7. Fejezet / 29. Rész: Szívszorító elválás

Sziasztok! Köszönjük a kommenteiteket, örültünk, hogy ennyire tetszett a legutóbbi rész. :) Sajnos a héten már nem lesz több rész csak leghamarabb esetleg szombaton, mivel egyikünk angolból a héten írásbeli és szóbeli vizsgázik, és nincs idő a tanulás mellett gépelni. :( Addig is írjatok minél több kommentet és legyetek rendszeres olvasók! A szavazás (mi fog történni a lányokkal?) a következő részkor lesz lezárva és kiírjuk az eredményt is. Lájkoljatok,kövessetek, osszatok és nem utolsó sorban olvassatok! :)

9 órai kelés! Direkt így terveztük, hogy legyen elég időnk a búcsúzkodásra. Egymásra nézünk Brigivel. Tudtuk, mi fog várni ránk a mai nap, de nem akartunk belegondolni.
- Azt álmodtam, hogy még velük maradunk egy ideig. – szomorodott el Brigi. – Annyira szeretem! – fakadt sírásra.
- Hé! Én hiszem, hogy még látni fogjuk őket. – mondtam, majd odamentem hozzá és megöleltem. – Hamarabb, mint hinnénk. – Ettől felderült valamivel. Én viszont még mindig szomorú voltam a tegnap miatt.
Bementek Dalmával a fürdőbe készülődni, én addig elkezdtem kivinni a csomagokat az ajtó elé. Közben találkoztam a fiúkkal, akiknek köszöntem, de Niall-t sehol se találtam. Louis-nak sikerült mögém lopóznia és megijesztenie, közben pedig a csomagot, ami a kezemben volt, leejtettem, s pont Louis lábára esett. Jót nevettünk, hogy fél lábon ugrált a fájdalomtól, de amikor közelebb jött hozzám elkomorodtam.
- Niall hol van? – néztem körbe a nappaliban.
- Nem tudom. Korán elment. – lépett hátrébb Louis. – Hadd vigyem ezeket. – Felvette a bőröndöket, majd kivitte.
Bementem a közös fürdőbe, ott készülődtem el. Fogat mostam, hajamat pedig fésülés után felcsatoltam. Igazítottam rajta még egy kicsit, amikor Zayn nyitott be.
- Ó bocs. – pirult el, mert azt hitte mást csinálok.
- Semmi baj. Gyere be.
Rám mosolygott, majd egy hirtelen mozdulattal kiszedte a csattot a hajamból, s nevetve elszaladta vele.
- Zayn! – futottam utána.
A kanapét kerülgetve próbáltam elkapni, de nem sikerült. Ekkor Brigi és Dalma előugrottak, két oldalról feldöntötték Zayn-t, aki a kanapéra esett. Én ráugrottam és kivettem a kezéből a csattot, míg Brigiék csikizték. Liam és Harry csak nevettek rajtunk. Kellett 15 perc, mire felfogtuk, hogy mire készültünk ezelőtt, de erre az ökörködésre szükség volt, s ez fog nagyon hiányozni!
- Levisszük Harry-vel a többi cuccot. – mondta Zayn majd kimentek.
Én és Dalma is lementünk, hogy magára hagyjuk Liam-et és Brigit. Figyeltük a fiúkat, ahogy beteszik a holmikat a buszra és a miénket a kisebb buszra, ami haza fog vinni bennünket. A fiúknak kellett a turnébusz, mivel ők Amerikába fognak utazni és ki tudja, meddig lesznek ott. Tekintetemet körbe-körbe forgattam, hátha látom valahol Niall-t.
- Hol lehet? – sóhajtott Dalma, mert tudta, kit kerestem.
- Csak kerüljön elő gyorsan… – mondtam.
James is segített a fiúknak rakodni, közben pedig beszélgetett a fiúkkal. Brigi és Liam lehozta az utolsó holmikat is, amik még fent maradtak. Közben megérkezett a sofőr is, aki majd hazavisz minket.
- Mikor indulunk? – kérdeztem James-től.
- Amint szól a sofőr. – felelte, majd megölelte mindhármunkat. – Vigyázzatok magatokra lányok! Bárcsak én lehetnék a ti menedzseretek is a fiúk mellett, de kívánom, hogy nagyon jót kapjatok, hiszen még fiatalok vagytok és csak most indul be a karrieretek!
- Köszi, James. Nálad jobb menedzser nem lesz! – mosolygott Dalma, James pedig bekönnyesedett szemmel ölelt meg minket még egyszer.
- Jó utat! – mondta, majd elfordult, megtörölte a szemét, aztán odament a sofőrhöz.
Most pedig a fiúktól akartunk elbúcsúzni, ami hosszabb időt vett igénybe. Brigi és Liam alig bírták elengedni egymást. Liam adott Briginek egy szív alakú párnát, amire Liam neve volt varrva. Brigi könnyes szemmel csókolta meg Liam-et. Dalma és Harry szintén így voltak. Harry adott Dalmának egy plüssmacit és ezt mondta:
- Ezt azért kapod, hogy amikor nem lehetek veled, akkor ezt szorongasd helyettem. Magamnak is vettem egy ilyet, hogy minden este rólad álmodjak! Soha nem felejtenélek el! – Dalma sírva ölelte meg Harry-t, aki szintén közel állt már a síráshoz.
Brigi már sírt, Liam próbálta megnyugtatni, de nem sikerült neki.
- Te jelented nekem az egész világot! Akárhol leszek, mindig te jutsz majd az eszembe mindenről! Szeretlek! – mondta, majd megcsókolta a zokogó Brigit.
Eközben én egyesével köszöntem el a fiúktól. Először Zayn-hez mentem oda. Megöleltük egymást, s így szólt:
- Vigyázz magadra, hugi!
- Te is, legjobb bátyó! – szorosan megölelt, majd elengedett és egymásra mosolyogtunk.
Brigi és Dalma is elköszönt a többiektől, addig én Liam-től és Harry-től búcsúztam el. Utána Louis következett. Megöleltük egymást, de nem engedtük el egy ideig. Könnyeimet megpróbáltam visszafojtani.
- Vigyázz magadra, szívem! – suttogta.
- Te is vigyázz magadra! – mosolyodtam el, majd beletúrtam a hajába, amitől a frász szokott rájönni, de most csak mosolygott, s az arcomra nyomott egy puszit. A vállam fölött elnézett és elkomorodott.
- Niall. – gyorsan megfordultam a neve hallatán. A hátsókert felől jött. Elindultam felé. A szívem hevesen vert. Megálltunk egymással szemben. Szégyelltem magam a csók miatt Louis-val, s úgy érzem butaság volt. Nagyon féltem, hogy elveszthetem Niall-t.
- Szia. – mondtam, s lesütöttem a szemem.
- Szia. – köszönt vissza.
- Ne haragudj, hogy nem hittem neked! Nagyon sajnálom! Csak tudod… – itt elakadtam, s a földre szegeztem a tekintetem. – Nem magyarázkodom…
- Én, vagyis mi szóltunk, hogy lesznek pletykák! Már az elején figyelmeztettünk titeket, hogy vannak olyan emberek, akik bármit megtennének, hogy szétválasszanak minket! Látod, mire képes a féltékenység...
- És sikerült elválasztania bennünket?
Niall habozva válaszolt.
- Nem. – lépett közelebb hozzám. – Túlságosan jóban vagyunk egymással. Senki nem választhat el minket… Nagyon imádlak és ezen semmi nem választhat!
- De igen. A távolság. – szakítottam félbe.
- Tudjuk tartani a kapcsolatot! Minden nap hívlak, csak hogy hallhassam a hangod. – mondta, majd megfogta a két kezemet.
- Túl drága lenne az neked…
- Nem érdekel! Megéri. – közelebb hajolt hozzám, próbált volna megcsókolni, de James kiáltott.
- Gyertek gyerekek!
Niall a vállamat átkarolva vezetett vissza a többiekhez. Még egy utolsó gyors ölelés volt mindenkitől, s elindultunk a buszunkhoz. Megfordultunk, hogy egy utolsó pillantást vessünk a fiúkra. Integettünk, aztán felszálltunk. Az ablakokból még integettünk egymásnak, amíg el nem tűntek. A könnyeink patakként törtek ki. Megpróbáltuk vigasztalni egymást, de hiábavaló volt. Úgy döntöttük, álomba sírjuk magunkat...


(Írta: heni06)