6. Fejezet / 28. Rész: Szerelmi vallomás

Sziasztok! Itt a várva-várt folytatás! :) Jó olvasást!

Gyorsan megfordultam. Nem hittem a szememnek, de Louis állt ott. Végigmért a tekintetével, aztán leült mellém a fűbe. Belenéztem kékes szemébe, ami aggodalmat tükrözött. A szívem hevesebben kezdett el verni.
- Fogalmam sincs, hogy mit történt, de gondolom, fáj. – kezdte halkan.
Bólintottam.
- Keresnek? – kérdeztem.
- Igen. Zayn fent tartja Niall-t, mert nagyon feldúlt volt. A többiek viszont valahol a közelben vannak. Én valahogy gondoltam, hogy itt foglak találni.
- Túl jól megismertél. – fogtam meg a kezét mosolyogva, de hirtelen el is engedtem, Louis aztán újra megfogta az enyémet. Rádőltem a vállára, ő pedig átkarolt. Nagyon jól esett, hogy velem van.
- Én vagyok Louis. – mondta hirtelen. Felemeltem a fejem, nem értettem, hogy ezt minek mondta.
- Tudom, nekem is van nevem.
- Fiú vagyok.
- Én meg lány!
- 20 éves vagyok.
- Tudom, én meg 17.
- A kor nem számít…
- Tudom.
- Szeretlek!
- Tud…Mi?! – újra meg kellett kérdeznem. Nem fogtam fel, hogy mit mondott utoljára.
- Szeretlek.
Hirtelen melegség járta át mindenem. Szóval igaz! Brigi és Dalma jól látta, hogy tetszem neki, de én a lelkem mélyén nem nagyon hittem el. Azt gondoltam csak képzelődöm. De nem… Szemei tisztán csillogtak a holdfényben, ahogy egyre közelebb hajolt az arcomhoz.
- Totál őrült vagyok! – suttogta.
- Tudom, én is.
Ebben a pillanatban még közelebb hajolt, majd gyengéden megcsókolt. Felidéztem a legelső csókunkat, amikor csak egy puszit kellett volna adnom, de Louis felém fordult én pedig megcsókoltam mindenki előtt. Elég kínos volt. A szívem hevesen dobogott és izgatottság járt át. Amikor elengedett egymásra mosolyogtunk. Éreztem, hogy fülig el voltam pirulva. Felállt, engem is felhúzott, majd szorosan magához ölelt. Arcomat a pulcsijába fúrtam, mert éreztem, hogy a könnyeim újra elő akarnak törni. Valahogy éreztem, őrültséget csináltunk. Egy kiáltás és léptek zaja ütötte meg a fülemet. Eltávolodtam Louis-tól, s megláttam a többieket felénk jönni.
- Louis végre megtaláltad! – sóhajtott fel Liam.
- Hallottuk, mi történt… – kezdte Brigi, de meglátta, hogy Louis a kezemet fogta. Követtem a tekintetét, s gyorsan elengedtem.
- Menjünk fel! Beszélgetni kéne. – folytatta Brigi.
Ijedten néztem Louis-ra, aki a hotel felé bökött.
- Rendben. – mondtam vonakodva.
Harry és Dalma biztató mosollyal indultak utánam. Direkt lassan mentem fel a lépcsőn, mert semmi kedvem nem volt Niall-el találkozni. Amikor felértünk a szobába, odajött hozzánk.
- Jól van? – kérdezte Louis-tól, mintha én ott se lennék. Louis bólintott.
- Látod, hogy jól vagyok! Mégis mi bajom lehetne?! – vetettem oda.
- Csak aggódtam.
- Menj a… – mielőtt befejezhettem volna, Louis megrántotta a karom és a fejét csóválta.
Lesütöttem a szemem.
- Figyeljetek! – kezdte Brigi. – Majd holnap korán reggel megbeszéljük ezt! Ez lesz az első dolgunk, de most aludni kéne…
- És összepakolni a holmikat a bőröndökbe… – húzta el a száját Liam.
- Pontosan. – mondta Dalma. – Jó éjt, fiúk!
Brigi és Dalma bevonszoltak a szobába és bezárták az ajtót.
- Na, most mondj el mindent! Mi történt veled és Niall-el?
Semmi kedvem nem volt újra átélni a történteket, de a lányok nagyon ragaszkodtak ahhoz, hogy részletesen elmondjak mindent. Rezzenés nélkül hallgatták végig, hogy mik történtek. Amikor végigmondtam a pletykalapos sztorit, Dalma kiment és behozta az újságot.
- Hát ezen egyértelműen látszik, hogy szerkesztve van! – mondta Dalma.
- Akkor hogy került bele? – kérdeztem.
- Egyszerű! Egy csaj utál téged, mert van közted és Niall között valami. Ezt ő is észrevette és féltékenység céljából összeszerkesztette ezt a képet Photoshop-al, elküldte az újságíróknak, ezzel átvágva őket! Ennyi! – magyarázta Brigi.
- Ez biztos?
- Naná!
- Te jó ég! Ha igaz, akkor beszélnem kell Niall-el! – felpattantam, odamentem az ajtóhoz, de Brigi elé állt.
- Ne most! Majd holnap!
- De… – kezdtem.
- Ne aggódj, minden rendben lesz!
Hogy tévedhettem ekkorát… Egy ostoba kép miatt volt ez az egész! Ha megtalálnám azt a csajt, kitekerném a nyakát! Beletörődtem, hogy csak holnap tudok erről beszélni, de nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy nem igazi a kép. A következő percekben elkezdtünk pakolni a szobánkban, közben pedig arról beszéltünk, hogy milyen szörnyű lesz a holnapi búcsúnap. Elképzelni se tudtuk, hogy fogunk elválni a fiúktól. Miután bepakoltunk mindent, hullafáradtan dőltünk az ágyba és már aludtunk is.

(Írta: heni06)