11. Fejezet / 46. Rész: Tavaszi ösvényen

Sziasztok! Köszönöm a közel 23,000 megtekintést! Az oldalon csináltam egy 'Chat' alkalmazást, oda írhattok bármit. A történettel kapcsolatban, úgy döntöttem visszatérek az előző 'szálakhoz', de szerintem szükség volt egy kis csavar az előző részhez ;) Közeleg az úgymond 'nagy nap', amikor le fogom zárni az egyik szavazást, de az nem most lesz. Jó olvasást. x


- Micsoda? – néztem rá értetlenül. Hiszen ő a legjobb barátom. Mégis hogy értette ezt?
A reakciómra megrázta a fejét, s beleharapott alsó ajkába.
- Úgy értem...
- Hogy?

- Te meg én... - lassan válaszolt, szavai előtt mindig elgondolkodott. - Nagyon szeretlek.  Tudom benned nem csalódnék. És talán ha több lehetne köztünk...
- Zayn nem lehet. Te is emlékszel arra, amit nem rég mondtam. Ott van nekem Louis és Niall.
- Igazad van. Bocsáss meg. Akkor, barátok? - kérdezte halkan, mintha csak magának tette volna fel a kérdést.
- Barátok persze! Szeretlek te bolond! – kócoltam össze a haját, s megint megölelt.
Brigi és Dalma kijöttek a házból és csodálkozva néztek ránk.
- Itt meg mi folyik? – kérdezte Dalma.
- Öhm... Zayn-t dobta a barátnője. – zártam rövidre, hogy ne kérdezgessék.
Ezek után megpróbálták vigasztalni, de semmivel nem hozták jobb kedvre. Erre szokták mondani, hogy az idő a legjobb gyógymód.
Betuszkoltam a lányokat a házba, jó éjszakát kívántunk, s itt volt az alvás ideje…

Reggel arra ébredtem, hogy az ajtón kopogtatnak. Kinyitottam, s Niall üdvözölt.
- Jó reggelt! Csak szólni akartunk, hogy keljetek. 10 óra van.
- Már fent vagyunk. – mondtam álmosan.
- Aha. – nézte össze-vissza álló hajamat. - Csináltunk reggelit, majd gyertek ki.
- Oké. – azzal becsuktam az ajtót.
A reggelit kint ettük meg, s a programot terveztük.
- Mit csináljunk itt először? – vetette fel a kérdést Harry.
- Hát mivel hideg van ahhoz, hogy fürödjünk, így mást kell kitalálni. – mondta Liam.
Időközben James is megjelent.
- Miután ettetek, ideje körül nézni az erdőben. – mondta nagy vigyorral.
- Mit kell azon nézni? – kérdezte Brigi.
- Ugyan már! Nem árthat neked semmi napközben! – mondtam.
- Bizony! – helyeselt Louis. – Csak este!
- Az nem volt vicces! Már azt is utálom, amikor valami motoszkál! – vágott savanyú képet Brigi.
Louis és én összenéztünk, s egy gonosz vigyor suhant át az arcunkon. Ilyenkor mindig tudtuk, mire gondolunk. Gyorsan összeszedtük magunkat, s belevetettük magunkat a fák közé.
James ment elöl, én és Louis leghátul, s végig azzal szórakoztunk, hogy köveket dobáltunk mindenfele, amik nagy csörömpöléssel értek földet, Brigi pedig minden hangnál megrezzent. Alig bírtuk nevetés nélkül.
- Na jó! Ez nem vicces! – pördült meg Brigi.
- Nem is mi voltunk! – tiltakozott Louis, s egymásra mosolyogtunk.
- Aha persze. – azzal hátat fordított.
Louis hirtelen megfogta mindkét vállát és elkiabálta magát.
- VIGYÁZZ MEDVE!
Erre Brigi sikoltozva nekiiramodott, de Liam elkapta és szorosan átölelte.
- Basszus Louis! – nyögdécselt, a többiek pedig levegőt se kaptak a nevetéstől.
- Louis, Brigit nem szabad ijesztgetni. – kuncogtam. – Te is megijedtél volna.
- Na persze biztos!
Tettünk néhány lépést, majd megfogtam Louis karját és most én kiáltottam el magam.
- Louis, vigyázz!
- Miva…
Majd egy hirtelen mozdulattal oldalra ugrott, rálépve lábamra, feldöntve engem.
- Ó ne haragudj! Most tényleg megijesztettél.
- Na látod! – ült ki mosoly az arcomra. – Most viszont azt ajánlom, menekülj előlem!
Louis sikoltozva rohanni kezdett, mint egy óvodás én pedig utána iramodtam. Nem jutott el sokáig, mert Harry lefogta hátulról, s addigra odaértem elé.
- Na, Harry, mit csináljunk vele?
- Srácok! – fordult vissza James. – Viselkedjetek! Harry engedd el Lou-t!
Harry engedelmeskedett, majd csöndben követtük James-t. Louis megfogta a karom és közelebb hajolt hozzám.
- Ezt még visszakapod! – suttogta.
- Tényleg? Ajjaj nagyon félek! De nem úgy volt, hogy kvittek vagyunk?
- De igen… Csak szeretek veled harcolni. – kacsintott.
- Akkor jó, mert én is! – nevettem.
Még legalább tíz percet egy ösvényen jártunk, amit a fák betakartak, de a napfény teljesen bevilágított mindent annak ellenére.
Furcsa! Az imént még teljesen felhős volt az ég.
Visszaértve a házakhoz James programját hallgattuk.
- Nos, három dolgot tudtok csinálni: foci, futni a futópályán és kosár. Döntsetek, ki hova megy.
- Foci! – kiáltotta Niall.

- Csatlakozom! – álltam mellé.
Brigi és Liam, mivel szeretnek futni, így a jogging pálya felé mentek, Harry és Dalma a kosárpálya felé vették az irányt. Mivel Louis és Zayn nem akartak sehova menni, így James-el maradtak.

*Dalma szemszöge*

 - Na jó! Kész! Feladom! – mondtam lehajolva, térdemre támaszkodva.
- Még csak most kezdtük el nemrég. – jött felém Harry.
- Potosabban egy órája!
- Kérlek! – nézett mélyen a szemembe, hátha meggondolom magam a tekintetétől.
- Nem! Különben is, esni fog!
- Dehogy fog!
Ahogy ezt Harry kimondta, egy dörgést hallottunk, majd sűrűn esni kezdett az eső, mint egy dzsungelben.
- Ne, a hajamat ne! – kiáltott fel Harry, s megpróbálta takarni magát a kezével.
- Jaj szegény hajad! – cukkoltam.
Először durcás arccal nézett, majd megcsókolt.
- Mondtam már, hogy szeretek esőben csókolózni?
- Van róla információm.
Addig csókolt, míg levegő nélkül bírtuk. Utána kiáltást hallottunk és megláttuk Liam-et és Brigit. Sajnáltam, hogy megjelentek, ugyanis szuper volt az esőn lenni Harry-vel.

*Brigi szemszöge*

Még a futópályát is fák vették körül. Rövidnadrágban és ujjatlan pólóban eléggé fáztam, de amikor már azon versengtem Liam-el, hogy ki nyerjen, átadtam magam az élvezetes szellőnek.
Mivel eléggé rossz állóképességem van néha, le kellett ülnöm egy padra, mert forgott velem a világ.
- Tessék, igyál. – adott a kezembe egy üveg vizet. – Már jobb?
- Igen, mehetünk.
Felálltunk, s kimentünk a pályáról. Időközben az eső elkezdett szakadni. A kosárpályánál láttuk Harry-t és Dalmát, habár nem kosaraztak…
- Hé galambok! Nem baj, hogy esik? – kiáltotta nekik Liam.
- Kicsit se! – kiabált vissza Harry, majd nevetve felénk indultak.
- Keressük meg a focipályát. – vetettem fel.
- Ja, félbe kell szakítanunk Heni és Niall focicsatáját – nevetett Dalma.
- Azt már a vihar megtette. – mondta Liam.
Na igen, azt hittük, tényleg igazi focit fogunk látni, de csöppet sem azt csinálták… Csak nem…?! Nem tudtam kivenni a sűrű esőcseppektől, de hogy nem fociztak, az biztos!

A focipálya nem volt olyan nagy, de kettőnknek elég volt. Niall hihetetlenül jól mozgott, szinte siklott körülöttem a labdával és lehetetlen volt elvenni tőle. Egy óra után nagy vihar lett. A szakadó esőtől alig láttunk, így sok volt az ütközés.
- Csak szólok, hogy 0-5 a javamra! – kiáltotta a pálya másik végéből.
- Gyere és mutasd meg mennyire vagy jó! – szóltam vissza.
Egyszerre indultunk rohanva a labda felé. Niall hamarabb odaért, de mielőtt még belerúghatott volna, megcsúszott a vizes füvön, én pedig nem bírtam lassítani, s felbuktam a lábaiban. Alig bírtuk abbahagyni a nevetést, csak ültünk a földön, csurom vizesen.
Niall felállt, majd engem is felhúzott, de a karomat nem engedte el. Nem bírtam levenni tekintetemet gyönyörű kék szemeiről. Behunytam szemeimet, vártam, hogy történjen valami. Beletúrtam vizes hajába, s éreztem, ahogy nedves ajkaink már összeérnek, de ekkor…
- HENI! – megfordultam, s megláttam a többieket a focipálya kapujához szaladni.
Csöndben visszakullogtunk hozzájuk.

Egy valamit éreztem, ami leírhatatlan volt… Egy dologban biztos voltam… Hogy szeretem őt… Visszavonhatatlanul belé szerettem…

11. Fejezet / 45. Rész: Sierra tábor

Sziasztok! Úgy döntöttem kiteszem a következő részt, mert nem lett olyan hosszú. Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást x

James megállította a kocsit három faház előtt, amik egy kicsit távolabb álltak a többitől. Lepakoltuk a cuccokat az emeletes ágyakra, s kinéztünk. A házak mögött terasz állt, rajtuk asztallal és székekkel. Minden háznak egy saját fürdőszobája volt. Mivel már 7 óra elmúlt, nem terveztünk be fürdést, se körülnézést, ugyanis nem szerettünk volna a sötétben járkálni. A fiúk háza előtt tüzet gyújtottunk és megsütöttünk mindenféle ételt, amit csak találtunk. Amikor már James hanyagolta társaságunkat és elvonult a saját házába, felbontottunk egy pezsgőt és megittuk. Nem voltunk egy alkoholisták, de muszáj volt innunk a békére és a nyugalomra. Nagyon sokat beszélgettünk, énekeltünk és táncoltunk. Meséltünk egy csomó rémtörténetet, de hamar be kellett fejeznünk, ugyanis Brigi már sokkolódott ennyi minden hallatán. Louis mesélte, hogy egy táborban járkált egy szellem és azzal ijesztgette az embereket, hogy körbe kopogta a házat, aztán az ajtót és hogyha azt meghallod, tudni fogod, hogy nincs menekvés és megöl… Persze ez csak egy buta, kitalált történet… Mi persze csak nevettünk rajta, de Brigi megőrült félelmében. Még attól is frászt kapott, hogy megcsörrent Zayn telefonja.
- Perrie az. – nézett a képernyőre, majd felállt és elvonult.
- Vigyázz, ha kopogást hallasz! – kiáltott utána Louis és elkezdtünk kuncogni.
Perrie Zayn barátnője, igaz csak egyszer találkoztak, s Zayn-nek nagyon megtetszett. Azóta telefonon és Skype-on tartják a kapcsolatot.
Mivel már 11 óra volt és már nagyon fáztunk, úgy döntöttünk, összepakolunk és elvonulunk aludni. Épp indultam volna be a házba, amikor tekintetem megakadt Zayn-en, aki a telefonját bámulva elindult valamerre. Gyorsan utána vettem az irányt, de beleütköztem Niall-be, aki a ház mögül tűnt elő.
- Bocs. Igazából téged kerestelek. El kell mondanom valamit…
- Niall, kérlek most ne! Meg kell találnom Zayn-t! Majd holnap elmondod. Tényleg bocs! – mentegetőztem, majd kikerültem és szaladtam. Niall nem értette, mi történik és csak bámult utánam.
- ZAYN! – kiáltottam sokadjára, majd megláttam pár méterre szaladni, s újra rákiáltottam. – ZAYN MALIK! – erre megállt és szembe fordult velem.
- Mi van? – kérdezte idegesen, amire odaértem hozzá.
- Én is ezt szerettem volna kérdezni! Hova készültél menni? – néztem rá csodálkozva.
- Perrie… - sütötte le a szemét.
- Gyere, menjünk vissza és közben mondj el mindent!
Rábólintott és visszafordultunk.
- Biztos tudni akarod?
- Igen! Segíteni szeretnék!
- Nos… azt mondta, hogy ez így nem mehet tovább…
- Mi az, hogy 'így'?
- Hogy nem tudunk találkozni. Én mondtam neki, hogy eddig se volt szabadnapunk, de nem hitte el.
- Szakított veled?
Ekkorra már visszaértünk.
- Igen… - harapta el a szót, s könnyek gyűltek a szemébe.
- Ne, ezt ne csináld! Ennyit nem ér meg Zayn! – néztem könnyes szemeibe.
- Látod, miért nem akarok kapcsolatot?
- A következő biztos…
- Nem akarok következőt! Még… nem.
- Megértem.
Egy percig vártam, hogy lehiggadjon, majd újra hozzám fordult.
- Köszönöm, hogy meghallgattál. – mondta, s szorosan magához ölelt.
- Erre valók a barátok!
Egy percig csöndben álltunk, majd Zayn halkan megszólalt.
- Heni én… szeretlek. (...)

11. Fejezet / 44. Rész: Emlékek

Halihóó! Megjöttem! Köszönöm mégegyszer a sok díjat! Úgy döntöttem, ingerelem az olvasóimat, mert szerintem izgalmas húzni a szerelmi történetet ;) Ez nem lett olyan hosszú rész, de remélem tetszeni fog :) Ha igen, komizzatok. Jó olvasást! x

Reggel szörnyen erős fejfájásra ébredtem. Kivonszoltam magam a szobából, s leültem Liam-el szemben, aki kávét ivott. A kezemben egy nyakkendőt tartottam, de fogalmam nem volt, hogy került az hozzám.
- Mondanám, hogy jó reggelt, de ahogy látom… - mért végig.
- Most először vagyok másnapos. Pocsék egy érzés. – sóhajtottam.
- Az meg kié? – nézett a kezemben levő anyagra.
- Fogalmam sincs. Reggel úgy ébredtem, hogy a kezemben volt.
Eközben valaki leült Liam mellé, mégpedig Niall. Valami furcsa érzésem támadt ugyanabban a pillanatban, mint neki. Nem értettem, mi volt az, de melegség járta át mindenemet, ahogy szemkontaktust tartottunk.
- Khm… nem emlékeztek a tegnap estére? – nézett ránk gyanúsan Liam.
- Semmire. – mondtuk kórusban.
- Ráadásul elvesztettem a… - itt elakadt, majd kivette a kezemből a nyakkendőt. – Ez hogy kerül hozzád?
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy a tiéd?
- De. – mondta, s elkezdte vizsgálni, mint valami bombát.
- Hoppá! – mosolygott Liam.
Hogy kerülhetett hozzám? Nem emlékszem semmire a tegnapból… Szörnyű ez a tudatlanság…
A többiek is egyesével kiszédelegtek a szobából, ugyanúgy fejfájással és memóriazavarokkal. Senki nem emlékezett az estére, Liam viszont beszámolt, de még mindig nem tudtam, hogy mi volt velem és Niall-el. Soha nem fogom megtudni.

A koncert tíz órakor kezdődött. Mi hárman, mivel ma nem léptünk fel, így a közönség között néztük a fiúkat, persze voltak körülöttünk őrök, hogy ne menjen arra senki. A fiúk sokszor felénk néztek dal közben, sőt sokszor a színpad arra részére mentek, ahol mi voltunk.
A fellépés 11-ig tartott, utána beültünk egy étterembe ebédelni.
- Liam, ugye nem volt gond az éjjel? – kérdezte James.
- De egy kicsit… Úgy értem csak Harry-vel és Louis-val. Ők teljesen meg voltak őrülve. Legalább egy fél órát kellett rohangálnom utánuk, miután mindenki más már aludt. Aztán meg amikor már ők is aludtak, én képtelen voltam rá, mert az egész szoba zengett a horkolástól, így kiköltöztem a nappali kanapéjára. Szörnyű volt! – magyarázta Liam.
- Bocs, Liam. – mondta Louis.
- Nem kellett volna olyan sokat innod! – cukkoltam Louis-t.
- Te beszélsz? Te is levedeltél egy üveggel! – vágott vissza.
- Te 6-szor annyit!
- Nem is volt az annyi!
- Na igen. – szólt közbe Liam. – Ezért örülök, hogy nem ihatok alkoholt.
- Legalább felügyeltél ránk. – mosolygott Brigi.
- De én még mindig nem emlékszem. – szomorkodtam.
- Várjunk csak! Tudom már! – csapott a homlokára Liam. – Niall nem tudta kikötni a nyakkendőjét… Bement a szobába, te pedig utána mentél.
- M-meddig voltam bent? – kérdeztem izgatottan.
- Nem tudom… vagyis… bementem a lányokhoz a megvártam, amíg elalszanak. Nem lehetett több öt percnél.
5 perc alatt nem történhetett semmi… Vagy igen?
Összenéztünk Niall-el, de úgy döntöttünk, elfelejtjük az egészet. Legalább azt megtudtuk, hogy került hozzám a nyakkendője…
- Gratulálok srácok! De most szeretném elmondani a programot. – szakította félbe a gondolataimat James. Rezzenés nélkül figyelni kezdtünk rá. – Van több, mint két nap szabadságotok, így arra gondoltam, hogy a Los Angeles-i utunk előtt megállunk egy kaliforniai táborban.
- Úgy érted sátrazni fogunk? – kérdezte Harry.
- Nem. Házak is vannak ott. Kibérelnénk hármat és abban aludnánk.
- És mit csinálnánk ott? – kérdezte Dalma.
- Túráznánk, vannak sportpályák… Egyébként az a terület óriási nagy.
- És mit ennénk ott? – kérdezte Niall.
- Hát ott csak tűzzel tudnánk sütni.
- Én már alig várom! Mikor megyünk? – sürgettem a dolgot.
- Elintézek mindent, ti megebédeltek és indulunk. – mondta James, majd felállt, arrébb ment és elkezdte hívogatni a szükséges helyeket és embereket. Természetesen a hír hallatán gyors tempóra váltottunk. James szupergyors szervezése véget is ért, amire befejeztük az ebédet.
Kimentünk a parkolóba és ott állt egy narancs színű, 9 személyes kocsi, amivel menni fogunk.

- Hűű! – szaladt oda Louis. – A kocsim! Én vezetek! Ugye, James?
- Te most ugye viccelsz? – nevettem, s mellé léptem.
- Ha te vezetsz, kétszer annyi idő, mire odaérünk! – kuncogott Brigi.
- És nem akarjuk, hogy megállítsanak a rendőrök! – csatlakozott Dalma.
Louis sértődötten beült James mellé, utána Zayn, mögötte én, aztán Brigi és Liam, leghátul pedig Dalma, Harry és Niall.
Elindultunk utunkra, s közben kérdezgettük James-t mindenről.
- Miket lehet ott csinálni? – vetette fel újra a kérdést Louis.
- Fürödni, futni, kosarazni, focizni… - sorolta James.
- Szuper! – kiáltott Niall. – Mikorra érünk oda?
- Legalább 7 óra az út. De ne aggódjatok, meg fogunk állni egy kis pihenésre.
Erre mindenki felnyögött. Utáltuk a hosszú utazásokat. Úgy döntöttem, zenét hallgatok, néha-néha Louis-val is beszélgettem. Sokszor hátra fordult, mivel Zayn aludt és nem tudott kivel beszélgetni. Pár óra után (Niall örömére) megálltunk egy Nando’s-ba enni. Utána már csak egy benzinkútnál álltunk meg mosdót keresni. Az autók kezdtek ritkábban járni. Befordultunk egy köves útra, ami mellett egy tábla állt, amit tisztán ki lehetett olvasni: Sierra tábor.

11. Fejezet / 43. Rész: A meghívás

Sziasztok! Köszönöm a 20,000 megtekintést! Ez a rész nekem nagyon tetszik, majd meglátjuk, hogy nektek hogy fog tetszeni, mindenesetre már képtelen voltam 'csak baráti' viselkedést írni, így muszáj volt kiengednem egy kis romantikát ;) Sajnos nagyon kevés kommentet kapok mostanában, s szeretném, ha újra kapnék 10-et, hogy tudjam sokatok véleményét :3 Jó olvasást! x

- Micsoda? – ugrott ki Niall a fürdőszobából félig még öltözködve, kezében törölközővel.
- Mi? – jelent meg Zayn félmeztelenül Niall mögött.
- Fiúk! Vissza öltözni! – utasította James.
- Kik lesznek pontosan ott? – tértem vissza a témához.
- Nem sokan… Ed Sheeran, Olly Murs és a bandája, Demi Lovato meg még néhány haver. – sorolta James.
- Mi?? – kérdezte kórusban Niall és Zayn a nappaliba rohanva, s majdnem elcsúsztak, ahogy Zayn beleütközött Niall-be. Ed és Olly a fiúk barátai. Sokat buliztak együtt Amerikában. Demi pedig Niall régi szerelme, s eléggé féltem az esti találkozástól. Mi van, ha még nem tette túl magát Niall? Bármikor rámászhat Demi, amit nagyon nem szeretnék…
- Lányok, nektek el kell mennetek az estére ruhát szerezni. Itt van a közelben a stylist, ő majd segíteni fog nektek ruhát választani. A fiúk az öltönyeiket fogják felvenni, aztán pedig bemegyünk az étterembe. Elviszem a lányokat, addig öltözzetek fel! – intett a fiúknak James.
Miután bevitt minket, vissza is fordult és megkérte a nőt, aki dolgozni fog velünk, hogy utána vigyen el minket a rendezvényre. Összesen csak fél órát voltunk bent. Megkérdezte a stylist, hogy mi a kedvenc színünk, milyen anyagú ruhák tetszenek nekünk, milyen hosszú legyen és úgy válogatta ki a ruhákat. Brigi felvett egy sötét türkiz dresszt és fekete magassarkút, ami nagyon jól állt neki. Dalmáé szolíd öltözet volt, ő nem szereti a feltűnősködést, így választott egy bézsszínű, virágokkal díszített egyberuhát és egy hozzá illő papucsot. Nálam volt a legnehezebb a választás, végül egy kék ruhát választottam, fekete magassarkúval. Amíg én és Brigi gyakoroltuk a menést, addig Dalmának a haját készítették el. Meg kellett szoknunk a magassarkút, ugyanis eddig még soha nem vettünk fel, de a stylist ragaszkodott hozzá, hogy a ruha azzal szép. Dalma haját és az enyémet felcsavarták göndörre, habár én még felcsatoltam, Briginek pedig kiegyenesítették. James kérésére elvittek minket az étterem elé. Megköszöntük a fuvart, majd megálltunk a bejárat előtt. Mély levegőt vettünk, s beléptünk a nagy helyiségbe. Már innen láttuk a csapatot. Egy hosszú asztalnál ülve nevetgéltek. Az öt fiú háttal ültek nekünk, így még nem vettek észre, de ahogy közeledtünk, az új fiúk felkapták a fejüket és füttyentettek. Erre mindenki felénk fordult, s csillogó szemmel méregettek végig minket. Bemutatkoztunk a többieknek, majd leültünk. Brigi Liam mellett foglalt helyet, én leültem Brigi mellé, előttem Louis volt, Dalma pedig Harry mellett foglalt helyet. Nagyon furdalt a kíváncsiság, vajon mit gondolhatnak most rólunk.

*Niall szemszöge*

 A meghívottakkal beszélgettem, s időközben csatlakozott még két ismerős, Andy és Josh, akikkel jóban voltunk és sokat turnéztunk együtt velük. Ők adták a zenét a koncerteken. Ránéztem Harry-re és Liam-re, rajtuk is észrevettem, ami bennem is kavargott… Merre lehetnek a lányok? Louis a szokásos idióta vicceit mondogatta. Belekortyoltam az előttem levő whiskymbe. Erős volt, de közelébe se ért a hazai, ír piához. Andy és Josh furcsamód felkapták a fejüket és a távolba merengve füttyentettek, keresztül nézve rajtunk, majd mindenki a bejárat felé szegezte tekintetét. Megfordultam és a szám tátva maradt a csodálkozástól, a pohár pedig majdnem kicsúszott az ujjaim közül. Ott állt a három lány, köztük Heni is. A ruhájának gyönyörű kék színe volt, cipője pedig hollófekete. Mikor ideértek hozzánk, mindhárman külön váltak. Heni felém indult, amitől elpirultam, s ezt ő is észrevette és elmosolyodott. Megállt, majd lehajolt hozzám és átöleltük egymást, nyakán édes parfümöt éreztem. Elhúzódtunk egymástól, majd nagy csalódásomra két székkel arrébb ült le, pont Louis-hoz.


*Liam szemszöge*

Körülöttem már mindenki vedelte be az alkoholos italokat, hangos nevetések törtek ki, de én csak a lányokat vártam, főként Brigit. Épp a kólámat ittam, amikor megérkeztek. Minden tekintet feléjük fordult, nem csoda, hisz gyönyörű szépek voltak. Brigi ruhája lélegzetelállító volt. Sötét türkiz, pánt nélküli ruha, cipője fekete. Amikor az asztalhoz ért, leült mellém és egy csókot adott. Megjegyeztem, milyen gyönyörű, ő pedig elmosolyodott és fülig elpirult.


*Harry szemszöge*

17 éves korom ellenére James megengedte, hogy igyak alkoholt. Már éreztem a hatását egy kis idő után, de amikor megjöttek a lányok, a csodálat erősebb volt. Rájuk se ismertem, annyira szépek voltak, igaz, eddig is azok voltak, s Dalmára pedig szavakat se találtam. A ruhája bézsszínű volt és virágok mintázták. Puszit nyomott az arcomra, majd helyet foglalt mellettem.

Egyesével bemutatkoztunk mindenkinek, de úgy éreztem, hogy Demivel nem fogok kijönni. Szúrós tekintetünk gyakran találkozott, ami nagyon unszimpatikus volt. Nem is ismer, akkor mi baja van velem? Az már most biztos, hogy mi nem leszünk barátnők… sőt! De most nem akartam ezzel foglalkozni, hiszen szórakozni jöttünk ide. Mindenkiről volt szó, hogy jobban megismerkedjünk egymással. Demi folyamatosan beszélt Niall-nek. Nagyon sokat nevettünk, hihetetlenül jó fej volt mindenki. Louis folyamatosan kínált itallal, de mindig elutasítottam. Szerettem az alkoholt, de még soha nem ittam sok mennyiségben, viszont néhányunknál már látszódott. Dalma és Brigi is benne voltak. Csak én és Liam voltunk józanok. Az előttem levő fiúval, Josh-al néha-néha külön is elbeszélgettünk. Nagyon aranyos volt, ráadásul helyes is.
Az egész étteremben csak a mi asztalunk társaságát lehetett hallani, kivéve akkor, amikor mindenki felfigyelt a beszélgetésekre.
- És lányok nektek volt már pasitok? – kérdezte Andy.
Mind a hárman csóváltuk a fejünket.
- Én vagyok az egyetlen különc, akinek most sincs. – mondtam lesütött szemmel.
- Hmm… ha akarod nem muszáj különcnek lenned. Én segíthetek. – kacsintott Josh.
- Kösz nem. – nevettem. Hiszen ott van Niall és Louis, akikért oda vagyok.
- Nekem se ártana egy családi állapot váltás… - mondta Demi, majd megfogta Niall kezeit. Ettől felfordult a gyomrom.
- Louis, adj valamit! Valami erőset! – sürgettem.
- Pálinka megfelel?
- Igen! Az kell nekem… - de miután Louis agyáig eljutott, mit ad a kezembe, rögtön elvette tőlem.
- Szépségem, a pálinka nem neked való… Tessék itt egy üveg sör. – mondta, majd felbontotta és a kezembe nyomta. Nem túl gyakran szoktam sört inni, de attól még a kedvenc alkoholos italom volt. Elkezdtem egyszerre bevedelni, amitől úgy éreztem egy pár perc után, hogy szétrobban a fejem. Amikor megittam az összeset, kezdtem elveszíteni az eszem. Még egy órát ökörködtünk, amikor James megparancsolta Liam-nek, hogy vigyen haza minket az étterem előtt álló minibusszal. Nem akartunk elköszönni a többiektől, de Liam kitolt minket az utcára. Gyorsan hazaértünk a hotelba. Ahogy átléptük a küszöböt, ledobtuk magunkról a magassarkút, a fiúk pedig a nyakkendőjüket próbálták levenni, de a részegségnek köszönhetően képtelenek voltak rá.
- Skacok, bulizzunk mán’ egyet! – mondta részegesen Louis.
- Nem Louis! Most jöttünk el onnan! – mondta Liam.
- Van itthon pia? – nyitogatta ki a hűtőt Harry.
- Nincs! – vágta rá Liam.
- Hallod-e Liam. Hova tetted azt a piát, amit hoztál? Tudod ami egy üveg volt. – beszélt össze-vissza Harry.
- Mondom, hogy nincs itthon!
- Liam megitta! Igen, megitta! – mutogatott Louis.
- Liam, szedd le rólam ezt a kígyót, eztet, ami itt van. – mutatott Zayn a nyakára.
- Az a nyakkendőd, te okos. – szegény Liam már én is sajnáltam őt. Brigi és Dalma bekapcsolták a magnót és elkezdtek táncolni.
- Lányok! Most már aludnunk kell! – azzal kinyomta a hangerőt.
- Én megyek aludni! Joccakát! – mondta Zayn, majd elindult a szobába, de félig beleütközött az ajtóba.
- Basszus segítsen már valaki! Nem bírom leszedni magamról ezt a hogy hívjákot! – nyafogott Niall, közben a fekete nyakkendőjét húzgálta magán, majd befordult a szobába.
- De béna vagy, Niall! – mentem utána a sötét szobába, ahol Zayn már aludt.
Alig bírtam leszedni róla, mert akkor kezdett el táncolni, kezeit derekam köré fonva.
- Niall, ne mozogj már! – éreztem, hogy nem tudunk uralkodni magunkon. Az alkohol az egész belsőnket átjárta, s nem tudtuk, mit csinálunk. Nem vesződtem tovább. Körbetekertem a nyakkendőjét a kezemen szorosan, magamhoz húztam Niall-t, s ajkaink összetapadtak, ami után szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Most senki sem zavart meg minket. Legalább egy percig csináltuk, amíg el nem fogyott a levegőnk. Eltávolodtunk egymástól, majd elkezdtünk nevetni. Lehúztam róla nyakkendőjét, s elindultam az ajtó felé.
- Hé, minek az neked? – szólt utánam.
- Hogy reggel nálam keresd majd. – kacsintottam, s kiléptem a szobából és átmentem a lányokhoz. Ők már kiütve aludtak, Liam épp egy homlok puszit adott Briginek, majd felállt.
- Liam, szerintem menj ki… Louis és Harry épp készülnek tönkretenni a berendezést… - mondtam.
- Ez nem igaz! – szaladt ki Liam. Levettem a kék ruhámat és átvettem a pizsamám. Bedőltem ágyba és én is ugyanolyan hamar elaludtam, mint a többiek, a kinti kiabálás ellenére…

Új oldal!

Sziasztok! Megnyílt egy új oldal: "Kérdések" névvel. Ott mindent megtaláltok :) A következő részt még nem tudom mikor hozzam, mert a nézettség eléggé fogy, s úgy gondoltam, egy kicsit pihentetem a történetet. Remélem megértitek! Szeretnék nagyon sok kérdést, remélem össze tudjátok hozni :) További szép napot! xx

11. Fejezet / 42. Rész: Golfozás

Sziasztok! A 19,000 oldalmegjelenítést nagyon köszönöm, így meghoztam az új részt! Humorban most sem lesz hiány, remélem tetszeni fog nektek :) Jó olvasást! xx

A pálya hatalmas mezőn volt, szinte be se lehetett látni a végét. Megkaptuk az ütőket és két kocsi kulcsát, majd James elköszönt tőlünk és ment is. A golfozás nálunk röviden annyiból állt, hogy mindenféle koncentrálás nélkül beleütöttünk a labdába, ami soha nem arra ment, amerre mi szerettük volna. De az se volt gyakori, hogy egyáltalán a labdát eltaláltuk. Harry annyit csapkodta a földet, hogy amikor végre már eltalálta a labdát, a környékén egy fűszál se maradt. Amikor egy homokos részhez jutottunk, Niall szerencsétlenkedett ugyanúgy, mint Harry, s a sok porfelhő betemetett minket, amitől nem láttunk semmit. Három óra fele már kezdett beborulni az ég és féltünk, hogy esni fog és akkor abba kell hagynunk a játékot. A golfos kocsiban valami élmény volt utazni. Egy kocsi négy személyes volt. Az egyikben én és Louis voltunk elöl a kormánynál, hátul pedig Niall és Zayn, akik mindig nevettek azon, hogy a vezetésen civakodunk Louis-val.

- Add már ide! Te túl lassan vezetsz! – nyúltam a kormány után, de Louis eltolta a kezemet. Közben Niall és Zayn leszálltak, hogy üssenek.
- Nem, te nem tudsz vezetni. Különben sem tud ez százzal menni. – mondta. Mérgesen hátradőltem, Louis pedig csak vigyorgott, ami elég idegesítő volt. – Úgy imádlak, amikor duzzogsz!
- Haha, nagyon vicces. – vontam fel az állam, de a szám sarka mosolyra húzódott. Niall és Zayn felpattantak a kocsira.
- Láttad az ütésemet? – nyújtózott át az első ülésre Niall, szinte elém fordulva, amitől megijedtem.
- Unalmas nézni, ahogy golfozol… Annál minden érdekesebb! – mondta Louis.
- Nem tőled kérdeztem, okos! – fintorgott Niall.
- Nem, bocsi, nem láttam. – mondtam, de amikor megláttam a csalódottságot az arcán, muszáj volt valamit mondanom. – De tudom, hogy te vagy a legjobb! – kacsintottam, s egyből felderült az arca.
- Menjünk tovább? – kérdezte Louis, s hirtelen megindította a kocsit, amitől Niall majdnem előre esett.
- Hé! Amúgy meg várjuk meg a többieket. – javasoltam, így a kocsiból néztük, miket művelnek a többiek.
Eközben Dalma és Harry próbálkoztak elütni jó felé a labdákat, de a próbálkozásuk sikertelen volt, hisz a Harry-é pont beleesett a közelben levő kis tóba. Végül feladták és felszálltak a kocsira.
- Brigi, biztos menni fog a vezetés? – kérdezte Liam a Brigi mögötti ülésről.
- Persze, ne parázz! – válaszolta nyugodtan, majd lassan elindította a kocsit.
- Ajjaj… - mondtam, figyelve Brigit, ahogy vezet.
- Mi az? – kérdezte Louis.
- Brigi.
- Nem lesz gond.
- Nem láttad még vezetni…
- Legalább lesz egy kis érdekesség. Nem kell nézni az unalmas golfozást.
- Miért vagy ilyen Niall-el?
- Milyen?
- Ellenszenves…
- Mert néha olyan éretlen.
- Hát úgy érzem, néha te is az vagy! Louis ő a barátod! Ugyanolyan jó barátod, mint a többiek! Ne csináljátok ezt egymással!
- Én miattad csinálom!
Elgondolkoztam válaszán. Szóval fél, hogy Niall-nek is tetszem és talán ez keresztbe tehet neki! Remélem nem hallotta a suttogásunkat Niall.
- Jöttök már? – kiabálta Niall és Zayn, akik a kocsiból kihajolva nézték a többieket. Én hátrafordultam, majd összenéztünk Louis-val és egy gonosz mosollyal mindketten tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk. Louis tövig nyomta a gázt, amitől Niall és Zayn kiestek a kocsiból. A földön fetrengtek, először nem tudták, mi történt, de aztán elkezdtek nevetni, ahogy a többiek is.
- Ez jó volt! – nevetett Harry. – Ráadásul a golf erősít is! – mondta Harry és megfeszítette karizmait.
- Az semmi! Nekem igazából a hasamon van a legtöbb. A karomon alig van. – legyintett Liam és felhúzta a pólóját.
Brigi ekkor nézett hátra és a csodálattól félrerántotta a kormányt, ami Niall és Zayn felé vette az irányt. Amikor ők észrevették, ordítva szaladni kezdtek az üldöző kocsi elől.
- Vigyázz, a tó! – kiáltották a többiek. Dalma megfogta a kormányt, de Liam és Harry előre dőlve szintén ráakaszkodtak. Az utolsó pillanatban elfordították a kormányt, s a hirtelen fordulattól majdnem felborult a kocsi. Niall és Zayn futás közben hátra fordultak, hogy mi történik, de abban a pillanatban szó szerint beleszaladtak a tóba, ami pár másodpercre ellepte őket. Odaszaladtunk eléjük és néztük, ahogy kapálóznak a hasig érő vízben, közben pedig nevetnek. Liam és Harry kihúzták Zayn-t a vízből.
- Hé Harry! – szólt Niall még mindig a vízből. – Megtaláltam a labdádat! – mutattam fel a levegőbe, majd odadobta Harry-hez.
- Kösz, Niall. – nevetett Harry. A fiúk odaadták nekik a pulcsijukat, hogy ne fázzanak, de így is úgy kellett döntenünk, hogy visszamegyünk, ugyanis elkezdett esni az eső. Felhívtuk James-t, hogy jöjjön, s már várt is ránk, miután leadtuk a kocsikat és az ütőket. Ahogy meglátta Niall és Zayn nedves ruháját, rögtön megállt az élet benne.
- Ti meg mi a… - kezdte.
- Nyugi! – csitította kezével Niall, mint aki egy felbőszült bikát próbál megnyugtatni. – Csak beleestünk véletlenül a kis tóba, ez minden.
Furcsamód ennyi magyarázattal most kivételesen megelégedett. Beültünk a kocsiba, s visszautaztunk a hotelba.
Odabent kényelmesen megkajáltunk, közben James mondta a magáét.
- Elfelejtettem mondani, hogy ma meghívott titeket a Las Vegas Show ma estére. Az egy híresség-összehozó vacsorarendező szervezet…