11. Fejezet / 45. Rész: Sierra tábor

Sziasztok! Úgy döntöttem kiteszem a következő részt, mert nem lett olyan hosszú. Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást x

James megállította a kocsit három faház előtt, amik egy kicsit távolabb álltak a többitől. Lepakoltuk a cuccokat az emeletes ágyakra, s kinéztünk. A házak mögött terasz állt, rajtuk asztallal és székekkel. Minden háznak egy saját fürdőszobája volt. Mivel már 7 óra elmúlt, nem terveztünk be fürdést, se körülnézést, ugyanis nem szerettünk volna a sötétben járkálni. A fiúk háza előtt tüzet gyújtottunk és megsütöttünk mindenféle ételt, amit csak találtunk. Amikor már James hanyagolta társaságunkat és elvonult a saját házába, felbontottunk egy pezsgőt és megittuk. Nem voltunk egy alkoholisták, de muszáj volt innunk a békére és a nyugalomra. Nagyon sokat beszélgettünk, énekeltünk és táncoltunk. Meséltünk egy csomó rémtörténetet, de hamar be kellett fejeznünk, ugyanis Brigi már sokkolódott ennyi minden hallatán. Louis mesélte, hogy egy táborban járkált egy szellem és azzal ijesztgette az embereket, hogy körbe kopogta a házat, aztán az ajtót és hogyha azt meghallod, tudni fogod, hogy nincs menekvés és megöl… Persze ez csak egy buta, kitalált történet… Mi persze csak nevettünk rajta, de Brigi megőrült félelmében. Még attól is frászt kapott, hogy megcsörrent Zayn telefonja.
- Perrie az. – nézett a képernyőre, majd felállt és elvonult.
- Vigyázz, ha kopogást hallasz! – kiáltott utána Louis és elkezdtünk kuncogni.
Perrie Zayn barátnője, igaz csak egyszer találkoztak, s Zayn-nek nagyon megtetszett. Azóta telefonon és Skype-on tartják a kapcsolatot.
Mivel már 11 óra volt és már nagyon fáztunk, úgy döntöttünk, összepakolunk és elvonulunk aludni. Épp indultam volna be a házba, amikor tekintetem megakadt Zayn-en, aki a telefonját bámulva elindult valamerre. Gyorsan utána vettem az irányt, de beleütköztem Niall-be, aki a ház mögül tűnt elő.
- Bocs. Igazából téged kerestelek. El kell mondanom valamit…
- Niall, kérlek most ne! Meg kell találnom Zayn-t! Majd holnap elmondod. Tényleg bocs! – mentegetőztem, majd kikerültem és szaladtam. Niall nem értette, mi történik és csak bámult utánam.
- ZAYN! – kiáltottam sokadjára, majd megláttam pár méterre szaladni, s újra rákiáltottam. – ZAYN MALIK! – erre megállt és szembe fordult velem.
- Mi van? – kérdezte idegesen, amire odaértem hozzá.
- Én is ezt szerettem volna kérdezni! Hova készültél menni? – néztem rá csodálkozva.
- Perrie… - sütötte le a szemét.
- Gyere, menjünk vissza és közben mondj el mindent!
Rábólintott és visszafordultunk.
- Biztos tudni akarod?
- Igen! Segíteni szeretnék!
- Nos… azt mondta, hogy ez így nem mehet tovább…
- Mi az, hogy 'így'?
- Hogy nem tudunk találkozni. Én mondtam neki, hogy eddig se volt szabadnapunk, de nem hitte el.
- Szakított veled?
Ekkorra már visszaértünk.
- Igen… - harapta el a szót, s könnyek gyűltek a szemébe.
- Ne, ezt ne csináld! Ennyit nem ér meg Zayn! – néztem könnyes szemeibe.
- Látod, miért nem akarok kapcsolatot?
- A következő biztos…
- Nem akarok következőt! Még… nem.
- Megértem.
Egy percig vártam, hogy lehiggadjon, majd újra hozzám fordult.
- Köszönöm, hogy meghallgattál. – mondta, s szorosan magához ölelt.
- Erre valók a barátok!
Egy percig csöndben álltunk, majd Zayn halkan megszólalt.
- Heni én… szeretlek. (...)