12. Fejezet / 51. Rész: Önuralom

Helló Directionerek, Niall- és Louis szurkolók! Hát ennél a résznél próbáltam visszafogni magam... khm... és sikerült, majd megértitek ;) De azért nincs kitéve a 18+ korhatár! :DD Jó olvasást! xx

-… Louis! Te nyertél, nem meglepő módon.
- Szuper! – kezdett el ugrándozni, mint egy őrült.
Jaj ne! Ha ő nyert akkor…
- Kit választasz, Lou?
- Öhm… Mivel nem akarom, hogy Liam és Harry kételkedjen… - rám nézett – Szóval szeretnék egy baráti estét Henivel.
Remek!
- Ki gondolta volna! – nevetett Dalma.
- Kössz, Lou. – mondtam.
- Na akkor a sofőr hatra értetek jön, addig készüljetek el. – mondta James.
A következő időt a szobámban töltöttem. Egyrészt gondolkodtam, másrészt ötpercenként nyitogattam a szekrényt, hogy mit vegyek fel. Végül sikerült nagy nehezen kiválasztanom egy hétköznapi összeállítást, hiszen úgyse randira készülök.
Hat óra tájt Brigi bejött a szobámba, én pedig épp a hajamat csináltam.
- Készülődsz? – ült le az ágyamra.
- Aha. – válaszoltam, ahogy fel-alá pakolásztam.
- Vigyázz majd magadra.
- Emiatt ne aggódj!
Ránéztem az órámra. Már hat órát mutatott. Épp kiléptem volna az ajtón, de Brigi elkapta a karom.
- Ez nagyon nem jó ötlet! – tekintete aggodalmat tükrözött.
- Micsoda?
- Hogy kettesben lesztek egész éjszaka!
- Nem, mert külön szobánk lesz. De miért lenne baj?
- Hahó! Louis-ról és rólad beszélek! Nem fogtok tudni ellenállni egymásnak! Nem akarom, hogy hülyeséget csináljatok!
- Nem vagyunk vámpírok, akik kiszívják egymás vérét! – nevettem. – Fölöslegesen aggódsz!
Kimentem a szobából, otthagyva magára. Odakintről dudát hallottam, s tudtam, hogy a kocsi már csak rám vár.
- Várj! – kiáltott utánam Brigi. – Niall amúgy elment, amikor megtudta, hogy Louis-val mész.
- És szólt, hogy elmegy?
- Hát… igen.
- Akkor nincs semmi gond.
Kimentem a házból, s meglepetésemre egy limuzinnal találtam szembe magam. Louis ahogy meglátott, elmosolyodott és kinyitotta előttem a kocsi ajtaját.
- Meg kell jegyeznem, nagyon jól nézel ki ebben a ruhában. – nézett végig rajtam.
- Nagyon köszönöm. – pirultam el.
Beszálltam a kocsiba, ő pedig beült mellém.

Az étterem nagyon szép volt. Az asztal, amit James foglalt, leghátul helyezkedett el a helyiségben.
- Nem csalódtam James-ben. – szólalt meg Louis, amikor már megkaptuk a vacsorát.
- A legeslegjobb menedzser a világon! Rossz lesz majd, hogy valaki le fogja váltani, amikor már nem leszünk veletek.
- Ne is mondd!
Legalább egy órát beszélgettünk, majd kihasználva a korlátlan fogyasztást, rendeltünk desszertet, majd utána kértünk két pezsgőt, amit megittunk. Éreztük a hatását, sokkal felszabadultabbak lettünk, s többet nevettünk.
A limuzin  utána kitett minket a szálloda elé. Megkaptuk a kulcsokat a lefoglalt két szobához, majd felmentünk. A lehető leggyönyörűbb hely volt, amit valaha láttam. Nagyon modern volt, mint egy palota. Egyszerűen tökéletes! Benéztem saját szobámba, majd átmentem Louis-éba, ami külön volt.
- Nálam egyszemélyes az ágy, neked meg tök nagy! Ez így nem ér! Azt hiszem átköltözök ide. – mondtam.
- Oké, nagyszerű ötlet! – örvendezett Louis.
- De akkor te átmész a másikba!
- Na nem!
- Amúgy szép itt minden. – mosolyogtam.
- Tudod, mi szebb még ennél is? – kérdezte és magához húzott. – Te! Te mindennél és mindenkinél szebb vagy!
Megpróbált megcsókolni, de eltoltam magamtól. Lehet, hogy nem voltunk teljesen józanok, de próbáltam normálisan gondolkozni.
- Én nem tudom kordában tartani magam. Nem bírok magammal, érted? Te erős vagy és neked sikerül, de én ha rád nézek, legyengülök és azonnal téged akarlak! – újra megpróbált megcsókolni, s most már hagytam neki.
Legyengültem. Legyengültem attól, amit mondott. Egy fiú se mondott még nekem ilyet, vagy hasonlót. Hátrálni kezdtünk és a végén belebotlottunk az ágyba. Lassan felém mászott, majd újra megcsókolt. A pólómért nyúlt, amikor észbe kaptam, hogy ezt nem kéne. Kibújtam karjai közül és felálltam.
- Ezt nekünk nem szabad! Ne haragudj! – mondtam és beszaladtam a szobámba. Könnyeim elkezdtek előtörni. Fogalmam sincs, mit akarok, teljesen összezavarodtam. Előkaptam a telefonomat, és felmentem Twitterre, hogy írjak Briginek. A hírekben egy 1D-s oldal bejegyzését láttam meg ezzel a szöveggel: „Niall and Demi about an hour ago in Los Angeles pub.” Alatta egy ölelős kép.
Jól van, te akartad Niall James Horan! Ha neked, így jó! Rendben, legyen így!
Dühömben berontottam Louis szobájába, becsukva magam mögött az ajtót és kulcsra zártam. Ő hirtelen felugrott az ágyáról. Megindultam felé, majd gondolkodás nélkül megcsókoltam.
- Ez most… - kezdte.
- Igen. – csókoltam meg újra, felhúzva pólóját.
Erre ő beindult és újra az ágyban kötöttünk ki.
- Biztos, hogy akarod? Ez lesz neked az első, ha jól tudom. – állított meg újra.
- Igen. Csináld!
Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk, de az ital hatása miatt ezután elhomályosult minden.

 *

 Reggel ébredezni kezdtem és egy kezet éreztem, ami simogatja a karom. Halk lélegzést hallottam.
Mi történt velem az éjjel?
Ahogy kinyitottam a szemem, Louis mosolygó arcával találtam szemben magam.
- Jó reggelt! – puszilt arcon.
- Neked is.
- Nagyon jó érzés volt, hogy átkarolhattam azt a lányt, akit szeretek és fontos nekem. Elképzelhetetlen volt az este, de nem hiszem, hogy akartad ezt igazából.
- Mi történt? Nem emlékszem semmire…
- Hamar leálltunk, nem történt semmi, ne aggódj. Igaz kissé nehéz volt ellenállnom, de sikerült. Egy kicsit meg is voltál őrülve.
Már értem. Minden világos lett. Az emlékeim visszatértek.
- Bocs. – sóhajtottam.
- Ez az este maradjon kettőnk között.
Felállt, s besétált a fürdőbe. Váratlanul kopogtak az ajtón. Louis kinézett a kis lyukon, majd felém fordult.
- Öltözz! Gyorsan!
- Ki az?
- James.
- Te jó ég a másik szobában kellene lennem!
- Nyugi, kimagyarázom! Te ne szólalj meg.
Gyorsan kiugrottam az ágyból és felkaptam magamra a ruháimat. Louis kinyitotta az ajtót, de elég korán, mert James épp meglátta, hogy a nadrágomat igazgatom.
- Heni ezt eredetileg Louis szobájának írtuk ki. – jött be.
- Csak szobát cseréltünk… - magyarázta Louis. – Én pedig csak fogkrémért jöttem, mert nálam nem volt.
- Jól van értem én, nem kell a kifogás! Gyertek, mert fellépés van, utána pedig megyünk Ausztráliába hajóval.
- Jól hangzik! – erőltettem egy mosolyt.
Összeszedtünk mindent, majd elindultunk a rendezvény helyszínére. Szerencsére nekünk most nem lesz fellépés, mert úgy érzem képtelen lettem volna emlékezni a dalszövegre. Nem az italra fogom, ami történt, de úgy érzem, megbántam a tegnap estét. Mindezt féltékenységből tettem, csak mert láttam Niall-t Demivel. Úgy érzem már tudom mit kell tennem…