Epilógus – Az út vége

Sziasztok! Nem terveztem az utolsó bejegyzéshez sokat írni, mert még fogok sokmindenről tájékoztatni titeket, amint meghozom a döntést, hogy folytatom-e a történetet, vagy sem. Nagyon köszönöm a rendszeres olvasókat, a kommenteket, a szavazatokat és a sok bíztatást! Szerettem volna még zárásképp egy epilógust írni, remélem meg fogjátok érteni, miért. Hamarosan hozom az infókat! xx

 Sose éreztem még akkora fájdalmat, mint mikor el kellett búcsúznom a legjobb barátaimtól. Úgy tűnt, mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből. Annyira hozzászoktunk egymáshoz, hogy már testvérként kezeltük egymást. A rossz pillanatok elhalványultak a jó pillanatok mellett. Csak azokra fogunk emlékezni. És ezeket a gondolatokat senki nem veheti el tőlünk. Meg fogjuk őrizni, ameddig, csak kell. Sokan azt mondják, hogy a nagy történetek nem szakadnak meg soha. Mindnyájunknak jönni, s menni kell az elbeszélésben. A mi utunk ezennel itt ért véget. Pár hónapja csak álmodtunk mindezekről. Az álmunk valóra vált, de már véget is ért. Mint egy tündérmese, ami után felébredsz. Nemrég még egy dalversenyben énekeltünk. Utána pedig egy új fordulatot vett az életünk. Megláttuk a fiúkat, s ezennel a kaland elkezdődött. Szerelmek jöttek létre. Mindent tökéletesnek hittünk. Igen az is volt. De mindig akadnak bonyodalmak. Én megtanultam, milyen érzés is két embert szeretni egyszerre. Megtanultam nagy döntést hozni. Niall Horan életem szerelme, s mindig az lesz. Soha nem tudnám elfelejteni vágyban égő gyönyörű kék szemeit. A lányokkal megtudtuk, milyen is az, amikor pletykákkal árasztják el az életünket. Megtanultuk miben higgyünk és miben ne. És igenis hogyha szeretnénk megvalósítani valamit, azért tudunk tenni! Sose szabad feladni a reményt, ugyanis ki tudja mikor találkozol a boldogsággal. Köszönjük a fiúknak azt a rengeteg dolgot, amit megtanítottak nekünk. Nélkülük talán nem boldogultunk volna a sztáréletben. De most eljött az időnk. Visszatérünk hazánkba három hónap után. Újra látjuk a szüleinket, s erre a szeretetre mindhármunknak szüksége lesz. Igen… várnak ránk. S most csak ez számít…
 
"Amúgy szeretek naplót írni, de a smiley-kat kihagytam belőle. :D Ez a legelső bejegyzésem, amióta itthon vagyok. Újra hallom a kutyám ugatását, a lovaim hangját, a farm csodálatos illatát és... újra látom a sok posztereimet a falamon. Furcsa érzés, hogy be kell zárni a kapukat, nehogy belógjon egy őrült rajongó. Most van 12 óra, hamarosan ebéd. Utána meghívott Brigi és Dalma a városba, habár hívnunk kell az őrünket, nehogy letámadjanak. Nos, ilyen a sztárélet. Ma fogjuk megtudni, hogy ki lesz a menedzserünk úgyhogy drukkoljatok! James-nél igaz nincs jobb, de akadnak még bőven jófejek. Na most mennem kell szólt anya! Sziasztok! :)

 2012. 05. 13."


Az élet olykor kegyetlen, olykor meglep vagy tökéletesnek érzed. Az élet megy tovább, akármi is történik. Élni kell minden pillanatot, mert nem tudhatod, mikor lep meg újra…