13. Fejezet / 54. Rész: A szerelem varázsa

Hali! Bocs, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de valahogy azt érzem, hogy már nem nagyon olvassátok... Komi alig érkezik és így nem tudom, hogy mi tetszik (vagy nem tetszik) a történetbe. Mindegy, jó olvasást! x

Mindent hallottam, amit beszéltek, de még nem akartam kinyitni a szemem, mert féltem a látványtól, hogy kórházban vagyok. Utoljára hétévesen voltam kórházban, amikor beütöttem a fejem és egy hétig benn kellett lennem a semmiért. Kész kínszenvedés volt.
Mindenki bent volt a szobába és beszélgettek egymással, James pedig szidta Niall-t és Louis-t. Nem sokkal később a doki jött be. Résnyire kinyitottam a szemem. Mindenki arrébb állt, kivéve Niall-t, aki a kezemet fogta. Amint belépett az orvos, rögtön lerohanták kérdésekkel.
- Kérem legyenek csendben. Nos, Henriettnek szerencsére nincs maradandó sérülése. – erre mindenki felsóhajtott. – A fejét csak beütötte egy kicsit, az egyik bordája megrepedt, valószínűleg a kövek miatt, amit meséltek, szóval hamar rendbe fog jönni. A bokájával sincs különösebb gond, de azt azért majd ne nagyon terhelje még. Majd elmondom neki is ezeket, amint felébred.
- Már nem kell. – mondtam csöndesen, s mindenki felém fordult. Odajöttek hozzám és megöleltek.
- Kérem, mit is mondtam az előbb? – tolta el őket az ágytól.
- Mikor mehetek el innen? – kérdeztem.
- A tesztek nem mutatnak semmi komolyat, de azért bent tartunk még 1-2 napig megfigyelésre.
Mindig csak a megfigyelés. Minek az?
- Mi? Nem, nem lehet! Mennünk kell koncertre! Holnap Darwin-ba kell utaznunk! Aztán meg Perth-be!
- Nyugalom. Ez esetben kérvénnyel elengedem. Hol a gondviselője?
- Én vagyok. – állt ki a tömegből James.
- Akkor jöjjön. – vezette ki az ajtón.
A fiúk kimentek, addig tudtam beszélgetni a két lánnyal, akik még mindig nagyon aggódtak, s alig tudtam lenyugtatni őket, hogy semmi bajom.
- El sem tudod képzelni, milyen őrültek háza volt, mikor még odakint várakoztunk a folyosón! – mondta Brigi a ruháimat pakolászva. – Niall összeroskadva ült a földön, Louis össze-vissza járkált, mi pedig azon görcsöltünk, vajon mit csinálnak veled odabent. Mindenki nagyon aggódott. Ráadásul Louis és Niall megint… - mielőtt befejezhette volna a mondatát Dalma a karjára csapott és megrázta a fejét összeszűkült szemekkel. – Áúú!
- Mi volt? Most már fejezd be, amit elkezdtél! – utasítottam.
- Szóval – kezdte Dalma. – Nagy volt a feszültség és hát… Louis és Niall újra összekaptak… de James rájuk ordított és szétszedte őket.
- Remek! – sóhajtottam. – Inkább most szeretnék egyedül lenni, ha nem baj.
      

Estére csak Niall maradt a kórházban, a többiek hazamentek. Alig bírtam elaludni. Végig a történtek jártak az eszembe.
Reggel Niall ébresztett fel. Az ágyam mellett ült, s az arcomat simogatta. Kinyitottam a szemem, s rámosolyogtam.
- Jó reggelt. – puszilt homlokon.
Először mosolygott, majd hirtelen elkomorodott, ami furcsa volt.
- Mi a baj?
- Ez az egész az ostoba vitatkozásunk miatt történt. Miattunk jutottál ide.
- Nem, dehogy! Baleset volt!
- Nem. Heni én nem akarom, hogy még egyszer bajod essen miattam és Louis miatt. A legbiztosabb az lenne, ha… - szünetet tartott. – ha ezt nem folytatnánk.
- Mi? – elmélete megijesztett. Teljesen kétségbe estem.
- Én csak nem akarom, hogy újra történjen veled valami miattunk…
- Mi? Ezt nem értem! Fel nem tudom fogni, miért mondod ezt! Mi van? El akarsz hagyni?
- Heni…
- Ne! Ezt nem teheted velem! Annyi minden nehézségen mentünk keresztül, amíg idáig jutottunk! Szeretlek! Nem hagyhatsz el! – már kiabáltam, közben pedig sírtam.
- Nyugalom. Semmi baj. Sajnálom, igazad van. – hajolt közelebb hozzám.
- Ilyet ne mondj nekem. – suttogtam. – Rendben?
- Szeretlek. – csókolt meg.
- Nem akarlak soha elveszíteni!
- Nem fogsz! Ígérem!
Szerencsére nem hallotta ki senki a kiabálásomat. Az orvos elengedett, James pedig eljött értünk a kórházba. Átöltöztem a saját ruhámba, majd Niall levitt a kocsiba, s átmentünk a szállásunkra. A többiek már összepakoltak, s el is indultunk a repülőtérre, onnan pedig Darwin-ba.
    Egész nap csak az ágyban feküdtem a többiek parancsára. Most volt először, hogy nem mentünk el a fiúk koncertjére, így csak én, Brigi és Dalma voltunk a hotelszobába. A lányok sokszor hoztak fel ételt és italt, ebédre pedig palacsintát csináltak, aminek a felét befaltuk, a másik felét meghagytuk a fiúknak. Egy pillanatra behunytam a szemem, de aludni nem bírtam. Odakint beszélgetések zaja ütötte meg a fülemet, majd egy ajtónyitódás.
- Csak nem aludtál? – puszilt arcon Niall, s lefeküdt mellém az ágyra.
- Nem. Milyen volt a koncert?
- Jó. De én nem énekeltem, csak gitároztam.
- Mi? – ültem fel. – Miért?
- Csak rád tudtam gondolni.
- De nincs semmi bajom!
- Szerencsére. Visszamegyek a többiekhez, addig pihenj.
- A fenéket! Várj, megyek én is. – álltam fel, s együtt kimentünk.
Mindenki üdvözölt, majd pár óra beszélgetés múlva, vittük a cuccunkat és elutaztunk Perth-be. Niall szinte mindig velem volt, s éreztem, hogy napról-napra, egyre jobban érzem magam.
     Ausztrália minden pontján szörnyű meleg volt. Perth-ben a szállásunk szintén a parton volt, így szabadidőnkben a tengerben úszkáltunk és bolondoztunk, például fogócska, homokba firkálás, röplabdázás, stb. Szerencsére teljesen rendbe jöttem, így újra csinálhattam mindent.
Alkonyatkor kint vacsoráztunk a tábortűz előtt. Louis-val mindent megbeszéltem a balesettel kapcsolatban és úgy láttam kezd visszatérni a jó kedve. Már nem akad ki, ha meglát engem Niall-el.
Mivel másnap már véget ér a turnénk, elrepülünk Londonba és onnan már csak mi megyünk tovább a lányokkal. Furcsa lesz újra látni a családomat, de már azt alig várom, hogy élőben találkozhassak velük és persze a nagymamámmal is, akit annyira szeretek. És persze a kutyámat és a lovainkat is hiányolom. Igen, vannak lovaink. Igazából egy farm szerűségen élünk, s ez kedvező hely az újságírók távoltartására, amikor hazaérek. Brigi és Dalma egy közös faluban laknak. Persze ugyanolyan közel van mindannyiunkhoz egy város, ahol mindig találkoztunk. Mindenesetre hiányozni fognak a fiúk, bárhol is legyünk…
Bevonultam a szobába és rávetettem magam az ágyra. Niall rögtön utánam jött, mivel ő volt a szobatársam. James már megengedte, hogy a fiúkkal tölthessük az utolsó éjszakát, de előtte mindenféle fölösleges dolgot mondott, hogy ’mi lesz, ha nem vigyázunk’. Mintha nem lennénk már elég érettek. Persze attól még szerettük James-t és tudjuk, hogy csak óvni akar minket.
- Nem megyünk ki sétálni a partra? A többiek is most jöttek be kintről. – mondta Niall.
- Persze, mehetünk. – ugrottam fel, hogy kimenjek az ajtón, de Niall becsapta előttem. Értetlenül ránéztem, erre ő nekitolt az ajtónak és lassan megcsókolt, kezét a két oldalam mellé téve, hogy véletlenül se szabaduljak el tőle. Forró csókjai a nyakamra vándoroltak, kezével pedig a pólómat húzta fel, de megállítottam.
- Most akkor nem úgy volt, hogy kimegyünk? – nevettem.
- Bocs, csak hirtelen nagyon… szóval jól nézel ki és… - mért végig.
- Aha értem én. Nem úgy mondtad az újságíróknak, hogy csak házasság után akarod?
- De. – nevetett, habár elég töprengő arcot vágott.
- Akkor ezt sajnos nem szegheted meg. – csókoltam meg.
- Nos akkor kénytelen leszel hozzám jönni! – ölelt meg szorosan, s a nyakamat puszilgatta.
Ezt most komolyan gondolta, vagy csak viccelt? Nem tudtam megkérdezni, mert kintről rohangálást és kiabálást hallottunk.
- Heni! Niall!
Niall elhúzott az ajtótól, ami utána kicsapódott és Harry jött be, Zayn pedig a nyomában. Harry kezében telefon volt és úgy ugrált, mint egy őrült, Zayn pedig csak nevetett.
- Mi van haver? – kérdezte Niall.
- Trendek vagytok! – nyögte Harry.
- Mutasd! – mondtuk, majd egyszerre kaptuk ki Harry kezéből a telefont.
„Niall’s Princess”
„We love Neni”
„Niall and Heni”
- De aranyosak! – mosolyogtam, s visszaadtam a telefont Harry-nek.
- Már most egy csomó kép van rólatok twitteren. – mondta Zayn.
- Jaj annyira örülök nektek! – ölelt meg mindkettőnket Harry.
- Niall vigyázz a húgomra, mert ha elveszíted, én kitekerem a nyakad! – mondta Zayn, majd elnevettük magunkat.
- Ja, amúgy Josh és Andy itt van és velünk fognak hazajönni. – jutott eszébe Harry-nek.
- Tényleg? – lepődtem meg.
Az első dolgom az volt, hogy átszaladtam Louis-hoz, akivel kitaláltuk, hogyan leckéztethetnénk meg őket, amiért a Sierra táborban megijesztettek minket éjszaka. Mivel Los Angeles-be nem tudtak eljönni, nem volt rá alkalom, hogy visszakapják. De most úgy megijesztettük őket Louis-val, hogy félholtan szaladtak ki a szobájukból. Én és Louis pedig a hasunkat fogtuk a nevetéstől.
- Édes a bosszú! – adtam pacsit Louis-nak.
- Legalább olyan jó ötlet volt, mint amiket én szoktam kitalálni! – ölelt meg Lou.
      Amikor már James megkérte, hogy aludjunk, Niall-el kisurrantunk a házból és a parton járkáltunk kézen fogva, a vízben sétálva mezítláb. Az éjszakai levegő nagyon kellemes volt, a szél néha ringatta a gyönyörű pálmafákat, a hullámokat pedig jó érzés volt hallgatni.
- Ugye már nem haragszotok Louis-val egymásra? – törtem meg a csöndet.
- Nem. Louis beletörődött, hogy együtt vagyunk. Mondjuk nem tehet mást. Nem hagyom, hogy bárki is elvegye a hercegnőmet! – ölelt magához.
- Huh ezt még meg kell szoknom. – öleltem át én is, s úgy sétáltunk tovább. Éreztem, hogy a kijelentésétől elvörösödöm.
- Micsodát?
- Hát te vagy nekem az első. Mármint akivel járok.
- Viszont nem velem volt az első csókod.
- Louis-val… Kicsit korai volt.
- Habár mi is próbálkoztunk már egy jó párszor, de soha nem jött össze. Úgy éreztem, kezdtem feladni. Úgy voltam vele, hogy vagy letámadlak gyorsan, vagy pedig későbbre hagyom az alkalmat és akkor romantikus lesz. - kacagott.
- A másodikat választom! – nevettem én is. - Nos, azért elég kínos volt Louis-val.
Niall arcát figyelve nem nagyon foglalkozott a dologgal. Csak maga elé bámult és mosolygott.
- Mi van? – löktem meg, mire elkezdtük lökdösni egymást, majd felkapott és belerohant a vízbe ruhástul.
- Te őrült! – úsztam oda hozzá és lenyomtam a víz alá.
Csak nevettünk, alig bírtuk abbahagyni. A hullámok mindig beterítettek minket, én pedig Niall-be kapaszkodtam, hogy ne süllyedjek el. Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam, míg ő a derekamat átkarolva magára ültetett. Mielőtt még folytattuk volna, egy újabb hullám megint ellepett minket.
- Jobb lenne, ha ezt kint folytatnánk. – javasolta.
- Jó ötlet. – mondtam, majd kibotladoztunk a vízből.
A házhoz visszaérve mozgolódásra lettünk figyelmesek. Rögtön megtorpantunk. A sötétbe nem láttunk szinte semmit.
- Tűnjünk el, mielőtt James rájön, hogy kiszöktünk. – súgta Niall.
Elvezetett a házhoz, de ekkor belebotlott valakibe. Én az ijedtségtől Niall háta mögé bújtam, szorosan megfogva karját.
Azt hiszem lebuktunk…