12. Fejezet / 49. Rész: Újra barátok

- Lou! Engedj be! – kiabáltam, s az ajtón kopogtattam.
- Menj el! – szólt vissza.
Jól van akkor ne engedj be! Nem tehettem mást, visszamentem a többiekhez, akik valami pörgetős játékot játszottak. Leültem hozzájuk a földre.
- Louis elég furcsán viselkedik. – mondta Liam.
- Mi baja van? – kérdezte Niall.
- Szerelmes Henibe – mosolygott Harry.
Mindenki rá emelte tekintetét, majd rám. Mérgesen ránéztem Harry-re, aki tudta, nem kellett volna elszólnia magát.
- Tényleg? – lepődött meg Niall.
- Nekem mindent elmond Lou. – mondta Harry.
- Ezt nekem is elmondta. – folytatta Zayn.
- Aha. Értem. – vágott gondolkodó fejet Niall.
Figyeltem a reakcióját, de nem tudtam semmit se leolvasni az arcából. Csak nézett maga elé, semmire sem figyelve.
- Öhm… rendelünk pizzát? – törtem meg a csendet.
- Hát hogy ne! – ugrott fel Niall, látszólag ettől az ötlettől felderülve.
Kiválasztottuk saját magunknak, ami kell, majd fél óra után meg is érkezett.

*

 - Fúj ez… Ki rendelt nekem csípőset? – legyezte a nyelvét Louis.
- Hát… én. – mondtam.
- És mégis ki engedte meg, hogy dönts helyettem? – állt fel a helyéről.
A többiek csöndben voltak.
- Ha kitoltad volna a hátsódat, és mondani, hogy mit kérsz, akkor most nem nyafognál! – most már én is kiabáltam.
- Egyedül akartam lenni, vagy már azt sem szabad?!
- Én soha nem tiltottam meg neked semmit! Te folyton elvonulsz és bezárkózol!
- Tudod mit? Engem már nem érdekel semmi! – azzal elment újra.
Mindenki nagy szemekkel nézett utána, még az evést is abbahagyták.
- Erről beszéltem. – sóhajtottam.
- Bunkó. – mondta Niall, majd evett tovább.

Már késő este volt, de a többiek még mindig bolondoztak. Én csak néztem őket, a gondolataimba merülve. Utálom, amikor össze vagyok veszve vele! De miért csinálja ezt? A tábor óta furcsán viselkedik. Beszélni akarok vele. Most.
Felpattantam a kanapéról, majd a szoba felé vettem az irányt. Bekopogtam az ajtón, de nem érkezett válasz, így benyitottam. Louis az ágyán ült maga elé bámulva, mintha valamin gondolkodna. Leültem mellé, s nem sokkal később megszólaltam.
- Louis, mi van veled?
- Semmi. – válaszolta.
- Ha valamivel megbántottalak volna, akkor sajnálom, de fogalmam nincs, mi történt veled.
- Nem történt semmi.
Még mindig nem nézett fel.
- Hát jó. – közelebb hajoltam hozzá. – Én csak szeretném újra látni a boldog Louis-t. Azt a Louis-t, akit megismertem és megszerettem. Igazából csak ennyit akartam mondani.
Felálltam, s  kimentem a szobából. Az ajtóban éreztem, ahogy a könnycseppek végig gördülnek az arcomon, de gyorsan letöröltem, mert Niall jött felém.
- Gyere csatlakozz a többiekhez. – fogott kézen és a nappaliba vezetett.
- Niall én… most szeretnék lefeküdni. Nagyon elfáradtam.
- Rendben, akkor jó éjt.
- Neked is.
Elindultam a szobám felé, de közben beleütköztem valakibe.
- Ó bocs. – mondtam.
Louis arca piros volt, szeme könnyes.
- Te sírtál?
- Nem, ez csak… semmi. – füllentett, majd kikerült.
Bementem a szobába, s rögtön el is aludtam a gondolataimba.

Reggel kopogásra ébredtem. Azt hittem álmodom, de Louis jött be hozzám, s leült az ágyam szélére.
- Én öhm… sajnálom. – mondta.
Felültem, vártam, hogy mondjon valamit, de nem szólalt meg.
- Elmondod, hogy miért viselkedtél úgy az elmúlt napokban?
- Mert szeretlek értsd már meg! – nézett mélyen a szemembe.
Egy percre csak bámultam rá. Szóval mindezt csak féltékenységből csinálta.
Közelebb hajolt hozzám, s ajkait gyengéden az enyémre helyezte. Nem akartam megbántani, hogy elhúzódom, de nem csókoltam vissza.
- Louis ez… - kezeit a számra helyezte.
- Tudom, hogy őt is szereted. De döntened kell. Valakit meg fogsz bántani, de én állok elébe. Én szeretlek. Ha engem választasz, többé nem kell visszafognom magam, de ha Niall-t választod, akkor… tiszteletben tartom, a döntésedet. Azt akarom, hogy boldog legyél. – mondta majd megölelt és letörölte arcomról a könnycseppeket.
- Szeretnék még időt…
- Rendben én várok. Csak hallgass a szívedre. – kezét a bal mellkasomra helyezte. – Az mindent elárul.
Csak néztünk egymásra, majd a mosolyunktól nevetni kezdtünk. Végre visszatért a boldog Louis. A barátomat láttam magam előtt újra. Azt a barátomat, akit szeretek.
Az ajtó kinyílt és mindenki benézett rajta.
- Louis visszatért! – kiáltotta Harry és rávetette magát az ágyra, feldöntve Louis-t, s őrült birkózásba kezdtek.
- Azt hittük, magadba nevetsz. De most már látjuk, mitől vagy boldog. – ölelt meg Brigi.
- Hölgyeim és Uraim, a régi Louis Tomlinson! – mutattam rá szórakozottan.
- Ó a fenébe! – kiáltott Louis. – Totál kiment a fejemből!
Letolta magáról Harry-t, majd mint a rakéta, kirohant a szobából, mi pedig csak néztünk utána, s követtük. Vajon mit akarhat?