12. Fejezet / 52. Rész: Döntés

Halihó! A kérdések amik keringtek a történet körül, hogy vajon kivel jön össze a főszereplő, most kiderül. A szavazás le lett zárva, innentől pedig történik, ami történik :) Remélem azért tetszeni fog! :D

- Srácok! Színpadra! – kiabálta James, mi pedig lementünk a színpad előtt levő kamerához a mikrofonokkal, s belekezdtünk a szövegünkbe.
- Az X Factor felfedezettei,
- Akik világsikert döntöttek meg az első albumukkal.
- Ők pedig nem más, mint…
- Niall.
- Zayn.
- Liam.
- Harry.
- És Louis.
- Következik a ONE DIRECTION! – kiabáltuk az utolsó mondatot a színpad felé mutatva. Minden név után a nézőtér felől hangos sikítások törtek elő, s amint kimondtuk az utolsó szót, megőrült mindenki. Mint mindig, most is remekül teljesítettek, habár mintha Niall elfelejtette volna a szöveget és csak tátogott volna, de lehet, hogy csak képzelődtem.
Amikor végeztek, a műsor után elindultuk a hajó felé, s Briginek akkor jutott eszébe a kérdés, amit reméltem, hogy nem fog feltenni.
- El is felejtettem megkérdezni, hogy milyen volt a tegnap Louis-val. Szóval mesélj.
- Nem volt semmi érdekes.
Louis előttem ment, félig oldalra fordítva a fejét, hogy hallja, mit mondok. Ránéztem Brigire, s tudtam, ennyi válasszal nem elégedett meg.
- Röviden szólva, beszélgettünk, ettünk, beszélgettünk, bementünk a hotelbe, beszélgettünk, lefeküdtünk aludni, felébredtünk. És utána már tudjátok. Mégis mit vártatok egy baráti estétől?
Más beszámolót várt, s tudta, valamit titkolok, de nem faggatott tovább.
     A hajó nem volt olyan nagy, viszont két szintes volt. Odakint voltak ülőhelyek, odalent pedig két helyiség volt: ahol irányítják a hajót, a másik pedig a szobák. Igaz nem mentünk be. Végig kint ültünk és beszélgettünk. Louis és Harry egyszer-kétszer beugrott a vízbe úszni. A szobákban átöltöztünk rövidebb ruhákba, mert ahogy közeledtünk Ausztrália szigetéhez, egyre melegebb lett.
Amikor kijöttem, megláttam Niall-t egyedül egy emelettel feljebb. Felmentem a lépcsőn és mellé álltam a korláthoz. Igaz kissé dühös voltam, hogy Demivel lógott az éjszaka, viszont magamra még jobban, hiszen csak féltékenységből tettem azt tegnap Louis-val.
- Örülök, hogy itt vagy. – fordult hozzám. – Beszélni akartam veled.
- Miről? Az estédről Demivel?
- Szóval láttad. Van rá magyarázatom! Mi csak barátként találkoztunk.
- Igen, ezt már hallottam és hallottam akkor is, amikor pár hónapja még csak twitteren követtelek titeket…
- De most csak kizárólag miattad találkoztam vele!
Felé fordultam értetlen arckifejezéssel.
- Hogy mi?
- Szóval ő segített nekem… Vagyis… Elolvasott mindent, amit az interneten írtak rólad és én is elmondtam neki sok mindent… Megpróbált belelátni a te helyzetedbe, hogy nekem segítsen, hogy… - lesütötte szemét, majd újra rám szegezte tekintetét. - ...rájöjjek, mégis mit érzek irántad és hogy te mit érzel.
A szívem hevesebben kezdett el dobogni, szinte kiugrott a mellkasomból.
- És mire jutottál? – léptem közelebb hozzá, s csak pár centiméter választott el minket. Egy pillanatra se vette le rólam a tekintetét. A közelségtől arca elpirult, ahogy én is éreztem a forróságot, ami elöntötte bensőmet. Szemeink összefonódtak. Nem bírtam kivárni a válaszát.
- Heni én szeretlek. Bármit megtennék érted.
Mély levegőt vettem szavai hallatán. Leírhatatlan érzés támadt rám, ahogy kimondta. Ráadásul félreismertem Demit. Azt hittem tetszik neki Niall, erre kiderült, hogy segített. Elképesztő!
- Szeretlek, Niall. - mondtam gondolkodás nélkül.
Mind a ketten elmosolyodtunk. Niall megsimogatta az arcom, majd lassan közelebb hajolt és megcsókolt. Gyengéd volt és érzelmes. Hihetetlen volt érezni finom ajkait.
A távolból erőteljes hangot hallottunk, s eltávolodtunk egymástól. Épp egy helikopter suhant el felettünk az égen, nagy szelet hozva maga után.
- Azt hiszem le lettünk kapva. – mosolygott Niall.
- Tudod mit? Teszek rá! – nevettem, s megcsókoltam.
- És Louis-val mi van? - nézett rám komoly tekintettel.
- Louis... öhm... ráébredtem, hogy mindkettőtöket szerettelek az elején és meg kellett hoznom egy döntést. A szívemre hallgattam, ami a te nevedet mondogatta. Téged szeretlek.
Átkaroltam a kezem a nyakánál. Éreztem, hogy az arcom tüzel, a hasamban lepkék szálldogálnak, s a lábam reszket. Kezeit lejjebb engedte, s összekulcsolta a hátamnál. Abban a pillanatban bárcsak azt kérhettem volna, hogy még maradjunk úgy, de már elfogyott a levegőnk.
Lenéztem az alsó szintre, s láttam, hogy a többiek csodálkozva néznek fel ránk, majd elmosolyodtak. Egy valakit kivéve: Louis-t. Először csak bámult rám, majd elviharzott egy alattunk levő szobába.
- Egy pillanat. – fordultam Niall-hez.
- Menj csak.
Leszaladtam a lépcsőn, s bekopogtam az egyik ajtón, ami be volt csukva. Nem érkezett válasz, így benyitottam. Louis az ágyon ült, arca a két térde között pihent, karjával összefonta lábait.
- Beszélnünk kell.
- Nem, nem kell. – nézett fel rám.
Szeme piros volt és könnyes.
- De.
- Én felfogtam. Őt választottad és ebbe bele kell törődnöm.
- Sajnálom.
- Ez van.
- Még mindig szeretlek… mint legjobb barátot.
- Nem érted. Én azt akartam, hogy érezzelek közelről, hogy átöleljelek, hogy megmutassam a világnak, ki is a szerelmem!
- Nem Louis. Én Niall-t szeretem. A tegnap este tévedés volt. Sajnálom.
Mély levegőt vett, szeméből könny csordult ki. Szörnyű volt ezt látni.
- Ne csináld. – gyűltek könnyek az én szemembe is.
Kezemet felé nyújtottam, de elfordult.
- Kérlek most menj ki. – mondta, s arcát belefúrta egy párnába.
Jobbnak láttam, hogy egyedül hagyom, ezért szót fogadtam neki. Bezártam magam után az ajtót és nekidőltem. A könnyek belőlem is előtörtek. Nem akartam megbántani, de el kell fogadnia, hisz a döntésem végleges.
Amikor kinyitottam a szemem, Brigit láttam meg magam előtt. Odamentem hozzá és szorosan átöleltem. Letöröltem könnyeimet az arcomról, s visszamentünk a többiekhez.
Messziről már lehetett látni Ausztrália partjait, s Sydney kikötőjét.
Már csak 4 nap… 4 nap és vége a turnénak… Vége lesz a közös programoknak…