6. Fejezet / 27. Rész: Félreértés

Sziasztok! Köszönjük a kommenteket ezúton is. Nagyon sok szurkoló van, aminek nagyon örülünk. Ebbe a részbe kíváncsiak leszünk a véleményeitekre, úgyhogy írjátok meg minél többen! :)

Ahogy felfelé haladtunk a lépcsőn, megbeszéltük, hogy majd bulizni fogunk. Ahogy beértünk a szobába, Zayn már kapcsolta is be a hifit, Louis pedig leoltotta az összes lámpát, amitől semmit nem láttunk. Niall és én kivittünk a nappaliba néhány rágcsálnivalót, addigra a többiek már táncoltak és énekeltem őrült módon, majd mi is beszálltunk két nassolás között. Mindenki táncolt mindenkivel, a zene hangosan döngött, mi pedig próbáltuk túlénekelni. Ez ment nyolctól tízig. Amikor már nem voltak olyan jók a zenék, leültünk a kanapékra pihenni. Brigi egyszer félrehívott.
- Mondd el neki! Most! – parancsolt rám.
- Kinek? – kérdeztem.

- Hát Niall-nek tudod mit!
- Jó rendben, majd elmondom ma. – halasztgattam a dolgot. Nem nagyon volt erőm elmondani Niall-nek, hogy mit érzek iránta. Igazából még meg se fogalmaztam magamban. El szeretném mondani neki, mert ha ma nem, akkor lehet, hogy már nem lesz másik alkalom. De itt van viszont még valaki, Louis. Nagyon kedvelem őt is, főleg a hülyeségeit. Lehet, hogy egy kicsit éretlen, de ezért is szeretem annyira. Épp elhaladtam a bejárati ajtó mellett, amikor az kinyílt és James jött be.
- Hello, James! Túl hangos a zene? – kérdeztem.
- Nem gond. Öhm… itt van néhány újság, amiben benne vagytok. – mondta, s átadta nekem. – Nézzétek meg együtt és beszéljétek meg!
- Miért együtt?
- Mert tudjátok, milyenek a pletykák…
Nem értettem, miért mondta ezt, de akkor már el is ment. Ledobtam a lapokat az ajtó melletti éjjeliszekrényre, majd odamentem az asztalhoz és elkezdtem enni mindenből. Közben figyeltem a többieket. Liam és Brigi a többiektől félrevonulva csókolóztak, Dalma és Harry őrült módon táncoltak, Zayn és Louis a magnónál énekeltek. A gondolataim össze-vissza kavarogtak, ahogy néztem a többieket.
- Szia! – szólalt meg mögöttem egy hang, s Niall lépett mellém, majd ő is elkezdett enni.
- Szia. – mosolyogtam rá.
- Mit akart James?
- Hozott újságot. – mutattam az éjjeliszekrényre.
Niall bólintott, majd percekig nem szólaltunk meg.
- Tánc? – törte meg a csendet Niall.
- Nem, nem tudok. – támaszkodtam neki az asztalnak, s lesütöttem a szemem.
- Én csak veled tudnék. – mosolygott, majd elém állt, s megfogta a kezeimet.
Próbáltam kivenni a szemeiből, hogy mit érezhet most, de nem tudtam. Közelebb hajolt hozzám. Behunytam a szemeimet, de hallottam, hogy szólt valaki. Kinyitottam, Niall pedig visszább húzódott és elengedett. Mélyet sóhajtottam. Nekünk soha semmi nem jön össze!
- Heni! – kiabált Brigi, de sehol sem talált.
- Megyek! – kiáltottam vissza. Ránéztem Niall-re. Nem akartam magára hagyni, de ő csak mosolygott. Kimentem Brigihez, aki megkért, hogy menjek át vele James-hez, hogy megkérdezzen tőle valamit. 5 percig beszélgettek valamiről. Én a szoba végében voltam, de egyáltalán nem figyeltem, miről beszélnek. Gondolataim végig csak Niall körül forogtak. Vajon megcsókolt volna, ha nem szól közbe senki?
Ahogy visszaértünk, a többiek már hívtak vissza minket táncolni. Befelé menet belebotlottam Niall-be, aki majdnem fellökött.
- Niall… - kezdtem, de megakadtam. Valakivel beszélt telefonon. Ahogy rám nézett tisztán láttam a szemében az ijedtséget és a haragot egyben. A hóna alatt egy újságot szorongatott.
- Bocs, de most nem érek rá! – mondta, azzal kikerült, az újságot ledobta az éjjeliszekrényre, aztán kiment a bejárati ajtón. Vajon mi történhetett?
Tekintetem az újságra szegeztem. Hátranéztem a többiekre, akik láthatóan elszórakoztak és szerencsére nem rám figyeltek. Egy kis habozás után odamentem a szekrényhez és lapoztam abba az újságba, ami Niall-nél volt. A szemem megakadt egy cikknél, amitől a rémült fogott el. Ez állt benne: „Niall Horan-nek barátnője van Írországból? Ki tudja… Mindenesetre csókon kapták őket az utcán! Igazi a kép, vagy sem?”A szöveg alatt ott volt egy kép, amin egy szőke hajú lány megcsókolja Niall-t. Becsuktam az újságot. Nem tudtam, mit higgyek. A fájdalom erősen nyilallt belém. Ezt nem hiszem el! Nem lehet igaz! Niall nem ilyen! Ezt nem teheti velem! A szemem egyre jobban könnyezett, amíg meg nem jelent Niall. Vagy talán mégis megtette? Ahogy meglátta nálam az újságot, rémülten nézett rám.
- Heni, mielőtt kiakadnál, kérlek hadd magyarázzam meg. – mondta halkan.
- Minek? Egyértelmű! A kép is bizonyítja!
- De az nem…
- Tudod, egy kis időre azt hittem, hogy van köztünk valami. De tévedtem! Te közben más lányokkal kavarsz! Szép! – akadtam ki, megfordultam, hogy kimenjek, de Niall megfogta a karomat.
- Várj már! Ez nem igazi kép! Össze van szerkesztve! Ezt a lányt soha az életben nem láttam! Csak pletyka az egész!
- Nem hinném.
- Miért nem hiszel nekem? Azt hittem más vagy…
A könnyeim elkezdtek kitörni, de gyorsan letöröltem az arcomról. Kitéptem a karomat Niall keze közül.
- Utállak! – vetettem oda neki halkan, azzal kiszaladtam, le a lépcsőn, ki a hotelből. Addig nem álltam meg, míg be nem értem a hotel melletti parkba, onnantól sétáltam el egy patakhoz, ami elé leültem a földre. Hagytam, hogy kitörjön az összes könnyem, miközben a vizet és a tiszta égbolt csillagait figyeltem. A patak csörgedezése megnyugtató érzés volt. Még mindig csengett a fülemben Niall szavai, de valahogy nem tudtam hinni neki. Tuti, hogy a többiek már észrevették, hogy eltűntem. 15 percig csak a földet bámultam és a füvet tépkedtem ki. A könnyeim már rászáradtak az arcomra. Valami furcsa hang ütötte meg a fülem. Mintha távolról a nevemet kiáltanák. Hát persze! Már a keresésemre indultak.
- Heni – szólalt meg mögöttem egy hang.


(Írta: heni06)