- Ti meg mit kerestek
itt? – néztem a két alakot, akik elemlámpával világítottak meg minket.
Harry-nek és Dalmának szintén rémült volt az arca, de megkönnyebbültek, hogy nem James-be botlottak bele, ahogy mi is.
- Mi is ezt szerettük volna kérdezni. – válaszolta Harry. - Hol voltatok?
- Sétáltunk a parton. – húzott maga mellé Niall.
- Csurom vizesek vagytok. – mért végig minket Dalma.
- Nagy volt a hullám a parton. – nevettem.
- Aha, persze. – vigyorgott Harry. Köztudott, hogy neki elég érdekes gondolatai szoktak támadni. – Jobb lesz, ha visszamegyünk.
Besurrantunk a házba, majd elköszöntünk egymástól. Furcsamód még minden szobából beszélgetések szűrődtek ki annak ellenére, hogy sötét volt az előszobába. Jobbnak láttuk, hogy mi is elvonulunk. Niall becsukta magam mögött az ajtót és rögtön nekem esett. Most nem lágyan és finoman csókolt, hanem vadul, mégis óvatosan. Keze lassan benyúlt a pólóm alá.
- Biztos, hogy most kéne? – kérdeztem, ő pedig egy pillanatra habozott.
- Nem lesz másik alkalom.
- Jó de… - szájával letapasztotta az enyémet.
- Még nem állsz készen rá. – fejezte be a mondatomat.
Válaszul lesütöttem a szemem. Niall elengedett és leült az ágyra. Láttam az arcán, hogy valamit mondani akar.
- Nekem már megvolt az első alkalom… 13 évesen. – mondta a semmibe nézve.
- Mi? De hát mindenkinek azt mondtad, hogy…
- Hogy házasság után… Igen, tudom. Túl korán kezdtem és akkor még túl fiatal voltam.
- Ezt nem hiszem el! – emeltem meg a hangom. – Nem azt, hogy megtetted, hanem hogy hazudtál nagyon sok embernek! És nekem is! Már megint…
- Mi az, hogy megint? – állt elém ugyanolyan hangnemmel. – Tudtommal már neked is megvolt! Louis-val ugyebár!
- Nem tudom, miről beszélsz. – füllentettem.
- Hiába tagadnod, hisz elmondta. Amikor kint voltunk a mólónál!
Pár másodpercig csak álltam, de nem szólaltam meg. Sarkon fordultam, kimentem, magam mögött becsukva az ajtót és berontottam Louis szobájába.
- A fenébe Louis – meglepetésemre helyette Zayn volt benn, aki szintén meglepetten tápászkodott fel az ágyról.
- Valami baj van?
- Hol van Louis? – kérdeztem mérgesen.
- Kiment a mosdóba, mindjárt visszajön. De mi bajod?
- Semmi. – vágtam rá, majd leültem az ágy szélére, Zayn pedig mellém.
- Tudod, hogy a barátod vagyok. – ölelt át.
Vettem egy mély levegőt és elmondtam mindent neki. A Louis-val való estét és azt, hogy Louis hazudott Niall-nek, ahogy Niall most nekem és mindenkinek. Természetesen amit a fiúk az újságoknak mondanak el, azokat mind tudják, hogy igazak-e, vagy csak füllentettek. Zayn egyetértett a haragommal. Figyelmesen végighallgatta a mondandómat. Ezért szeretem annyira őt. Olyan megértő és mindig lehet rá számítani mindenben.
Mielőtt válaszolhatott volna azokra, amiket mondtam, Louis jött be, én pedig rögtön rátámadtam.
- Hogy merted ezt mondani neki? – minden szó után püföltem a mellkasát, ő pedig próbálta megfogni a karom, hogy leálljak, s végül sikerült neki. Szorosan megfogta a csuklómat, én pedig csak hadonásztam.
- Nyugodj le! Mit mondtam, kinek?
- Niall-nek, hogy lefeküdtetek. – lépett mellénk Zayn.
- De hát ez igaz. – húzta mosolyra a száját Lou.
- Hagyd ezt abba, mert most legszívesebben letörölném azt a mosolyt a képedről! - mondtam.
- Ne durvulj be. Mi tényleg lefeküdtünk.
- Nem, nem igaz és ezt te is tudod! – mérgelődtem, összeszorítva fogaimat.
- Jó akkor nem. – engedett el és elfordultunk egymástól.
- Ugyan már! Komolyan úgy akartok holnap elválni egymástól, hogy haragban vagytok? – szólalt meg Zayn, majd megfogta Louis és az én kezemet. – Gyerünk! Béküljetek ki.
Összenéztem Louis-val, s kezet ráztunk. Ugyanazt gondoltuk mindketten. Zayn-nek igaza van. Ki tudja, mikor fogunk újra találkozni. Megöleltük egymást, majd elnevettük magunkat.
- Pontosan így gondoltam. – nevetett Zayn is.
Elköszöntem tőlük, majd átmentem az enyém és Niall szobájába. Niall az ágyon feküdt és telefonjával babrált. Biztos megint twitteren lóg. Lefeküdtem mellé, kivettem a kezéből a telefont, s megcsókoltam.
- Azt hittem haragszol. – nézett rám meglepetten.
- Hogy haragudhatnék rád, ha nemsokára már nem is láthatlak.
- Sajnálom, hogy hazudtam. – fordult felém.
- Én is sajnálom, hogy annyira kiakadtam.
Lágyan csókot váltottunk, majd Niall újra kezébe vette a telefonját.
- Mi újság twitteren? – feküdtem rá a vállára és figyeltem, mit csinál.
- Sok minden. A három trendből egy még fenn áll. Sokan írnak nekem rólad. Például, hogy milyen szép vagy és hogy nagyon összeillünk. Ezeket jó érzés olvasni, de a rosszallók szörnyen idegesítenek.
- Azért néha válaszolhatnál több rajongódnak is. – nevettem. – El sem tudnád képzelni, mennyire boldoggá tennéd őket.
- Mostantól igyekszem.
Felkaptam a telefonomat az éjjeliszekrényről és én is felmentem twitterre. Olyan semleges hangulatom lett, mert volt mindenféle üzenet. Niall látta, hogy sokan fenyegetőztek és ettől bedühödött.
- Mit csinálsz? – néztem rá a sajátjára. Ujjai gyorsan mozogtak a képernyő billentyűzetén és amikor publikálta, akkor mutatta felém.
„Köszönöm a jókívánságokat, de legyetek szívesek a rosszalló megjegyzésektől kímélni minket! Fogadjátok el a kapcsolatunkat, mert mi szeretjük egymást! Nekem írhattok ilyeneket, de őt hagyjátok és ne zaklassátok tovább! Tisztelet a kivételnek! Köszönöm! xx”
Harry-nek és Dalmának szintén rémült volt az arca, de megkönnyebbültek, hogy nem James-be botlottak bele, ahogy mi is.
- Mi is ezt szerettük volna kérdezni. – válaszolta Harry. - Hol voltatok?
- Sétáltunk a parton. – húzott maga mellé Niall.
- Csurom vizesek vagytok. – mért végig minket Dalma.
- Nagy volt a hullám a parton. – nevettem.
- Aha, persze. – vigyorgott Harry. Köztudott, hogy neki elég érdekes gondolatai szoktak támadni. – Jobb lesz, ha visszamegyünk.
Besurrantunk a házba, majd elköszöntünk egymástól. Furcsamód még minden szobából beszélgetések szűrődtek ki annak ellenére, hogy sötét volt az előszobába. Jobbnak láttuk, hogy mi is elvonulunk. Niall becsukta magam mögött az ajtót és rögtön nekem esett. Most nem lágyan és finoman csókolt, hanem vadul, mégis óvatosan. Keze lassan benyúlt a pólóm alá.
- Biztos, hogy most kéne? – kérdeztem, ő pedig egy pillanatra habozott.
- Nem lesz másik alkalom.
- Jó de… - szájával letapasztotta az enyémet.
- Még nem állsz készen rá. – fejezte be a mondatomat.
Válaszul lesütöttem a szemem. Niall elengedett és leült az ágyra. Láttam az arcán, hogy valamit mondani akar.
- Nekem már megvolt az első alkalom… 13 évesen. – mondta a semmibe nézve.
- Mi? De hát mindenkinek azt mondtad, hogy…
- Hogy házasság után… Igen, tudom. Túl korán kezdtem és akkor még túl fiatal voltam.
- Ezt nem hiszem el! – emeltem meg a hangom. – Nem azt, hogy megtetted, hanem hogy hazudtál nagyon sok embernek! És nekem is! Már megint…
- Mi az, hogy megint? – állt elém ugyanolyan hangnemmel. – Tudtommal már neked is megvolt! Louis-val ugyebár!
- Nem tudom, miről beszélsz. – füllentettem.
- Hiába tagadnod, hisz elmondta. Amikor kint voltunk a mólónál!
Pár másodpercig csak álltam, de nem szólaltam meg. Sarkon fordultam, kimentem, magam mögött becsukva az ajtót és berontottam Louis szobájába.
- A fenébe Louis – meglepetésemre helyette Zayn volt benn, aki szintén meglepetten tápászkodott fel az ágyról.
- Valami baj van?
- Hol van Louis? – kérdeztem mérgesen.
- Kiment a mosdóba, mindjárt visszajön. De mi bajod?
- Semmi. – vágtam rá, majd leültem az ágy szélére, Zayn pedig mellém.
- Tudod, hogy a barátod vagyok. – ölelt át.
Vettem egy mély levegőt és elmondtam mindent neki. A Louis-val való estét és azt, hogy Louis hazudott Niall-nek, ahogy Niall most nekem és mindenkinek. Természetesen amit a fiúk az újságoknak mondanak el, azokat mind tudják, hogy igazak-e, vagy csak füllentettek. Zayn egyetértett a haragommal. Figyelmesen végighallgatta a mondandómat. Ezért szeretem annyira őt. Olyan megértő és mindig lehet rá számítani mindenben.
Mielőtt válaszolhatott volna azokra, amiket mondtam, Louis jött be, én pedig rögtön rátámadtam.
- Hogy merted ezt mondani neki? – minden szó után püföltem a mellkasát, ő pedig próbálta megfogni a karom, hogy leálljak, s végül sikerült neki. Szorosan megfogta a csuklómat, én pedig csak hadonásztam.
- Nyugodj le! Mit mondtam, kinek?
- Niall-nek, hogy lefeküdtetek. – lépett mellénk Zayn.
- De hát ez igaz. – húzta mosolyra a száját Lou.
- Hagyd ezt abba, mert most legszívesebben letörölném azt a mosolyt a képedről! - mondtam.
- Ne durvulj be. Mi tényleg lefeküdtünk.
- Nem, nem igaz és ezt te is tudod! – mérgelődtem, összeszorítva fogaimat.
- Jó akkor nem. – engedett el és elfordultunk egymástól.
- Ugyan már! Komolyan úgy akartok holnap elválni egymástól, hogy haragban vagytok? – szólalt meg Zayn, majd megfogta Louis és az én kezemet. – Gyerünk! Béküljetek ki.
Összenéztem Louis-val, s kezet ráztunk. Ugyanazt gondoltuk mindketten. Zayn-nek igaza van. Ki tudja, mikor fogunk újra találkozni. Megöleltük egymást, majd elnevettük magunkat.
- Pontosan így gondoltam. – nevetett Zayn is.
Elköszöntem tőlük, majd átmentem az enyém és Niall szobájába. Niall az ágyon feküdt és telefonjával babrált. Biztos megint twitteren lóg. Lefeküdtem mellé, kivettem a kezéből a telefont, s megcsókoltam.
- Azt hittem haragszol. – nézett rám meglepetten.
- Hogy haragudhatnék rád, ha nemsokára már nem is láthatlak.
- Sajnálom, hogy hazudtam. – fordult felém.
- Én is sajnálom, hogy annyira kiakadtam.
Lágyan csókot váltottunk, majd Niall újra kezébe vette a telefonját.
- Mi újság twitteren? – feküdtem rá a vállára és figyeltem, mit csinál.
- Sok minden. A három trendből egy még fenn áll. Sokan írnak nekem rólad. Például, hogy milyen szép vagy és hogy nagyon összeillünk. Ezeket jó érzés olvasni, de a rosszallók szörnyen idegesítenek.
- Azért néha válaszolhatnál több rajongódnak is. – nevettem. – El sem tudnád képzelni, mennyire boldoggá tennéd őket.
- Mostantól igyekszem.
Felkaptam a telefonomat az éjjeliszekrényről és én is felmentem twitterre. Olyan semleges hangulatom lett, mert volt mindenféle üzenet. Niall látta, hogy sokan fenyegetőztek és ettől bedühödött.
- Mit csinálsz? – néztem rá a sajátjára. Ujjai gyorsan mozogtak a képernyő billentyűzetén és amikor publikálta, akkor mutatta felém.
„Köszönöm a jókívánságokat, de legyetek szívesek a rosszalló megjegyzésektől kímélni minket! Fogadjátok el a kapcsolatunkat, mert mi szeretjük egymást! Nekem írhattok ilyeneket, de őt hagyjátok és ne zaklassátok tovább! Tisztelet a kivételnek! Köszönöm! xx”
- Szeretlek Niall, de
erre igazán nem volt szükség.
- De igen.
- Később már úgyse tudsz megvédeni ezektől.
- Ne aggódj, nem árthatnak neked.
Ki tudja miket gondolhatnak rólam. Nem akarom, hogy utáljanak, de attól még ugyanúgy szeretni fogom Niall-t.
„@NiallOfficial Pontosan! A mottónk: Örülj, ha boldogok vagyunk! :)” – írt választ Liam a másik szobából.
- Nocsak! Demi írt. – szólalt meg pár perc után Niall.
- Mit? – kaptam a telefonjára a tekintetem.
„@NiallOfficial teljesen igazad van! Légy szíves ne legyetek ellenségesek, hisz megérdemlik a boldogságot! És @Heni06 egy nagyszerű lány!”
Nagyon jól estek Demi szavai, hogy mellénk állt. Hihetetlen, mennyire megkedveltem, pedig régebben azt hittem, hogy Niall-t akarja megszerezni magának. Twitteren nagyon sokat beszéltünk, amióta bekövetett. Sőt több barát is elkezdett követni, mint például Ed, Andy, Josh és Olly. Ezen kívül még 800 ezer rajongó…
- Ez igazán kedves tőle. – mondtam, s visszaírtam neki.
„@NiallOfficial @ddlovato Kössz Demi! :) xx”
- Szóval akkor már jó barátok vagytok? – kérdezte Niall.
- Igen, azt hiszem.
Letettük a telefonokat, s egymáshoz bújtunk.
- Szeretlek. Mondtam már? – szólalt meg Niall.
- Igen sokszor. De ezt örökké is hallani szeretném.
- Mivel bizonyítsuk, hogy örökké együtt leszünk?
- Nem tudom.
- Hm… én talán igen. – azzal kiugrott az ágyból és kiment. Egy késsel tért vissza, s leült vissza az ágyra.
- Mire készülsz? – kérdeztem. Megfogta a csuklómat és egy gyors mozdulattal belevágott a tenyerembe, mire felnyögtem a fájdalomtól. Niall ugyanezt tette a sajátjával, majd összetapasztotta a kezünket.
- Vérszerződés, Horan? Ennél kíméletesebbet nem tudtál volna kitalálni? – nevettem a fájdalom ellenére.
- Ez a legbiztosabb. Ígérem, hogy örökké veled leszek!
- Ígérem, hogy örökké veled leszek! – ismételtem. Megszorította a kezem, a vérünk összekeveredve egymás karjáról folyt le.
- Niall ez fáj. – nyögtem, s erre elengedtük egymás kezét. Letisztítottuk, majd betekertük kötszerrel.
Ezek után gyorsan elaludtunk.
A többiek észrevették a kezünket, s nem hagyták szó nélkül. (...)
- De igen.
- Később már úgyse tudsz megvédeni ezektől.
- Ne aggódj, nem árthatnak neked.
Ki tudja miket gondolhatnak rólam. Nem akarom, hogy utáljanak, de attól még ugyanúgy szeretni fogom Niall-t.
„@NiallOfficial Pontosan! A mottónk: Örülj, ha boldogok vagyunk! :)” – írt választ Liam a másik szobából.
- Nocsak! Demi írt. – szólalt meg pár perc után Niall.
- Mit? – kaptam a telefonjára a tekintetem.
„@NiallOfficial teljesen igazad van! Légy szíves ne legyetek ellenségesek, hisz megérdemlik a boldogságot! És @Heni06 egy nagyszerű lány!”
Nagyon jól estek Demi szavai, hogy mellénk állt. Hihetetlen, mennyire megkedveltem, pedig régebben azt hittem, hogy Niall-t akarja megszerezni magának. Twitteren nagyon sokat beszéltünk, amióta bekövetett. Sőt több barát is elkezdett követni, mint például Ed, Andy, Josh és Olly. Ezen kívül még 800 ezer rajongó…
- Ez igazán kedves tőle. – mondtam, s visszaírtam neki.
„@NiallOfficial @ddlovato Kössz Demi! :) xx”
- Szóval akkor már jó barátok vagytok? – kérdezte Niall.
- Igen, azt hiszem.
Letettük a telefonokat, s egymáshoz bújtunk.
- Szeretlek. Mondtam már? – szólalt meg Niall.
- Igen sokszor. De ezt örökké is hallani szeretném.
- Mivel bizonyítsuk, hogy örökké együtt leszünk?
- Nem tudom.
- Hm… én talán igen. – azzal kiugrott az ágyból és kiment. Egy késsel tért vissza, s leült vissza az ágyra.
- Mire készülsz? – kérdeztem. Megfogta a csuklómat és egy gyors mozdulattal belevágott a tenyerembe, mire felnyögtem a fájdalomtól. Niall ugyanezt tette a sajátjával, majd összetapasztotta a kezünket.
- Vérszerződés, Horan? Ennél kíméletesebbet nem tudtál volna kitalálni? – nevettem a fájdalom ellenére.
- Ez a legbiztosabb. Ígérem, hogy örökké veled leszek!
- Ígérem, hogy örökké veled leszek! – ismételtem. Megszorította a kezem, a vérünk összekeveredve egymás karjáról folyt le.
- Niall ez fáj. – nyögtem, s erre elengedtük egymás kezét. Letisztítottuk, majd betekertük kötszerrel.
Ezek után gyorsan elaludtunk.
A többiek észrevették a kezünket, s nem hagyták szó nélkül. (...)