be. Egy perc múlva kiabált valamit, amit nem értettünk, aztán kijött.
- Hogy… hol kell ezt az izét bekapcsolni, hogy fűtsön? – értetlenkedett Harry.
Felnevettünk, Harry pedig kérdőn nézett ránk, majd elkezdett röhögni, azt gondolván, hogy hülyeséget mondhatott.
- Először is,… - kezdte nevet Louis. – a szaunát nem lehet „bekapcsolni”! Másodszor, fűteni se tud! Van egy szerkezet benne, ilyen kövek vagy mi, és ha arra ráöntesz vizet, akkor elkezd gőzölögni! Ez adja a meleget!
Harry megértette, s elfogta a röhögőgörcs. Addig nem bírta abbahagyni, amíg Dalma be nem vonszolta utánunk. Louis megmutatta, hogyan, és hol kell beleönteni a vizet. Átnyújtotta neki az üveget, Harry viszont az egészet beleöntötte egyszerre.
- Ne... – nyúlt érte Louis. Már késő volt. Annyi pára jött ki, hogy alig kaptunk levegőt a forróságtól. A szemünket marta a meleg, amitől nem láttunk semmit. Leugrottam a legfelső padról, a szemem csukva volt és könnyezett, s hirtelen valaki nekem jött elölről, s bevertük a fejünket. Szédelegve nyitottam ki az ajtót. A friss és langyos levegő nagyon jó érzés volt. Kinyitottam a szemem. A többiek is kijöttek már, testükön folyt az izzadtság. Észrevettem, hogy Louis is fogja a fejét.
- Louis, veled ütköztem össze? – kérdeztem.
- Ezek szerint. – nevetett.
- Akkor hagyjuk a szaunát, elég ennyi is. Inkább a jakuzzi. Az jobb. – mondta Dalma.
Liam egy hirtelen mozdulattal felkapta Brigit, aki felsikított. Felmászott a fa lépcsőn, majd elkiáltotta magát.
- Ágyúgolyó! – ordította Liam, s beleugrott a vízbe Brigivel együtt.
A víz nagy része kijött, minket is beterítve. A szánkban is belement, miközben nevettünk, Niall pedig már fuldoklott. Miután már előbukkantak a víz alól Liam-ék, mi is bemásztunk egyesével. Louis próbált meg először bemászni, de a szélén megcsúszott, s elesett.
- Nem kéne ennek buborékolnia? – kérdezte Harry, amikor már ő is bemászott.
- Hol kell ezt elindítani? – kérdezte Zayn körbenézve. Elkezdtük mindannyian keresni a jakuzzin az elindítót, de sehol nem volt. A végé feladtuk és beletörődtünk, hogy ez így fog maradni. Brigi Liam-en ült, egyszer-kétszer megcsókolták egymást, de ugyanez volt Dalmánál és Harry-nél is. Én hátradőlve ültem, mellettem Zayn, előttem pedig Louis és Niall, akik valamiről halkan fecsegtek. De hirtelen zúgást hallottunk. Elkezdett buborékolni a víz nagy robajjal. Brigi megijedt, s majdnem rámászott Liam-re, aki csak mosolygott, majd átkarolta. Dalma és Harry rajtuk nevettek.
- Ejnye, Niall ez nem kellene! – cukkolta Louis.
- Ne magadból indulj ki! – nevetett Niall, majd elkezdték fröcskölni egymást, amibe mi is beszálltunk. A víz fele már kint volt, s a hajunk teljesen vizes lett. Sok beszélgetés után úgy gondoltuk, ennyi elég volt. Kimásztunk a jakuzziból, alaposan letöröltük magunkról a vizet, felvettük a ruháinkat, s felballagtunk a szobánkba. Befelé menet belebotlottunk James-be, aki a még mindig vizes hajunkat nézte.
- Jól szórakoztatok? – kérdezte, de inkább állításnak tűnt, mint kérdésnek. – Ugye nem csináltatok árvizet?
- Őőő… - kezdte Dalma.
- Nem! – vágta rá Louis, aki maga köré terített egy kék törülközőt.
- Rendben. A vacsora már az asztalon van. – mutatta James. Jó éjszakát kívántunk neki, bementünk a szobáinkba, s egyesével lezuhanyoztunk. Este 10-kor már álmosan beszéltük a holnapi koncertet. Liam James-el beszélt, majd csatlakozott hozzánk.
- Beszéltem James-el a koncertről. – ült le Brigi mellé, s az arcára nyomott egy puszit.
- Mesélj. – mondta Niall.
- Hát, ugye reggel felkelünk olyan 9-kor, vagy ki mikor, a lényeg az, hogy tízkor már el kell indulni.
- De hát a koncert 2-kor kezdődik! – mondtam.
- Igen, de nagyon sokat kell még készülődni ott. Ruhaigazítás, fodrász, sminkes, satöbbi. Plusz mielőtt még beengednék az embereket, még egyszer át fogjuk beszélni a dolgokat a színpadon. Meg kell majd mutatni a lányoknak a fülhallgatót, amit mindig kapunk. – magyarázta Liam.
- Ja igen. Abba a dal megy, igaz? – kérdezte Brigi.
- Igen, csak hogy ne zavarjon be a visszhang.
- Mindig láttuk a fületekbe, de sokszor ki is vettétek. Louis és Niall szinte mindig. – jutott eszembe, s rájuk néztem.
- Nekem úgy jobb, ha visszhangozva hallom. – mosolygott Louis.
- Én is jobban szeretem nélküle, szóval én mindig kiveszem. – folytatta Niall.
- Aztán mi lesz? – kérdezte Harry Liam-től
- Hát ugye 2-től körül-belül 4-ig tart a koncert, utána fél 5-ig autogrammokat kell osztani a rajongóknak. – mondta Liam.
- Oh. – sóhajtott Brigi.
- Igen, ilyenen se voltatok még. Elég unalmas, hogy fél órát kell írkálni, ráadásul gyorsan, megállás nélkül. Volt már nekünk egy órás is. A végén alig bírtuk mozgatni a csuklóinkat. – emlékezett vissza Niall.
- Igen, de utána már megyünk haza és lesz még egy kis szabad időnk a következő napig. – mondta Liam.
- Ne, nem akarom, hogy haza menjetek! – szomorkodott Harry, s még jobban átölelte az ölében ülő Dalmát.
- Senki sem akarja, Harry. – húzta el a száját Liam.
- Rossz lesz elválni az új húgocskáimtól. – mosolygott Zayn és (mert én voltam a legközelebb) összeborzolta a hajamat. Felnevettem, s visszaadtam neki.
- Szerintem aludjunk, mert már fél 11 van. – ásított Brigi.
Felálltunk a kanapéról, én intettem a többieknek egy „Jó éjszakát!” mondva, s beszaladtam a szobába, amíg Brigi és Liam, Dalma és Harry egy búcsúcsókkal kívántak szép álmokat egymásak. Váltottunk még pár szót, aztán már el is aludtunk...

(Írta: heni06) 

5. Fejezet / 21. Rész: London Arena Dockland

Itt az ígért rész. Köszönjük a megjegyzéseiteket, nagyon örültünk nekik! Jó olvasást! :)

A rajongók valahogy megtudták, hova megyünk, mert az aréna előtt gyülekeztek. A tulajdonosok számítottak erre, így elkerítették az utat rácsokkal, amiket az őrök fogtak. 

Bementünk a nagy épületbe. A leghátsó ajtón belépve láttuk a két öltözőt, a másik oldalon pedig a színpad hátsó bejáratát. Az emberek körbevezettek minket, hogy mi hol van, hova kell mennünk és hol kell készülődnünk. Elmentünk a színpad bejárata mellett, s hirtelen megtorpantam, amikor benéztem. Nem tudom elhinni! Ez Billy! – gondoltam. Billy Bob-nak becéztük, amúgy volt rendes neve is. Ő volt az X Factor idején a segítőnk, akivel nagyon jól összebarátkoztunk. Sokat hülyültünk, akár szabadidőnkben, akár a próbán. Habár minden versenyzőnek lehetett segítője, pont őt kaptuk ki. Ráadásul ő volt a fiúk segítője két éve.
- Billy! – kiabáltam neki. Felnézett, a többiek megálltak, hátrapillantottak, de már nem láttak, mert berohantam a színpadra.
- Csajszi! – kapott fel, amikor odaértem, s átöleltem. – Egek, mekkorát nőttél.
A többiek is bejöttek a színpadra.
- Nahát, de rég láttalak titeket fiúk! Hogy vagytok? – kérdezte Billy, miközben fülig érő szájjal megölelt mindenkit.
- Remekül! – mosolygott Liam.
- Elképesztő, hogy összeállt a két legtehetségesebb csapatom. Nagyon sokat olvastam rólatok. Láttam az interjúkat is és meg kell hogy mondjam, szép munkát végeztetek… mint mindig.
- És te hogy kerülsz ide? – kérdezte Zayn.
- Hát… itt segítek, mert ebben az évben nem kért fel senki az X Factor idejére.
- Oh, kár. Nem tudják, kit hagynak ki. – mosolygott Louis, s belebokszolt Billy vállába. James is ideért hozzánk, váltott néhány szót Billy-vel, kezet rázott, s így szólt.
- Na, fiúk-lányok! – csapta össze a tenyerét. – Mindjárt megkapjátok a koncert programot egy szórólapon, lesz nálatok dalszöveg, azt is megbeszéljük, meg kaptok mikrofont is.
Nem sok idő múlva visszajött James a szervezővel és segítővel, akinél a mikrofonok voltak. Mindegyikünk kezébe nyomott egyet, majd a szervező elkezdte magyarázni a programot.
- Tessék. Itt van a szórólap, rajta a dalok sorrendje, amiket énekelni fogtok. – mondta, s odaadta Liam-nek a papírt. Körbeálltuk, Louis pedig felolvasta hangosan.
- „X Factor aréna koncert a London Arena Docklands-ben délután 2-kor. A műsort élőben fogják közvetíteni a Nickelodeon csatornán. Jegyek kaphatók a…”
- Jegyek már nem kaphatók. – szakítottam félbe Louis-t.
- Hát igen. Azt mondták, hogy 20 perc alatt elkeltek az itteni jegyirodákban. Ez elképesztő! – örvendezett Louis.
Elvettem a kezéből a lapot, s elolvastam a dalsorrendet, amik így voltak beosztva:

1. "Viva la Vida"

2. "My Life Would Suck Without You"

3. "Nobody Knows"

4. "Total Eclipse of The Heart"

5. "Kids in America"

6. "The Way You Look Tonight"

7. "All You Need Is Love"

8. "You Are So Beautiful"

9. "Summer of '69"

10. "Only Girl in The World"

11. "Chasing Cars"

12. "Your Song"

13. "She's The One"

14. "Torn"

Igazából ezeket a dalokat a fiúk énekelték, amikor még az X Factor-ban versenyeztek, de nekünk is együtt kell énekelni velük. Miután körbe ment a papír mindenkin, James szétosztotta a dalszövegeket. Első ránézésre nem nagyon értettem, hogy van. A sorok elejére oda volt írva, hogy melyik fiú énekli, viszont nálam a Niall és Louis sora ki volt emelve más színnel. Ránéztem Dalma és Brigi papírjára, de nekik máshogy volt jelölve.
- Ezen nem tudok kiigazodni. – néztem fel a dalszövegből.
- Igen. A fiúknak fekete a szöveg. Ők tudják, melyiket, hogyan kell énekelni, viszont nálatok, lányok, úgy van, hogy a színezéssel jelölt szöveget kell énekelni azzal a fiúval, aki azt énekli eredetileg. – magyarázta a szervező. – A refrént pedig mindenki énekli.
- Ó már értem. – mondta Brigi.
- Na, akkor kezdjük is. – mosolygott James, majd elvonultak a színpad végére.
Niall belehuhogott a mikrofonba, hogy működik-e. Természetesen működött. Nagy sípolással adott ki hangot, amitől összerezzentünk. A dal hangosan elindult, a dal végigjárta a nagytermet. A dalszöveget nézve elkezdtünk énekelni. Briginek jutott Liam, s tökéletesen összepasszolt a hangjuk. Néhányszor elnevettem magam, amikor Louis-val énekeltem, de megpróbáltam komolyan csinálni. Minden dalnál tökéletesek voltunk, s James és a többi ember arcára kiült az elégedett mosoly. A végére már annyira belemelegedtünk, hogy elkezdtünk táncolni is. Harry egyszer majdnem felbukott az egyik kábelben a színpadon, s a nevetéstől kimaradt pár sor a dalban. Louis pedig megpróbálta utánozni Liam-et, ahogy megpörgeti a levegőben a mikrofont, de nem sikerült neki, így nagy csattanással a földre esett. A következő körben már dalszöveg nélkül kellett énekelnünk, ami nagyon könnyen ment. Mindig tudtuk, mikor következünk. James nagyon elégedett volt, s a végén odajött hozzánk, mindenkinek adott egy pacsit.
- Nagyszerű! Tökéletes volt! Le a kalappal! Szuperek lesztek a koncerten!
- Kösz, James. – mondta Zayn.
- Ma egy kis pihenésképp hazamegyünk, felmentek enni valamit, aztán meg, ha lesz kedvetek, kibérelem nektek a hotel wellness részét. Van ott szauna és jakuzzi.
- Ezt eddig miért nem mondtad, hogy van olyan is? – csodálkozott Liam.
- Meglepetésnek szántam. – mosolygott James. – Ez egy jó kis nap volt, büszke vagyok rátok.
- Hát még milyen büszke leszel ránk a koncert után! – húzta fel az állát Niall hülyéskedésből. – Akkor… kapunk ma a Mekiből kaját?
Felnevettünk.
- Rendben, majd felviszem nektek a hotelbe. – mondta James.
- Király! – örvendezett Dalma.
- Na, viszont most már indulás! Mindjárt 6 óra!

(Írta: heni06) 

5. Fejezet / 20. Rész: Sár-párbaj

Köszönjük a több, mint 20 kommentet. :D Nagyon meglepődtünk rajta, hogy ennyien írtatok.  És továbbá köszönjük a több, mint 3000 látogatót. Meglepetést okozott nekünk, hogy ilyen hamar, ennyien lettünk. Na, nem rizsázok tovább. Jó olvasást! :)

Az ajtón kilépve megcsapott minket a hideg levegő és az eső szaga, ami még mindig kitartóan esett.
- Huh, de hideg van. – rázkódtam meg. Louis átkarolt, s elkezdte dörzsölni a karomat, hogy ne fázzak. Nagyon aranyos volt. Felettünk egy ponyva volt, amitől védve voltunk az eső elől. Az udvar nem volt olyan nagy, a közepén egy régimódi traktor áll csurom vizesen.
- Lesz egy feladat. – kezdte Eleanor. – Egy nagyon jó szórakozás! Lányok, válasszatok gyorsan egy fiút. – Brigi és Dalma rögtön kiválasztották maguknak Liam-et és Harry-t. Ránéztem Louis-ra és Niall-re. Nem nagyon tudtam, mit akarok.
- Niall. – mondtam, majd előreléptünk a többiekhez.
- Jó. A feladat pedig… látjátok azt a traktort? El kell futnotok addig kézen fogva, megkerülitek, majd visszajöttök ide. Egymás kezét ne engedjétek el! Lehet, hogy könnyűnek tűnik a feladat, de nem az. Az esőtől nagyon csúszik a föld, sár van mindenhol, szóval vigyázzatok, mert könnyen eleshettek!
- Akkor csak nevetni fogunk. – mondta Louis, aki oldalba bökte Zayn-t, s elkezdtek nevetni. Megfogtam Niall kezét, Liam Brigiét, Dalma pedig Harry-ét.
- A kamerára ne figyeljetek. – mutatta Eleanor.
- Mi? Na ne! Kizárt! – mondtam. Nem akartam, hogy felvegyék, aztán meg felteszik az internetre. Léptem hátra egy lépést.
- Nyugi. Jó móka lesz. – húzott vissza Niall.
- Készen álltok? – kérdezte Eleanor. Bólintottunk. – Három… kettő… egy… rajt!
Egyszerre indultunk el. Mi voltunk leghátul. Igaza volt Eleanor-nak, tényleg nagyon csúszós volt a sár. Úgy éreztem, mintha minden lépésemnél elcsúsznék. Miután majdnem el is csúsztam, Niall visszarántott.
- Várj! Lassan menjünk. – mondta, s lassítottunk, közben egymás kezét fogtuk. Nagyon vicces látvány volt a másik két párost nézni, ahogy próbálkoznak talpon maradni. Liam és Brigi futott legelöl, akik pont beérték a traktort. Liam próbált volna bekanyarodni, de ekkor megcsúszott, s Brigit magával rántva nekiestek a traktornak, majd a földre huppantak. Brigi pont Liam-re esett. Niall és én megálltunk, s elkezdtünk nevetni. Dalma és Harry alig bírták őket kikerülni. Harry gyorsan felemelte Dalmát, hogy ne essen rájuk. Mint a jégkorcsolya! Botladozva és nevetve szaladtak tovább. Brigi még mindig nem szállt le Liam-ről. Egy pillanatig farkasszemet néztek egymással, majd Brigi megcsókolta. Niall-el egymásra mosolyogtunk, majd láttam, hogy Dalma és Harry már csak sétálva mennek, vissza-vissza pillantva. Liam felállította Brigit, letisztította az arcát, s újra megcsókolta. Istenem, milyen aranyosak voltak! Léptem előre pár lépést, s majdnem felbuktam, de szerencsére Niall újra megtartott. Egy percig nem engedett el. Teljesen lefagytunk, nem bírtuk leemelni egymásról a tekintetünket. A hideg ellenére furcsa melegség járta át mindenemet, miközben az esőtől gyorsakat pislogva a szép kék szemébe néztem. Niall hirtelen elkapta a fejét, majd újra összekulcsolta a kezünket. A ruhánk teljesen átázott, arcunkról folyt a víz, a hajunk pedig a bőrünkhöz tapadt. Újra felém fordult.
- Most! – nevetett, s elkezdett szaladni.
- Mi… - nem volt időm kérdezni, rögtön húzott maga után.
Amikor Liam és Brigi észrevették, hogy újra szaladunk, s ők is nekiiramodtak. Majdnem elestek, amitől ránk jött a röhögőgörcs. Nem láttam, merre vezetett utána Niall, mert a fejemet lehajtottam az arcomba csapó esőtől. Próbáltam figyelni, merre megy, de ekkor megcsúszott a sárban, elesett, s húzott engem is magával. Egymásra néztünk, mindenünket elborította a sár. Elkezdtünk nevetni, látva hogy a többiek, már a ponyva alatt, a hasukat fogták a nevetéstől. Alig bírtuk felállni, de végül sikerült.
- Jól vagy? – kérdezte.
- Remekül. – feleltem.
Odaértünk a többiekhez, bemásztunk a ponyva alá, majd ránk terítettek egy törölközőt.
- Hát ez haláli volt! – nevetett Brigi.
- Csak ti lehettek ilyen ügyesek. – nevetett Dalma is.
- Kösz, Dalma. – nevettem még mindig.
- Na, tetszett? – kérdezte Eleanor.
- Szuper volt! – örvendezett Liam.
- Jó móka volt, az biztos! – nevetett Louis.
- Akkor örülünk. Mivel Harry és Dalma ért vissza előbb, így jutalmul ezt kapják. - mondta Eleanor, majd elővett egy nagyméretű, csokikból és mindenféle édességekből álló csomagot. Nagyon örültek neki, s meg is köszönték. - A ruhátokat majd vegyétek át. A buszban biztos tartotok. Adunk hajszárítót is, hogy a hajatokat meg tudjátok szárítani.
Gyorsan kihoztuk a tartalék ruhákat a buszból, bementünk a külön öltözőkbe, átöltöztünk, megszárítottuk a hajunkat, majd kimentünk. A fiúk már jóval hamarabb készen lettek. Kezet nyújtottunk Eleanor-nak, megköszöntük a programot, csináltunk egy közös képet vele, majd elindultunk a buszhoz. A rajongók ugyanott voltak, amikor jöttünk. Ahogy megláttak minket, visítással fogadtak. Néhányhoz odamentünk autogrammot adni, a fiúk pedig fotózkodtak a lányokkal.
- Hahó, fiúk-lányok! Gyertek, megyünk a stúdióba. – próbálta túlkiabálni a tömeget James. Felugrottunk a buszba, integettünk az embereknek, majd helyet foglaltunk.
- Teljesen kiment a fejemből, hogy stúdiópróba lesz. – mondta Harry, aki közben a haját fésülte a kezével.
- Már ki van téve mindenhová a plakát. – kezdte Liam. – Azt mondják, hogy már most elkelt minden jegy holnapra.
- Melyik stúdióba megyünk? – kérdeztem az ablakon kinézve.
- London Arena Docklands. – kiáltott felénk James. – Ott van a stúdió is, és ott fogtok fellépni. Van ott sminkes, fodrász, meg lesz saját öltöző, ahol majd készülődtök.
- Szuper! Ott még nem is léptünk fel. – örvendezett Louis.
- 15 perc és ott vagyunk. – mondta James...

(Írta: heni06) 

5. Fejezet / 19. Rész: Interjú

Köszönjük a kommenteiteket! Már azt hittük, hogy senki nem olvas minket, de szerencsére tévedtünk. Itt a napi adag rész, jó olvasást!

Az órát nem is figyeltük, csak háromnegyed 1-kor hagytuk abba a beszélgetést. Gyorsan felkaptuk a vékony kabátjainkat, majd kiléptünk a még mindig szakadó esőbe. Amire átértünk a másik oldalra, a kapucninkon át is vizesek lettünk. James már várt ránk a busz ajtajában.
- Azt hittem már megszöktetek.
Felugrottunk a buszra, majd elindultunk az interjúra. Ez az interjúterem 15 percre volt a hotelünktől. Az épület, ahol megálltunk, hasonlított inkább egy felhőkarcolóhoz, mint egy interjúteremhez. Amikor kiszálltunk a buszból, láttuk a sok elválasztó rácsot, mögöttük pedig a több száz sikítozó rajongót, akiknél fényképezőgép volt. Mosolyogva mentünk végig, sokszor meg akartak állítani mindnyájunkat közös fotóra vagy egy autogramra, de a menedzserünk, James szólt, hogy sietnünk kell. A terem, ahova rendeltek minket a tizedik emeleten volt. A lift előtt egy nő várt minket. Bemutatkozott, majd bevezetett minket egy helységbe. Négy kanapé volt egymás felé fordítva, középen egy üvegasztal, a falakon pedig óriás méretű ablakok. Kinéztünk, s láttuk a rajongókat, akik még ilyen magasból is láttak minket. Integettek, mi pedig visszaintegettünk, majd leültünk. Én semmiképp nem akartam az ablak közelébe ülni, így helyet foglaltam a jobb oldali kanapén Niall mellett. Szemben ült Brigi és Dalma, az ablaknál Liam és Louis, az interjús nő mellett pedig Harry és Zayn. Elkezdtük a beszélgetést.
- Sziasztok! Eleanor Cage vagyok és én tartom ma az interjút. – mosolyogva köszöntünk. - Akkor szerintem kezdjük is el.
A kérdések hasonlóak voltak, mint az előző interjúnál, így automatikusan tudtunk válaszolni. Amikor a többieket kérdezték, én az ablakon néztem az esőt, ami pár percre megállt, amíg kint voltunk, most pedig megint esett. Arra gondoltam, mi lehet az a meglepetés, amiről beszéltek.
- Akkor beszélgessünk a pletykaújságokról. – felkaptam a fejem, amikor Eleanor ezt mondta. – Végignéztük az összes lapot és meg kell mondjam, lesz miről tájékozódni. Az egyik újságban arra kíváncsiak, hogy mit fog eredményezni az, hogy ti együtt vagytok a lányokkal. Ehhez mit szóltok?
- Nem nagyon értem, hogy értik ezt. Sok mindent eredményez… Például segítünk a lányoknak, megpróbáljuk bemutatni nekik, milyen is turnén lenni. – mondta Liam.
- Ha már itt tartunk… tehetségesek? Mit gondoltok, vannak olyan jók, mint ti vagytok? – kérdezte Eleanor. Felnevettünk.
- Persze hogy tehetségesek, hiszen ugyanott végeztek az X Factor-ban, ahol mi. – válaszolt Harry. – A hangjuk nagyon szép, bevallom, imádjuk, amikor énekelnek. Szóval szerintünk vannak olyan jók, mint mi.
- Ez aranyos volt! – mosolyodtunk el.
- A zene mi összekötött minket. – kacsintott Louis.
- Hm… édes. – mondta Eleanor.
- Szeretünk, Louis. – nevettem.
- A rajongók kíváncsiak, hogy mi lehet a lányok és a fiúk között… Ehhez hozzászóltok? – kérdezte Eleanor.
- Hogy értve „mi lehet köztünk”? Kapcsolatilag nagyon jóban vagyunk. – mondta Liam.
- Ha már kapcsolatról beszélünk… - kezdte Eleanor. – Sokan pletykálnak arról, ki-kivel jár, kinek-ki tetszik…
- Ajaj… - szakította félbe Niall a mondatot.
- Szeretnél hozzászólni, Niall? – kérdezte Eleanor.
- Nem. – nevetett Niall.
- Szóval… Harry… te és Dalma jártok? – folytatta Eleanor.
- Igen, nem olyan régóta.  – mondta Harry Dalmára mosolyogva.
- Úgy tudjuk, hogy, Liam, te és Brigi is jártok.
- Igen, tegnap jöttünk össze. De nagyon rossz lesz elválni tőle, tőlük. – húzta el a száját Liam. Belegondoltunk megint mindannyian, hogy holnap lesz az utolsó nap, amikor még együtt leszünk. Talán holnap lesz az első és utolsó közös éneklésünk. Újra elszomorodtunk.
- Hm. Van olyan pletyka is, amin lekapták, hogy Louis és Heni egymásba karolva mennek az utcán. – mondta Eleanor.
- Nem tudom, mit kell ezen felfújni. Nagyon sok ember megy egymásba karolva az utcán. – forgattam a szemem.
- Akkor nincs köztetek semmi?
- Nincs. – mondta Louis, miközben a cipőjét babrálta.
- Szerintetek, milyen az igazi rajongó? Ami nektek szimpatikus…
- Ne visítozzon, ha ott vagyunk előtte, mert attól kikészülök! – mondta Harry.
- Ne rohanjon a kocsink után száz kilométer per órával! – nevetett Louis.
- Először kérjen engedélyt, hogy megfoghatja-e a hajamat! – forgatta a szemét Harry.
- Szerintem a fehérneműk elég gázak. – mondta Zayn.
- Szerintem pedig az legyen a fontos, hogy ne őrüljön meg, amikor meglát minket. Az pedig a legfontosabb, hogy örüljenek, ha boldogok vagyunk! Ez a mottónk a fanatikusoknak. – mondta Liam.
- Ez a rajongóknak szól. – mosolygott Eleanor. –Visszatérve az „elválásra”… Nagyon elszomorodtatok, amikor ezt Liam mondta. Ezen is látszik, hogy nagyon szeretitek egymást. Holnapután fogtok indulni, igaz lányok?
- Igen, sajnos holnapután már el kell mennünk. – mondta Dalma.
- A jó dolgok hamar véget érnek. – húzta el a száját Brigi. A fiúk csöndben voltak.
- Bizony. – néztem le.
- Hm… és tartani fogjátok a kapcsolatot? – kérdezte Eleanor.
- Persze! Természetesen! Megvan a számuk, sokszor fel fogjuk majd hívni őket. Hétvégente pedig összeállunk egy közös Skypera. Ezt már az első estén megbeszéltük. – mondta Harry, s egy kicsit felderültünk.
- Úgy tudjuk, hogy ahogy a lányok visszaindulnak, ti mentek is rögtön Amerikába. Mit szóltok?
- Hát ez nem volt jó ötlet. Lesznek a koncertek, de kaphattunk volna még szabadnapot. Ez most nem jött ki túl jól. – mondta Liam.
- Na! Csak hogy felderüljetek egy kicsit. Említettem, hogy van egy vicces meglepetés. – elmosolyodtunk. – Most le fogunk menni az épület hátsó udvarába, aztán elmondom, mi lesz.
- Rendben. – mondta Zayn, majd felálltunk, kimentünk a teremből, s lementünk lifttel a legalsó szintre. 

(Írta: heni06) 

5. Fejezet / 18. Rész: A pletykák bajt hoznak!

Írtuk, hogy csak napi egy részt fogunk feltenni, és nem kommentek alapján. Sajnos ennek az lett az eredménye, hogy kevesen szóltok hozzá. Reméljük, hogy azért még olvassátok. A kommenteltek nagyon örülünk, hisz biztatás kell mindenkinek! Itt az új rész, jó olvasást! :)

Reggel 10 óra! De jó volt, hogy bármeddig aludhattunk. Az előző napokban mindig korán kellett kelni, amit mi lányok nem nagyon bírunk. A fiúk már megedződtek, így ma is már 8-kor fenn voltak. Amikor kiléptünk a szobából már elkészült a reggeli, amit most is Harry készített. Lassan megettük az ételt, majd a kanapén ülve iszogattuk a tejeskávét, s közben beszélgettünk a mai teendőkről. Odakint szakadt az eső. Most először, amióta itt vagyunk Londonban. James bejött a szokásos „Jó reggelt” üdvözléssel, de most egy pár újság volt a kezében. Arcán feszültség volt, amit furcsának találtunk.
- Tessék. Itt vannak az új pletykalapok. – dobta le az asztalra. – Elég kemény némelyik.
Mielőtt elvettünk volna egyet is, Liam felvette mindet, majd felénk fordult.
- Hát ezt még ti nem tapasztaltátok, szóval ne akadjatok ki nagyon, mert folyton írják a hülyeségeket! – utasított minket. Mindenki elvett egyet, majd egyesével olvastuk fel egymásnak hangosan.
- A One Direction és az új három felfedezett lány együtt Londonban. A sok időtöltés együtt mit fog eredményezni?
- Összezárva a One Direction fiúi a három lánnyal. Mi lehet közöttük?
- Három fiú, három lány. Biztos komoly kapcsolat.
- Az egyik lány, Heni és Louis járnak? Lehetséges! Mindenesetre az utcán egymásba karolva mentek. – Na, ez szép!
- Dalma és Harry Styles összejöttek! Nem kamu.
- Közös hotel? Bármi megtörténhet!
- A rajongók aggódnak? Akkor vagy igazán fan, ha örülsz a boldogságuknak.
És még mennyi, de mennyi cikk volt, pedig csak a címlapokat olvastuk fel, de már azoktól is elképedtünk. Mégis honnan tudták meg, hogy Dalma és Harry összejöttek? És ugyan már! Attól még hogy egymásba karolunk Louis-val, attól még nem járunk! Viszont az utolsó cikkel egyet értett mindenki.
Felnéztünk James-re, aki egy újságot szorongatott még a kezében.
- Ja, igen. Ez a legérdekesebb az összes közül. – mondta furcsán, amitől kezdtünk megijedni. Liam felállt, elvette tőle, majd amikor belenézett, az arca ijedtnek tűnt.
- Olvasd! – utasította.
- Öhm… Tegnap este a nyolc fiatal London belvárosában járt éjszaka. Az utcán járók látták őket menekülni a rajongók elől, felmentek a London Eye-ba, elszaladtak az őr elől, majd egy piros, emeletes busszal fuvaroztak. Ez nem vall a fiúkra és a lányokra! – Liam felnézett az újságból. Mindenki arcára kiült a félelem. Lebuktunk! James arcát fürkésztük, ami komoly volt és rezzenéstelen.
- James… - fordult hozzá Liam.
- Nem! – vágta rá. – Elmondtam, az elején elmagyaráztam, hogy nem mehettek ki egyedül az utcára! Mégis hogy gondoltátok ezt? – nézett végig rajtunk. – Nagyon engedetlenek voltatok, sok kárt tettetek, az emberek csalódtak bennetek! De tudjátok mi a nagy szerencsétek? – A fejünket ráztuk. – Az, hogy az emberek ennek ellenére is szeretnek titeket! De én nem tudok bízni bennetek és nem tudom, hogy hogy foglak titeket bárhová is elengedni ezek után…
Nem tudtunk megszólalni. Jó nagy fejmosást kaptunk. James kitépte Liam kezéből az újságot, majd felvette többit is.
- Sajnáljuk! – szólalt meg halkan Liam.
- Sokra megyek vele! Egykor lesz az interjú, addig itt kell maradnotok. Foglaljátok el magatokat, amíg nem szólok, hogy indulunk. – Azzal kiment és becsukta maga után az ajtót. Liam leült közénk. Percekig nem szólaltunk meg. Hát ezt jól megkaptuk! Mit is képzeltünk? Azt, hogy ez nem derül ki? Tessék, itt az eredménye!
- Van két óránk az interjúig. – mondta csöndesen Louis. – Azt mondták, valami vicces dolgot találtak ki. Viszont most a pletykalapok lesznek a témában. – húzta el a száját.
- Ugye nem hiszed azt, hogy te tehetsz mindenről? – kérdeztem.
- Dehogynem. Az én ötletem volt. Ha nem hoztam volna elő, most nem lennénk ebben a pácban. – előrehajolt, az arcát a tenyerébe temette. Odamentem hozzá, leültem mellé, s kezemet a hátára tettem. Zayn-el együtt próbáltuk meggyőzni, hogy nem tehet róla.
- Hagyd már abba. Nem hibáztatunk téged. – mondtam, majd levettem a kezét az arcáról.
- Oké! – mosolyodott el Louis.
Kinéztünk az ablakon. Az eső még mindig zuhogott. Fogalmunk nem volt, hogy mit csináljunk két óra alatt.
- Szép kis pletykákat kaptunk. – mondta Brigi. – Semmi kedvem nem lesz róla beszélgetni.
- Hát sajnos ez gyakori lesz. – szólt Liam. – Sok hülyeséget írtak az újságokba, amik nem is voltak igazak.
- Tudjuk, olvastuk. – mondta Dalma, s Brigire és rám nézett.
- De ugye nem hittétek el? – kérdezte Niall.
- Őszintén szólva? De. – húztam el a számat.
- Nem kellett volna. Szinte semmi nem igaz, amit írnak. – mondta Louis.
- Emlékszem egyszer azt írták, hogy Niall nem talál olyan lányt a sok közül, aki megragadná a figyelmét… De ez igaz is. Ugye, Niall? – mosolygott Harry.
- Aha, igen, de az rég volt. – felelte Niall.
Ránéztem, de nem tudtam kivenni, hogy ezt most, hogy értette. A két órás szabad foglalkozás beszélgetéssel telt. A fiúk elmondták, milyen pletykákat találtak ki az emberek, s azoknak csak a negyede volt igaz, azok is csak a turnéról szóltak. Viszont másról is beszélgettünk, amitől elszomorodtunk. Holnap lesz egy közös koncert az X Factor dalaiból, másnap pedig már mennünk kell haza. Nagyon letörtek lettünk, amikor rájöttünk, hogy csak két napig leszünk együtt. Olyan gyorsan történt minden, hogy mikor már észbe kapunk, már vége is lesz...

(Írta: heni06) 

4. Fejezet / 17. Rész: Titokban London utcáin 2/2

Sziasztok! Itt az új rész, amire már mindenki várt! Köszönjük a kommenteket, nagyon tetszettek nekünk :)

A kocsi leért, majd megláttunk egy őrt, aki újra elindította a gépet, miután leállt. Kérdőn nézett ránk.
- Fiatalok! Ilyenkor nem utazhatnak a kereken. Szerencséjük volt, hogy itt jártam a közelben és észrevettem a fényt. De most nagy bajban vagytok!
Az ijedtségtől mozdulni sem mertünk, csak körbe-körbe tekingettünk, hogy hogyan szabadulhatnánk meg előle. Szerencsére a kérdésre gyorsan megkaptuk a választ Louis által.
- Elnézést, én már 20 éves vagyok! Vagyis nagykorú. A többiek pedig 18, ami szintén felnőtt kort jelent. – magyarázta előrelépve Louis. Miközben győzködte az őrt, küldött egy fejrándítást Liam felé, aki meg is értette. Nagyon lassan tettünk pár lépést hátra, s amikor már két méterre voltunk tőlük, elkezdtünk halkan futni. Én direkt lassítottam, hogy bevárjam Louis-t.
-… jó rendben mehetsz, de a… - mondta az őr.
- Köszönöm! Viszlát! – rázott kezet vele, majd elkezdett futni.
- Hé! Állj! – ordította az őr, s utánunk iramodott.
- Fuss! – szólt rám Louis.
Már megint menekülés! Csak futottunk és futottunk, de nem bírtuk lerázni. Elhaladtunk egy busz mellett, aminek a teteje nyitott volt. Louis megtorpant, majd visszarántott a karomnál fogva.
- Szállj fel! – utasított, majd kiabált a többieknek, hogy forduljanak vissza. Gyorsan visszaértek, majd kérdés nélkül felugrottak a buszra. Mindenki a legtetejére mászott, Louis odament a sofőrhöz.
- Jó estét! A London Hotelbe! Gyorsan! – mondta fuldokolva.
- Rendben! – válaszolta a sofőr, kérdés nélkül. Louis feljött a felső szintre, ahol mi voltunk. A szél erősen fújta a hajunkat, ahogy elindultunk.
- Ismerős ez nektek, ugye? – mosolygott Liam, s elkezdtük énekelni az egyik számukat, amiben este egy ugyanilyen buszon utaznak és énekelnek. Az őr már nagyon lemaradt, s nem sokkal később el is tűnt.
- Hát ez óriási volt! – kiáltottam túl a szelet.
- Az hát! – mondta Louis, majd magához húzott. Ránéztem Niall-re, aki ránk nézett, majd lesütötte a szemét. Eltoltam magam Louis-tól. Liam Brigi haját simogatta, s közben engem szemlélt. Nem értettem, miért néz rám olyan furcsán és ezt a kérdést ő is kiolvasta a szememből.
- Később. – súgta nekem.
Dalma épp felállt, amikor a busz lefékezett és Harry ölébe esett, amitől felnevettünk.
- Megjöttünk! – kiáltotta a sofőr.
Lementünk a lépcsőről, majd leszálltunk a buszról, megköszönve az utat.
- Várjatok csak! – szólt ránk, mi pedig gyorsan megperdültünk. – Csak nem a híres One Direction fiúi vagytok? – a fiúk elmosolyodtak, majd a sofőr folytatta. – Tyűha! Ezt nem hiszem el! Milyen rég volt! Emlékeztek még rám? Tudjátok, az én buszomat béreltétek ki a kliphez! Nagyon imádom azt a számot, és amikor elkezdtétek most is énekelni, rögtön tudtam, hogy ti vagytok azok!
- Ó igen, tényleg, már emlékszünk! – mosolygott Liam. Én, Brigi és Dalma összenéztünk. Alig bírtuk ki nevetés nélkül, így megpróbáltunk arrébb menni, de gyorsan témát váltott a sofőr.
- És a lányok? Ők a barátnőitek? – mosolygott.
- Hát, Brigivel alakul valami. – mondta Liam, majd magához húzta Brigit.
- Én nemrég jöttem össze Dalmával és nagyon kedveljük egymást. – mondta Harry.
Én léptem pár lépést hátra, mert nem akartam, hogy tőlem is megkérdezze, de nem sikerült elkerülni a kérdést.
- És te? – nézett rám a sofőr. – Kiért vagy oda?
- Én... – nem tudtam folytatni. Igazából nem is akartam. Nem tudom, mi köze van hozzá. Louis és Niall egyszerre tették rá a kezüket a két vállamra. Remek!
- Ó, szóval ketten… - Louis-ra és Niall-re pillantott, de félbeszakítottam.
- ELÉG! – kiáltottam rá. Mindenki rám nézett, így muszáj volt valamit mondanom. – Megyünk már? – sürgettem a többieket.
- Igen megyünk. – mondta Liam. – Köszönjük még egyszer. Örültünk a találkozásnak! Viszlát. – integettek a többiek.
Felmentünk a szobánkba. Kíváncsiak voltunk, vajon észrevette-e James, hogy nem volt senki a közelben és hogy nagy volt a csend.
- Szerintetek tudja már, hogy eltűntünk? – aggódott Brigi.
- Nagy a valószínűsége. – mondta Liam.
Miközben elpakoltuk a pulcsijainkat, kinyílt az ajtó. Hirtelen megdermedtünk és egymásra néztünk, hogy mit mondunk majd. James jött be.
- Hát ti meg hol a fészkes fenébe voltatok?! – kérdezte csípőre tett kézzel.
- Hát mi csak… - kezdte Zayn, majd a többiekre nézett.
- Mi csak a hátsó kertben voltunk. – fejezte be Harry.
- Ott nem láttalak titeket! – mondta James magas hangon.
- Hát, mert… a legvégén voltunk, a kerítésnél, a domb mögött. – nyögte ki Zayn.
- Aha, jól van. De most már sipirc aludni! – mondta James kis szünet után, majd megfordult és kiment.
Nagyot sóhajtottunk, miközben ledőltünk a kanapéra.
- Huh, ez közel volt. – mondta homlokra tett kézzel Niall.
- Közel, túl közel! – feleltem. – Ha pár perccel később jöttünk volna vissza, nem talált volna itt minket megint. - Liam rám nézett, felállt, s mellém ült.
- Választanod kell! – nézett mélyen a szemembe. Nem értettem, hogy ezt hogy értette, de mielőtt megkérdezhettem volna, a többiek közbeszóltak.
- Alvás! – ugrott közénk Louis. Liam meg én letoltuk a kanapéról. Újra megakartam kérdezni.
- Majd később. – mosolygott Liam, majd Louis-t vonszolva elment a szobába.
Jó éjszakát kívántunk mindenkinek, majd bevonultunk a szobáinkba.
- El se hiszem, mi történt ma! Egy álom vált valóra! – mondta Brigi fülig érő szájjal az ágyon fekve.
- Jól csókol, igaz? – kérdezte Dalma.
- Mintha álomvilágban lettem volna! – emlékezett vissza Brigi. – És amit mondott a buszosnak… azt hittem elájulok a valóságtól!
-  Akkor Dalma gondolom te is elájultál majdnem, attól, amit Harry mondott. – mosolyodtam el.
- Oh, igen olyan aranyos. És káprázatosan csókol. Soha nem akarom elveszíteni. – mondta Dalma.
Egy pillanatra lehajtottuk a fejünket.
- Aludjunk. – mondtam.
Az álom hamar elkapott minket. Az, hogy nem akarjuk őket soha elveszíteni, lehetetlen, hiszen legközelebb már egymás nélkül kell boldogulnunk, s ettől elszomorodunk. Ki kell használni azt az időt, amíg együtt vagyunk velük... 

(Írta: heni06) 

4. Fejezet / 16. Rész: A London Eye varázsa

Itt a megígért rész. :) Úgy döntöttünk, hogy napi egy résznél maradunk. Ne csüggedjetek, sok meglepetést tartogatunk még ;)

Odamentünk a bejárathoz, majd tétovázva beléptünk rajta, s nem sokkal később el is indult körbe-körbe. A kilátás gyönyörű volt. Egész Londont látni lehetett. Igaz sötét volt, de a sok fény még szebbé tette a várost. A kocsiban szétszéledtünk, Dalma és Harry figyelték az épületeket, Brigi és Liam szintén úgy voltak, mint Dalmáék, én pedig a három fiúval voltam együtt. Sokszor Brigiék felé pillantottunk és vártuk a fejleményeket. Nagyon aranyosak voltak együtt és csak reménykedhettünk, hogy végre már veszi-e valaki a bátorságát és lép. Niall és Louis a két oldalamon álltak, és szokás szerint hozták a formáikat.
- 10 font, hogy mindjárt lesmárolja Liam. – gondolkodott Louis.
- Hmm… 20 font, hogy csak simán megcsókolja. – ajánlotta Niall.
Én csak néztem mindkettőre. Előttem kezet nyújtottak, s én megszakítottam a kézfogást.
- Mekkora idióták vagytok! – mondtam, majd elnevettem magam. Mind a ketten engem fürkésztek.
- Mi van? – néztem egyikről a másikra.
- Semmi. – mondták egyszerre.
Közben Brigi és Liam még mindig a várost kémlelte.
- Milyen szép! – sóhajtott Brigi.
Liam ránézett.
- De nem annyira csodálatosan szép, mint te vagy! – mosolygott.
- De aranyos vagy! – pirult el Brigi.
Liam várt egy percet majd folytatta.
- Figyelj! Én… amióta megismertelek… úgy értem… szóval… nagyon szeretlek, és bárcsak azt kívánhatnám, hogy sose engedjelek el. – mondta, s szembe fordult vele a kezét fogva.
- Annak ellenére, ahogy ma viselkedtem? – húzta el a száját Brigi.
- Én így szeretlek!
Liam összeérintette a homlokukat, majd szájon csókolta.
 - Háh! Mondtam! – kiáltott fel Niall, majd pacsit adott Zayn-nek. – Otthon 20 font, Louis! – mosolygott.
Brigi és Liam felénk néztek, s észrevették, hogy mindenki őket figyeli. Brigi annyira elpirult, hogy beletemette arcát Liam mellkasába, aki megölelte, s közben rajtunk mosolygott. Louis mutatott neki egy „szép volt” jelet, amit utólag értettem meg, mit jelent, mert Louis elmagyarázta.
- Szóval ti már régóta számítottatok erre! – jöttem rá. – Elképesztőek vagytok! – nevettem rajtuk. Niall bohóckodásból mögém állt, megfogta a kezem és felborzolta a hajamat.
Hirtelen a kocsiban lévő lámpa kiégett. A hirtelen sötéttől nem láttuk egymást. Nem mertem elengedni Niall-t, mert utáltam a sötétet. Hallottam Brigit, hogy ő is fél, s ezt Liamnek mondja.
- Ez meg mi volt? – kérdeztem. Mielőtt még Niall válaszolhatott volna egy „nem tudom”- mal, Louis ugrott elénk ordítva. Egy zseblámpát tartott az álla alatt, ami megvilágította az arcát. Nagyot sikítottam, Niall pedig hátrahőkölt velem együtt. Hallottam, hogy Brigi is sikított.
- Louis! Te őrült! Mit keres nálad egy zseblámpa? – kérdeztem.
- Este mindig van nálam. – mondta nevetve. – Gondoltam szükség lehet rá.
- Hát szükség is van rá. – mondta Zayn, majd kivette a kezéből.
- Ááá! – sikított fel Louis, mint egy lány, s megpróbálta visszaszerezni, amiből egy nagy birkózás lett.
- Give it to me, please! – kiáltotta Louis. Miközben veszekedtek, egy nagy rándulással megakadt a kocsi a forgásából. Mindannyian megtántorodtunk, előredőltünk, Louis és Zayn pedig előreestek.
- Mi az ördög… – de mielőtt Liam folytatta volna, újra megrándult a kocsi, majd megállt.
- Na, most vagyunk benne a bajban. – suttogta Harry.
- Help! – szórakozott Zayn.
- Somebody needs help, again! It’s not superman, not super human! It’s just Louis Tomlinson. – artikulált Louis.
- Just! – emeltem ki.
Louis elkezdett kattogni a lámpájával.
- Hé! Louis király vagy! – kiáltotta el magát Dalma. – Ismeritek a morze-jelzéseket? Világítsunk a lámpával, hátha észreveszi valaki! – kivette Louis kezéből, majd elkezdett világítani vele.
- És ez működni fog? – kérdezte Brigi, Liam kezét fogva.
- Reménykedjünk. – mondta Dalma.
Egy teljes percet vártunk, mire hirtelen újra megindult a kocsi egy rándulás kíséretében.
- Whoa! – szólt Louis, aki majdnem felesett.
- Valaki van odalenn! – súgta Liam.

(Írta: heni06) 

4. Fejezet / 15. Rész: Titokban London utcáin 1/2

Úristen! 2000 látogató! Sosem gondoltuk volna. Nagyon szépen köszönjük nektek.^^ A 2000 látogatottság miatt hoztuk az új részt! Jó olvasást!

Este 9-kor már sötét volt. Szerencsére nem volt sok ember, ha meg volt, akkor csak azért bámultak ránk, hogy ki az az őrült, aki este napszemüveget vesz fel. Dalma és Harry mentek elől, kézen fogva, utána jött Liam és Brigi, akik egymásba karolva mentek, mellettük Zayn. Én, Louis és Niall mentünk hátul, én természetesen a két fiú között voltam. Nagyon sokféle érdekes és szép épületet láttunk, a fiúk megmutattak mindent. A hülyéskedés most is határtalan volt. Sorolhatnám, hogy miféle őrültségeket csináltunk. Például egyszer Louis odament egy taxisofőrhöz, hogy megkérdezze, mennyi az idő, s közben ott lóbálta a kézében a telefonját. A taxis teljesen hülyének nézte, mondjuk mi is. Aztán Harry folyton mindenben felbukott, mert nem látott a napszemüvegben. Egyszer pedig elhaladtunk egy utcán gitározó férfi mellett, Niall elkérte tőle a gitárt és az utca közepén kezdett bele az éneklésbe. Ez hiba volt, mert a közelben volt egy csapat lány, akik felismertek minket. Teljesen lefagytunk, nem tudtunk mit csinálni, csak mosolyogni.
- Futás! – suttogta Liam, s közben nem mozgott a szája.

Hirtelen nekiiramodtunk. Niall a férfi kezébe nyomta a gitárt, mondott egy gyors „köszönöm”-öt, majd futott utánunk. Legelöl futott Dalma és Harry, akik még futás közben is egymás kezét fogták, utána futott Zayn és Niall, akik a röhögéstől már futni alig bírtak, majd következett Liam és Brigi, akik egymást vonszolták, s közben nevettek, ahogy Louis és én is. Megint mi zártuk a sort, s azon szórakoztunk, hogy nem bírnak utolérni a lányok. Miközben hátrafelé néztem, Brigi épp felbukott előttem. Szerencsére hamar előre fordultam. Nem bírtam lefékezni, így átugrottam. Louis rajtam nevetett.
- Fuss! Fuss! Fuss! – mondta fuldokolva, de közben nevetett tovább.
Brigi gyorsan felpattant, de Liam visszafordult érte, hogy minden rendben van-e vele. Gyorsan kellett futnunk, mert már a nyakunkon voltak. Miért olyan fontos ez nekik? Reméltem nem készülnek maratoni-futásra.  Ebben a pillanatban megálltak, majd visszafordultak.
- Állj! – szólt Liam.
Mindannyian megálltunk, kivéve Harry-t, aki nem lassított. Hátrafordult, s ekkor felbukott az előtte álló kukában, ami eldőlt, Harry-vel együtt. A fáradtságtól és a nevetéstől fuldokolva álltunk és Harry-t bámultuk.
- Soha többet ilyet! – nevetett Brigi.
Én Louis vállára dőltem a nevetéstől. Hirtelen átkarolt, majd ’feldobott’ a hátára.
- Hé! Tegyél le! – nevettem, s kapálóztam a kezei között.
- Jó ötlet! – értett egyet Liam, majd gyorsan felkapta Brigit, mielőtt még ellenkezett volna. Miután Harry felállt ugyanígy felkapta Dalmát, majd mind a három fiú elkezdett szaladni, miközben mi rajtuk sikoltoztunk, s erősen kapaszkodtunk beléjük. A hűvös szél erősen az arcomba csapott, amitől bekönnyezett a szemem, így lehajtottam a fejem Louis hajához. Igazából sose figyeltem még milyen szép. Fényes volt, és ahogy oldalra volt fésülve, nagyon helyessé tette az arcát.
- Na, jó elég már. – szólt mellettem Brigi, aki Liam-en volt.
Megálltak mind a hárman, majd letettek minket.
- Nagyon idióták vagytok! – nevettem. Köztem és Louis között kitört egy hátsó csapkodó háború. Futkároztunk, mint az őrültek, de nem sikerült egyikünknek se, inkább csak birkózás lett belőle. Eközben már beért minket Zayn és Niall is.
- Ki nyert? – kérdezte Niall.
- Hát mi! – vágta rá Liam, majd pacsit adott Briginek.
- Na persze! Három fejjel előrébb voltunk! – mondta Harry.
Összenéztem Louis-val, majd egy szemforgatással tovább indultunk, mert tudtuk mi fog kisülni ebből. Nem sok lépést tettünk, mire visszafordultunk.
- Hé! Nézzétek! – szóltunk rájuk, majd felfelé mutattunk. Erre már mindenki felfigyelt. Előttünk állt egy hatalmas óriáskerékhez hasonló szerkezet, a London Eye.
- De király! – ámuldozott Brigi.
- Felmegyünk? – kérdezte Dalma.
- Naná! – válaszolta Louis.
- De az drága, nem? – kérdezte Zayn.
- Ugyan! Ilyen későn már senki nem őrködik előtte. Szabadon be tudunk menni simán.
- Akkor menjünk. – lelkendezett Dalma.
Ahhoz képest, hogy elég nagyba láttuk meg először, nem volt olyan közel, mint hittük. Ahogy egyre közelebb értünk, még annál is hatalmasabbnak láttuk, mint hittük volna. Amikor alá értünk, felnéztünk rá, majd összenéztem Brigivel. Ugyanazt láttam a szemében, mint ami az enyémben volt: Félelmet!
- Ez… ezt nem… kizárt! Túl magas! – nyögtem, s közbe felfelé néztem, mintha vártam volna, hogy mikor dől ránk...
- Én sem merem! – lépett hátra Brigi.
- Ugyan, ne féljetek. Ki tudja, mennyi ideje van már itt és semmi baja nincs. Na, gyertek! – mondta Liam, kezét a vállunkra téve, s elindult, közben Brigi kezét fogva. Niall ugyanígy megfogta az enyémet is.
- Gyere. – súgta.

(Írta: heni06) 

4. Fejezet / 14. Rész: Vakmerő ötlet

Nagyon köszönjük a kommenteket! Jó olvasást! :)


- Nem tudom, miért kellett ennyire felfújni a dolgot! – mondtam Louis-nak.
- Hé, te megvédtél engem! – mosolyodott el, s közelebb lépett  hozzám.
- Igen… mert… nem volt igazuk!
- Az tény, hogy nem volt igazuk annyira, viszont le kéne menni bocsánatot kérni. – nézett mélyen a szemembe Louis.
- Nem, nem! Az ki van zárva! – fordultam el. – Nem tudsz engem rávenni, hogy bocsánatot kérjek! Semmivel!
Louis maga felé fordított, majd megfogta mindkét vállamat, és így nézett, hátha meggondolom magam, a pillantásától.
- Nem! – vágtam rá, eltoltam magamról a kezét, majd a korláthoz támaszkodtam.
- Mindannyian hibáztunk! Meg kell tanulni bocsánatot kérni. – mondta, miközben hajamat a fülem mögé simította.
- Jól van, rendben. – egyeztem bele nehézkesen.
Kimentünk az erkélyről, majd lementünk a hátsó kertbe.
Liam és Brigi épp közelebb hajoltak egymáshoz, amikor megjelentünk mögöttük. Louis megköszörülte a torkát. Brigi és Liam hátranéztek, majd felálltak.
- Szóval… bocsánatot szeretnénk kérni. Brigi komolyan nem tudtam, hogy ilyen könnyen meg lehet téged ijeszteni. Szóval sajnáljuk. – Louis rám nézett, majd oldalba bökött.
- Aha, igen, sajnáljuk. – vettem oda.
- Akkor? Szent a béke?
Egymásra néztek, s elmosolyodtak.
- Igen. – mondták.
- Na, gyere te! – Louis kinyújtotta a kezét, s megölelte Brigit, majd utána én is.
- Na, most pedig menjünk vissza... együtt!– ajánlotta fel Louis.
Elindultunk egymás mögött. Brigi és Liam egymás kezét fogták, én pedig Louis karját kulcsoltam össze az enyémmel, ő pedig a vállamra tette a másik kezét.
- De jó végre látni titeket! – mondta Harry, amikor már felértünk. – Látom kibékültetek.
- Igen, minden rendben van. – mondta Liam Brigire mosolyogva.
- A lejátszót kikapcsoltuk. Gondoltuk, már nem nézzük tovább. – mondta Niall, s fél szemmel engem és Louis-t fürkészett.
- Nem baj. Ennyi elég volt. – nevetett Liam. – Soha többet ilyet, igaz srácok?
- Igaz! – mondtuk és elnevettük magunkat.
Egy röpke fél óra alatt minden rendbe jött. Nagyon örültünk, hogy lezártuk ezt a vitát, és újra együtt bolondozhatunk, nevetgélhetünk. Így, hogy volt ez a hirtelen probléma, kedvem támadt egy kis közös programhoz.
- Nem megyünk ki a hátsó kertbe? – kérdeztem. – Együtt! – tettem hozzá, majd elmosolyodtam.
- Remek ötlet! – helyeselt Liam.
Mindenki jónak találta az ajánlatomat, így fel is álltunk, s egy szál pulcsiba kimentünk a hátsó udvarra, amit én még csak felülről láttam.

- Azta mekkora! – csodálkoztam.
- Igen és erre való a… fogócska! – kiáltotta Louis, majd meglökött, s elkezdett szaladni. Gyorsan utána iramodtam, s fél percig kergettem, mire sikerült elkapnom. Fél óráig futkároztunk, mint a kisgyerekek, de nem éreztük cikinek, csak felszabadultak voltunk. Mindenkire sor került, volt esés is, amikor Louis próbálta elkapni Liam-et, de a lábát kapta el, s Liam felbukott, Louis-t pedig húzta maga után. A végén már annyira kifulladtunk, hogy lefeküdtünk a fűre. Ekkor Harry jelent meg a semmiből egy háromszemélyes biciklivel. Nagyot döbbentünk rajta. Vajon honnan szerezte? Liam felugrott a második ülésre, majd tettek egy kört az udvaron. Miután körbeértek, Liam és Harry elkezdték kergetni Brigit, hogy felültessék a harmadik ülésre. Természetesen nem sikerült nekik elkapniuk. Louis gyorsan beszaladt a házba, majd kifelé jövet nagy vízibomba volt a kezében és elkezdett bombázni minket vele, amitől tiszta vizesek lettünk. Az utolsó három nem robbant fel földet éréskor, azt egyszerre felvettük és Louis-ra dobtuk, aki triplán vizes lett. Elképesztően jól elhülyéskedtünk, s észre se vettük, hogy már beesteledett, a jobbnál jobb őrültségek közben. Leültünk a fűre, kifújtuk magunkat, majd elkezdtünk beszélgetni.
- Hm, milyen jó lenne egy olyan piros buszon utazni. – mondtam sóhajtva.
- Emlékszetek, megígértem, amikor Londonba értünk, hogy felviszünk titeket egy ilyen buszra. Hát ígéret szép szó! – mosolygott Louis. Kérdőn néztem rá.
- Ez most komoly? – csodálkoztam.
- Figyeljetek! Menjünk és nézzünk körül a környéken! – mondta Harry.
- De hát nem engednének ki minket, megmondták. – sóhajtott Liam.
- Ugyan! Ki beszélt itt engedélyről? – nevetett Louis. – Késő van már, nem venné észre James.
- De a rajongók észrevennének! – mondta Brigi.
- Pontosan! – húzta el a száját Liam.
- Felveszünk egy pulcsit, magunkra húzzuk a kapucnit és veszünk fel napszemüveget, így tuti nem ismernek fel minket. – mondta Louis vakmerően.
- Ez vicces! Mire várunk még? – pattant fel Dalma.
- Induljunk! – mondta Zayn, majd felálltunk, bementünk a szobánkba, s halkan felöltöztünk, eltettük a telefonokat vész esetén, habár nem lesz semmi baj. Felvettük a napszemüvegeket, ami szerencsére mindenkinél volt. Felhúztuk a kapucninkat, majd kiléptünk az utcára...

(Írta: heni06) 

4. Fejezet / 13. Rész: Bonyodalmak

Itt az új rész! :) Mostantól a következő részeket akkor rakjuk fel, ha mindegyikhez érkezik minimum 5 komment, hogy tudjuk, mit gondolnak mások is.

-Ébresztő! – hallottam felcsendülni a fülemben. Lassan kinyitottam a szemem, s megláttam a fiúkat az ágyaink szélén. A legrosszabb dolog, amikor egy fiú ébreszt fel. Felnyögtem, majd sikerült megszólalnom:
- Mennyi az idő?
- Mindjárt 6 óra. – mondta Liam.
- Micsoda? – nyitottam ki immár teljesen a szemem és felültem.
- 7-re kell mennünk az interjúra. – emlékeztetett minket Niall.
Gyorsan kimásztunk az ágyból, felöltöztünk, majd megreggeliztünk. Lementünk lifttel, majd kinéztünk, hogy vannak-e emberek a közelben, de szerencsére nem volt senki. Kifutottunk az utcára, igyekeztünk nem észre vehetőek lenni. Az emberek távolról figyeltek minket, de senki nem jött oda hozzánk, örömünkre. Átértünk a másik oldalra, ahol James már várt minket.
- Jó reggelt! Gyorsan ideértetek. Szálljatok be, rögtön indulunk.
Beszálltunk a buszba, s már el is indultunk. A fiúk magyarázták, milyen lesz, de egyáltalán nem izgultunk emiatt, hisz csak kérdéseket tesznek fel. Körül-belül tizenöt perc múlva már meg is érkeztünk a stúdió elé. Bementünk, majd mindannyiunknak adtak mikrofont, amiket a fiúk segítettek feltenni. Nem sokkal később bementünk egy terembe, ahol csak egy nagy asztal állt középen, ellőtte tíz szék, a falon egy tévé és egy számítógép a másik oldalon. Bejött egy nő, aki az interjút fogja leadni. Innentől már ment minden gyorsan. Sok volt a kérdés, kicsit unatkoztam, de figyeltem, miket kérdeznek a többiektől. Az már biztos, hogy az egész, amit lekameráztak, felteszik az internetre.
Pontosan 12-re végeztünk, megköszöntünk mindent, majd visszaindultunk a buszba, ahol sok fotós kapott le minket, amitől majdnem megvakultunk. Már vettük is az irányt hazafelé. Kicsit nagy volt a forgalom, így fél 1-re értünk csak haza. Lepakoltunk, majd egy kicsit kifújtuk magunkat a kanapén.
- Fú, de unalmas volt. – sóhajtott Brigi.
- Hát igen, ezt meg kell szokni, az meg még unalmasabb, amikor egymás után vagy hatszor kérdezik meg ugyanazt.
Kinyílt az ajtó, s James jött be két zacskóval a kezében.
- Sziasztok! – mondta. – Hoztam ebédet.
Hmm, milyen finom volt az az ebéd! Jó nagy adag milánói sertésborda rántva. Az annyi volt, hogy milánói makaróni tészta két nagy adag nagy rántott sertésbordával. Mindenki felfalta rögtön, annyira finom volt. Teli hassal ledőltünk, s a programot tervezgettük.
- Mit csináljunk délután? – kérdezte Harry, miközben Dalmával egymáson pihentek.
- Nézzünk valami ijesztő filmet! – vágta rá Louis.
- Jó, de ne valami horrort! Azt nem bírom nézni! – kértem.
- Legyen a Grimm, az nem olyan durva, ráadásul thriller. – mondta Niall. – El is hoztam, mert az a kedvencem.
- Oké nézzük, de akkor sötétítsünk be! – mondta Liam, majd felállt, s behúzta a függönyöket, míg Niall hozta a CD-t.
Betettük a lejátszóba, majd elkezdtük nézni. Ijesztőnek elég ijesztő volt, gyakran volt az, hogy megijedtünk mi lányok, viszont a fiúk jól tűrték. Én ültem a kanapé jobb oldalán, két oldalamon Niall és Louis. Középen ült Zayn, Harry és Dalma. Dalma azt csinálta, amikor durva jelenet volt, hogy arcát Harry karjába fúrta, és Harry szólt, mikor nézhet fel. Briginél és Liam-nél ugyanez volt. Minden hangtól furcsa vágott és a végén már őt néztem, mert muris volt. Louis hirtelen felpattant.
- Hát te hova mész? Félsz? – cukkoltam.
- Haha persze! Csak a mosdóba megyek. – azzal elindult, de valahol megbotlott valamiben a sötétségtől, ami nagy csörömpöléssel dőlt el. Brigi nagyon megijedt és belekapaszkodott Liam karjába.
- Ez mi volt?
- Nyugi, csak Louis szerencsétlenkedik. – fogta meg Liam Brigi kezét. Én magamban kuncogtam.
Pont olyan rész volt, amikor a sötétben egy embert követ egy szörny, amikor hirtelen a kanapé mögül valaki előugrott és elordítja magát.
- Wáá! – Louis volt az. Mi nagyot sikítottunk ijedtünkben, a fiúk pedig alig rezzentek meg. Na, jó, csak egy kicsit.
- Louis! – szóltam rá most már nevetve. Brigi annyira megijedt, hogy elkezdett sírni.
- Hé, nyugi nincs semmi baj, csak Louis szórakozik. – csillapította Liam, s megfogta a kezét, de még így sem hagyta abba.
- Bocsi, csak nagyon könnyen meg tudok ijedni. – szipogta Brigi.
- Most ez mire volt jó? – akadt ki Liam Louis-ra, aki már leült mellém.
- Jaj, nyugi már, csak vicc volt. – mentegetőzött Louis.
- Te és a viccelődés…
- Most min kell kiakadni?
- És te miért ijesztgeted szegényt?
- Honnan kellett volna tudnom, hogy ennyire fél?
- Hagyjál már! – fordult sírva Brigi Louis-hoz.
- Elég már! Most mi bajotok van? Ez csak egy vicc volt! Nem tudom, min kell kiakadni! Nem Louis tehet róla!
Erre Brigi felállt, kirohant a nappaliból, majd ki az egész házból. Liam szaladt utána.
- Ajj istenem! – sóhajtottam fel, s fejemet hátradöntöttem a kanapén, majd felálltam és kiment az erkélyre. Niall is felállt, próbált volna utánam jönni, de Louis megelőzte. Dalma, Harry és Zayn csenden ültek, alig mertek megszólalni.
- Erre szerintem már nem lesz szükség. – mondta Niall, majd megfogta a távirányítót, s kikapcsolta a tévét.
Brigi egészen a hátsó udvarig futott el, Liam pedig kiabálva kérte, hogy álljon meg, mígnem megtette.
- Hé, azt hittem kiszaladsz a világból. – mondta mélyen a szemébe nézve, s karját megfogta, hogy ne fusson el.
- Sajnálom! – még mindig sírt. – Miért nem értik meg, hogy félős vagyok?
- Majd megértik, ne aggódj! Semmi baj nem lesz! – vigasztalta, majd kezével letörölte a végiggördülő könnycseppeket Brigi arcáról, s megölelte. Brigi megtántorodott.
- Hé, jól vagy? – kapta el Liam.
- Persze, semmi bajom.
- Gyere, ülj le, vagy inkább menjünk vissza.
- Nem! Én vissza nem megyek! Inkább leülök. Te visszamehetsz, ha akarsz.
- Kizárt! Nem hagylak magadra. Még valami bajod lesz, és akkor azt soha nem bocsájtanám meg magamnak. – azzal leült Brigi mellé a fűre.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem.
- Érted bármit megtennék!
- Hm… most biztos azt hiszed, hogy gyerekes vagyok. – húzta el a száját Brigi.
- Ugyan dehogyis! – ölelte meg Liam. – Te csodálatos lány vagy! És más vagy, mint a többi lány. Szeretek veled beszélgetni és imádok veled lenni.
- Szóval? – csillant meg Brigi szeme.
- Igen, szerintem egyre gondolunk…-  Ezt a jelenetet csak az erkélyről láttam, s közben Louis-val beszéltem.

(Írta: heni06) 

3. Fejezet / 12. Rész: Szerelem első látásra

Itt az utolsó rész, ami lefog zárni egy fejezetet :)

Eközben Dalma és Harry odalenn sétáltak a füves udvaron.
- De jó idő van. – sóhajtott Dalma.
- Igen! – mondta Harry, majd összekulcsolta a kezét Dalmáéval. – Szóval… mondtam, hogy megtehetném, hogy járjunk… és meg is tenném…  - megálltak és szembe fordultak egymással.
- Hogy érted ezt? – kérdezte fülig elvörösödve Dalma.
- Így. – odahajolt hozzá, s szájon csókolta.
- Huh, már értem.  – mosolyodott el Dalma.
- Szeretlek! Már amikor először megláttalak.
- I stole your heart with just one look? – kezdte énekelni Dalma az egyik számukat.
- When I saw your face, I feel in love. – folytatta Harry.
Megölelték egymást, de percekig nem tudtak elszakadni.
Fél 11-kor már végeztünk a fürdéssel, ahogy a fiúk is. Leültünk a nappaliba és vártuk Dalmát és Harry-t.
- Vajon mit csinálnak? – kérdeztem a kanapé támláján ülve a többiektől.
- Nem tudom. – mondta Zayn.
Ekkor végre kinyílt az ajtó, és megláttuk őket. A szájuk fülig ért a boldogságtól, az arcuk piros volt a kinti hűvöstől, kezük pedig összefonódva.
- Vas Happenin’?! – csodálkozott Louis.
- Hát mi csak… - egymásra néztek.
-… össze jöttünk, őm… úgy tűnik. – fejezte be Dalma.
- De jó! Hűű.– örvendeztünk. Pár perc átbeszlélés után, Liam beterelt mindenkit a szobákba.

- Na, gyerünk aludni! – állt fel Liam. – Jó éjszakát!
- Jó éjszakát! – mondtuk egymásnak.
Bementünk a szobáinkba, majd bebújtunk az ágyba, de még mielőtt elaludtunk volna, Dalma pontosan elmesélte, hogy mi történt. Jó volt látni, hogy boldog. De mi sem maradtunk azért ki a boldogságból. Ki tudja, mit hozhat a jövő…

(Írta: heni06)