A közlekedési dugók
ellenében, fél óra alatt megérkeztünk a hatalmas Empire State Building elé.
Odafennt szinte belehetett látni egész New York-ot. Liam-ék azt figyelték, hogy
melyik irányból jöttünk, Harry, Dalma, Louis és én azzal hülyéskedtünk, hogy az
újságot, amit odalent kaptunk, repülőt hajtogattunk belőlük és ledobtuk az
utcákra. Nagyon vicces látvány volt. Ki más ötlete lehetett, mint Louis-é. A
szomszéd épületekből kinntlevő embereknek integettünk és mindenféle őrültségeket
ordítottunk nekik. A többiek, akik velünk együtt voltak az épület tetején,
teljesen őrültnek néztek minket. Amikor már kiszórakoztuk magunkat, lementünk,
bemásztunk a kocsiba, s indultunk is tovább. A következő utunk a Central
Park-ba vezetett, ahova szintén fél óra alatt érkeztünk meg. Megkértük a
sofőrt, hogy a park szélén parkoljon le. Onnantól már gyalog mentünk. Nagyon jó
volt a fiúkkal sétálgatni. Az idő kellemesen meleg volt, a szél pedig épphogy
csak lengedezett. Harry és Dalma elöl mentek, egymás kezét fogva, Liam és Niall
pedig a kinyitható térképet vizsgálták, hogy merre kell menni.
- Fagyi! – kiáltotta hirtelen Louis. Megfogta a karom és elrántott oldalra, ahol egy fagyis kocsi állt. – Milyet kérsz?
- Nem hoztam semennyi pénzt. – mondtam.
- Általában a fiúk szokták meghívni a lányokat. – mosolygott.
Kissé vonakodva, de beleegyeztem. Nem szerettem, amikor rám költenek. Kértem magamnak egy gombóc csokit, Louis pedig vaníliásat magának. A többiek is odajöttek kérni, természetesen azt is a fiúk fizették. Kimentem a sorból, hogy Brigiék is kérjenek, majd Louis a kezembe nyomta a fagyit, rátéve egy marcipán szívet.
- Köszönöm, de ezt miért kapom? – mutattam fel a marcipánt.
- Mert édes, mint te. – válaszolta mosolyogva és a hajamat a fülem mögé simította.
Nem bírtam levenni a tekintetem a mosolyáról, de amikor éreztem közelségét, elfordultam. Harry szintén adott Dalmának egy marcipánt.
- Köszönöm. – fordultam vissza Louis-hoz, aki csak bólintott, majd elindult.
A szökőkúthoz hamar odaértünk, ahhoz képest, hogy majdnem eltévedtünk még térképpel is. Leültünk a szökőkút szélére, ahol nem ért el a víz csobogása, elővettük a szendvicseket és megettük. A fiúk azzal hülyéskedtek, hogy lefröcsköltek minket vízzel, de természetesen visszaadtuk nekik. A pólóink és a hajunk elég vizes lett, de amire már vissza ballagtunk a kocsihoz, teljesen megszáradt mindenünk a tűző naptól.
Következő uticélunk a Szabadság-szobor volt. Az út 1 óra volt, mi pedig út közben teljesen letekertük az ablakokat, minden embernek integettünk és kiabáltunk mindenféle őrültséget, mint például: "Shoutout!", "No, Jimmy protested!", "Kevin!". Liam és Harry kiordibálták, hogy: "I love Brigi" és "I love Dalma", amiért jutalmul egy csókot kaptak. Amikor pedig épp egy dugóba kerültünk, egy arra járó idős nénitől megkérdezte Zayn, hogy: "Vas happenin' with you?". Akkorát nevettünk, hogy szegény nem tudta, mit reagáljon, így továbbsétált. Észre se vettük, amikor már a kocsi megállt a folyó mellett. Most a sofőr is jött velünk, James parancsára. Átmentünk a folyó felett egy hídon, ami az Ellis-szigetre vezetett. Onnan egy kis hajóval átjutottunk a Szabadság-szigetre. Körbejártuk a partját, majd a szobornál időztük el azt a fél órát, ameddig nem indult vissza a hajó. Rendeztünk egy versenyt, hogy ki tud beállni a legjobb Szabadság-szobornak, amiben Harry nyert. Louis elkezdte kergetni a galambokat, mi pedig alig tudtuk abbahagyni a nevetést. Közben nem is néztük az időt és rohannunk kellett vissza a hajóhoz, mert majdnem lekéstük. Az út vissza a hotelba két órába tellett. Amire visszaértünk a hotelba már fél 7 volt. Az idő nagyon lehűlt, a szél pedig erősebben fújt. Már sötétedett, s az utcai lámpákat már felkapcsolták. Odafennt gyors forró zuhanyt vettünk, s úgy döntöttünk, ma kivételesen hamar lefekszünk, ugyanis holnap korán reggel fel kell kelnünk, hogy el tudjunk készülődni, aztán indulunk is a fiúk koncertjére. James külön kérte, hogy hívjanak meg minket, lányokat, díszvendégként. A korai fekvéshez nem voltunk hozzászokva, de hamar elaludtunk…
(Írta: heni06)
- Fagyi! – kiáltotta hirtelen Louis. Megfogta a karom és elrántott oldalra, ahol egy fagyis kocsi állt. – Milyet kérsz?
- Nem hoztam semennyi pénzt. – mondtam.
- Általában a fiúk szokták meghívni a lányokat. – mosolygott.
Kissé vonakodva, de beleegyeztem. Nem szerettem, amikor rám költenek. Kértem magamnak egy gombóc csokit, Louis pedig vaníliásat magának. A többiek is odajöttek kérni, természetesen azt is a fiúk fizették. Kimentem a sorból, hogy Brigiék is kérjenek, majd Louis a kezembe nyomta a fagyit, rátéve egy marcipán szívet.
- Köszönöm, de ezt miért kapom? – mutattam fel a marcipánt.
- Mert édes, mint te. – válaszolta mosolyogva és a hajamat a fülem mögé simította.
Nem bírtam levenni a tekintetem a mosolyáról, de amikor éreztem közelségét, elfordultam. Harry szintén adott Dalmának egy marcipánt.
- Köszönöm. – fordultam vissza Louis-hoz, aki csak bólintott, majd elindult.
A szökőkúthoz hamar odaértünk, ahhoz képest, hogy majdnem eltévedtünk még térképpel is. Leültünk a szökőkút szélére, ahol nem ért el a víz csobogása, elővettük a szendvicseket és megettük. A fiúk azzal hülyéskedtek, hogy lefröcsköltek minket vízzel, de természetesen visszaadtuk nekik. A pólóink és a hajunk elég vizes lett, de amire már vissza ballagtunk a kocsihoz, teljesen megszáradt mindenünk a tűző naptól.
Következő uticélunk a Szabadság-szobor volt. Az út 1 óra volt, mi pedig út közben teljesen letekertük az ablakokat, minden embernek integettünk és kiabáltunk mindenféle őrültséget, mint például: "Shoutout!", "No, Jimmy protested!", "Kevin!". Liam és Harry kiordibálták, hogy: "I love Brigi" és "I love Dalma", amiért jutalmul egy csókot kaptak. Amikor pedig épp egy dugóba kerültünk, egy arra járó idős nénitől megkérdezte Zayn, hogy: "Vas happenin' with you?". Akkorát nevettünk, hogy szegény nem tudta, mit reagáljon, így továbbsétált. Észre se vettük, amikor már a kocsi megállt a folyó mellett. Most a sofőr is jött velünk, James parancsára. Átmentünk a folyó felett egy hídon, ami az Ellis-szigetre vezetett. Onnan egy kis hajóval átjutottunk a Szabadság-szigetre. Körbejártuk a partját, majd a szobornál időztük el azt a fél órát, ameddig nem indult vissza a hajó. Rendeztünk egy versenyt, hogy ki tud beállni a legjobb Szabadság-szobornak, amiben Harry nyert. Louis elkezdte kergetni a galambokat, mi pedig alig tudtuk abbahagyni a nevetést. Közben nem is néztük az időt és rohannunk kellett vissza a hajóhoz, mert majdnem lekéstük. Az út vissza a hotelba két órába tellett. Amire visszaértünk a hotelba már fél 7 volt. Az idő nagyon lehűlt, a szél pedig erősebben fújt. Már sötétedett, s az utcai lámpákat már felkapcsolták. Odafennt gyors forró zuhanyt vettünk, s úgy döntöttünk, ma kivételesen hamar lefekszünk, ugyanis holnap korán reggel fel kell kelnünk, hogy el tudjunk készülődni, aztán indulunk is a fiúk koncertjére. James külön kérte, hogy hívjanak meg minket, lányokat, díszvendégként. A korai fekvéshez nem voltunk hozzászokva, de hamar elaludtunk…
(Írta: heni06)
Bocsi,hogy eddig nem komiztam,de most meg teszem.Nagyon ügyi írok vagytok.Szeretem ezt a történetet.Tök jó ez a rész is csak úgy mint az összes többi is.Remélem hamar lesz folytatás SIESSETEK!!!!!!!!!
VálaszTörlésNagyon jókat írtok nagyon szeretem olvasni :D
VálaszTörlésRemélem holnap is lesz új rész :D :D
imádom ezt a történetet, ügyesek vagytok :D
VálaszTörlésLegyen új rész :D Már nagyon várom :D
VálaszTörlésnekem nagyon tetszik a történet. :) remélem hamar lesz új rész. :)
VálaszTörlésnagyon tetszik a történet és az tetszik benne a legjobban, hogy izgulnom kell az miatt,hogy Heni kit fog választani. :)) nagyon jók vagytok, csak így tovább!! És siessetek az új érsszel :))
VálaszTörlésszerintem lehetett volna kicsit hosszabb ez a kiruccanás,meg Niallt hiányoltam a részből.de azért nagyon tetszik akárcsak a többi. csak így tovább csajok. ;) ♥
VálaszTörlésLegyen gyorsabban új rész :D :D
VálaszTörlés