9. Fejezet / 40. Rész: A buli

Sziasztok! Köszönjük a kommenteket! Ha tetszik a történet, iratkozzatok fel rendszeres olvasónak! Nagyon örülnénk neki! Remélem tetszeni fog nektek a rész! Jó olvasást! Mellesleg, ma két évesek a fiúk, tehát boldog szülinapot nekik! :) xx

A sok ember egyesével jött oda mindannyiunkhoz beszélgetni. Nagyon sok őrült kép készült, amit rögtön fel is tettek twitterre. Jason Derulo száma alatt a tömegben járkáltam. (Zene) Láttam Brigit és Liam-et táncolni, Niall ott volt mögöttük és evett, Dalma és Harry pár méterrel arrébb voltak, Zayn pedig a DJ gépnél zenélt sok lány társaságában. Ahogy közeledtem Brigiékhez, valaki megragadott hátulról és visszarántott. Louis volt az, aki maga felé fordított, egyik kezével átkarolta a derekamat, másikkal pedig a kezemet fogta.
- Te mindig ilyen könnyen megtalálsz? – nevettem.
- Nem nehéz. Te folyton kitűnsz a tömegből. – mosolygott vissza, majd megpuszilta az arcom.
- Louis… mi nem járunk. – álltam meg a táncolással és mélyen a szemébe néztem, amiből eltűnt a csillogás.
A szívem mélyén fogalmam nem volt, kit szeretek jobban, de ezzel a mondattal emlékeztetnem kellett őt, mert néha eléggé kimutatja rajongását irántam.
- És nem adhatok csókot sem? – nézett rám könyörgő tekintettel.
- Nem, Louis! Csak… táncoljunk. 
Habár eléggé vonzott a tekintete, rá kellett ébrednem, hogy Niall-t is szeretem. Van úgy, hogy érzem, mintha jobban szeretném őt, de amikor Louis-val vagyok, teljesen elbizonytalanodom…

*Brigi szemszöge*
A táncolástól nagyon kifáradtam és megszomjaztam. Odamentem az asztalokhoz, hogy igyak valamit. Boldogan visszaindultam Liam-hez, mert tudtam, hogy vár rám. Szememmel keresni kezdtem, majd meg is találtam. Amikor megláttam, egy világ omlott össze bennem, mert épp Danielle-el csókolózott. Úgy éreztem darabokra hullom. Nem hittem a szememnek, nem tudtam elhinni, hogy tehetett ilyet, amikor azt mondta, szeret. Ebben a pillanatban felcsendült Polar Dear száma. (Zene) A könnyeim már patakokban folytak. Liam ellökte magától Danielle-t, s észrevett engem. Nem volt időm gondolkodni, hogy most mi a helyes cselekedet. Megfordultam és kiszaladtam az ajtón, becsapva magam után. A pagoda felé vettem az irányt, Liam eddig már nem követett, nem tudom miért, de nem is érdekelt. Egyedül akartam lenni, egyedül a gondolataimmal. Csak sírtam és sírtam, amikor ajtócsukódást hallottam. Liam jött ki és felém közeledett. Felálltam, elkezdtem szaladni, ő utánam kiabált, de nem foglalkoztam vele. Mégis mit várt? Hogy majd odamegyek hozzá és minden rendben lesz, mintha mi sem történt volna? Nem tudtam merre jártam. Megálltam és leültem a legközelebbi padra, ami bokrok és fák takarásában volt, majd álomba sírtam magam.

*Louis szemszöge*
Az elmúlt napokban nagyon jól elvoltam Henivel. Igaz kicsit rossz volt, hogy Niall-el volt beosztva a szervezésnél, de most már nem érdekel, hisz itt táncolok vele. Olyan érzésem volt, mintha magam mellett tudhatom, de ő ezt nem akarja, nem tudom miért. Az egyik pillanatban még nevetett, a másikban elég mérgesen és ledöbbenten nézett valamit a vállam fölött, így én is arra fordultam. Danielle és Liam csókolóztak, majd Liam ellökte magától és mind a ketten ellenkező irányba mentek. Heni hirtelen elsuhant előlem, s Danielle felé vette az irányt, majd utána kiáltott. Követni kezdtem, mert tudtam, ebből nem sülhet ki jó.
- Hé! Mégis hogy képzelted ezt?! – akadt ki.
- Én… - kezdte Danielle.
- Nem is hívtunk meg! Hogy kerülsz ide?! – szinte mát kiabált, de megfogtam a karját, hogy ne foglalkozzon vele.
- Én csak…
- Nem akarom tudni! Kifelé! Elég bajt okoztál!
- Hé, hagyd. Ennyit nem ér meg. – fogtam meg Heni vállát, megfordítottam és elvezettem Danielle-től, aki már kiment az ajtón. 
Nem mentünk sokáig, Heni újra elszaladt, most viszont Liam-hez és Dalmához…

*Harry szemszöge*
Épp Dalmával táncoltam, amikor észrevettem, hogy Brigi áll az ajtóban és sír. Még soha nem láttam egyikőjüket se sírni… Ahogy megláttam Liam-et Danielle-el csókolózni, nagyon ledöbentem. Láttam a tömegben Henit, aki elkapta Danielle-t, majd Louis is csatlakozott rögtön. Visszanéztem Dalmához, de ő akkor már eltűnt előlem. Annyit láttam, hogy odament Liam-hez, utána nem sokkal Heni és Louis is ott termettek, így jobbnak találtam, ha én is odamegyek.
- Azonnal menj ki utána! – akadt ki Dalma.
- Nem hiszem el, hogy ezt tetted Brigivel! Menj és beszélj vele! Most! – mondta Heni, s mielőtt Liam válaszolhatott volna, Dalma és Heni kitolták az ajtón.

*Dalma szemszöge*
Ha valaki megkérdezné, mit éreztem, mikor Brigit megláttam sírni Liam miatt, szerintem mindenki tudná. Dühöt! Lehet, hogy már minden ember tapasztalta ezt legalább egyszer. Szinte mindannyian Liam-mel voltunk, kivéve Niall-t és Zayn-t. Őket meg kell keresni!

*Niall szemszöge*
Nem tudnám elmondani, hogy mennyire örültem, mikor Heni engem választott, hogy én menjek vele ételeket beszerezni. Liam kicsit vonakodott, de tudta, mennyire fontos nekem Heni, hisz neki elmondok mindent. A boltban egész végig jól szórakoztunk, nagyon sokat nevettünk. Úgy terveztem, hogy a buliban majd beszélek vele kettőnkről, de egész végig Louis-val volt. Én vagy a kanapén ültem, vagy odamentem az asztalokhoz enni. Aztán történt a bonyodalom. Amikor Liam egyedül maradt, Danielle rámászott Liam-re. Olyan hirtelen történt minden. Mindenki előtűnt a tömegből: Harry, Dalma, Louis és Heni. Liam-el beszéltek, aztán ő kiment, majd egy pár perc múlva vissza is jött. Tekintete ijedtséget tükrözött, ami a többiekre is átragadt. Körbe tekintettem a helyiségen, amikor Heni hangját hallottam meg, ami a nevemet kiáltotta. Az embereket kerülgetve szaladt felém.
- Niall, keresd meg Zayn-t! Szükségünk van rá is! – mondta fuldokolva.
- Mi történt? – kérdeztem az arcát fürkészve, amitől aggódni kezdtem.
- Brigi elszökött ki tudja hová. Meg kell találnunk, mielőtt még valami őrültséget fog csinálni! Siess! – sürgetett, majd megfordult és kirohant az ajtón a többiekhez, akik már kint voltak. 
Gyorsan megkerestem Zayn-t. Hamar rá is találtam néhány lány társaságában. Szóltam neki, hogy siessen, majd felhúztam és kivonszoltam a házból. Gyorsan lekapcsoltam a magnót odabennt, elnyomtam egy gyors „Vége a bulinak. Sziasztok” szöveget, ami elég bunkóságnak tűnt, de muszáj volt, hisz ki tudja, mit csinálhat Brigi egyedül. Végigjártuk a partot, ameddig csak menni lehetett, de sehol se találtuk. A másik oldalon viszont erdős volt a part.
- Ide nem mehetett be. – mondta Dalma.
- Fél este az erdőben lenni. – sóhajtott Liam.
Egész éjszaka körbe-körbe járkáltunk a közelben, de sehol nem akadtunk Brigi nyomára. A szemünk lefelé csukódott, ahogy már csak az elemlámpáink fényét figyeltük. Amikor már kezdett világosodni, alig bírtunk a lábainkon állni. Épp leültünk a közeli padra, amikor Liam felkiáltott.
- Ott van! – azzal elkezdett rohanni a fákat és bokrokat kerülgetve. 
Gyorsan kiment az álmosság a szemünkből és próbáltuk utolérni Liam-et.

*Brigi szemszöge*
Lassan ébredezni kezdtem. Az arcomra rászáradtak a könnycseppek, szemeim vörösek voltak. Éreztem, hogy valaki fogja a kezem. Liam-et láttam ahogy előttem guggolt.
- Hogy kerülsz te ide? – förmedtem rá.
- Én…- kezdte, de nem hagytam, hogy folytassa.
- Mégis mit gondoltál? Hogy idejössz vigasztalni és mindent megbocsájtok? Hogy tehetted ezt?  Miért csináltad ezt velem? Jelentettem neked valamit? Vagy csak pótléknak kellettem? Mégis… szerettél te engem egyáltalán? – már sírva kiabáltam vele. 
Szemeibe könnyek gyűltek, de nem tudtam sajnálni. A többiek sietve érkeztek meg, s csendben figyeltek. Láttam, hogy Heni Niall-el beszél, majd felém tolja.
- Figyelj Brigi. – szólalt meg.
- Mivan? – tudom, hogy bunkóság így visszaszólni, de nagyon mérges voltam.
- Liam szeret téged. Csak rólad beszél, ha velünk van. Amióta csak megismert te jársz a gondolataiban. Ami történt, az egész félreértés volt. Danielle látta, hogy elmentél, ezért ment oda Liam-hez és amikor látta, hogy visszafelé jössz, akkor támadta le. Féltékeny rád, s tudja, hogy Liam nem lehet az övé, ezért úgy gondolta, hogy másé se legyen. Én ott voltam! Mindent láttam!
- Ez… ez igaz? – kérdeztem és félve fordultam Liam-hez. 
Ő csak bólintott, majd magához húzott és szorosan átölelt.
- Annyira sajnálom, hogy mindez megtörtént. – mondta Liam, majd megcsókolt. 
A szívem újra megtelt boldogsággal és éreztem, hogy felszabadultabb lettem. Feláltam. odamentem Niall-hez, közben Liam kezét fogtam.
- Köszönöm Niall. – mondtam miközben megöleltem.
- Niall, ha ezt most nem mondod el, lehet, hogy soha nem békülnek ki. – mondta Heni, majd megpuszilta Niall arcát. 
Csak mosolygott, mint a vadalma, s rögtön megjött a kedvünk. Órákig beszélgettek a fiúk a rossz kapcsolataikról, amikbe még belegondolni is rossz volt, nemhogy még átélni.

Még csak hajnali 6 óra volt, de szörnyen fáradtak voltunk a többórás gyaloglástól. Ráadásul nem is aludtunk egy percet sem.
- Mikor is indulunk? – kérdezte Louis.
- 7-kor indul a gép. – válaszolta rezzenéstelenül Liam, de amikor eljutott a tudatunkig, amit mondott, ijedten egymásra néztünk.
- Basszus! – sóhajtott Zayn, majd gyorsan elkezdtünk szaladni a szállodához. 
Amire felértünk a szobába, James már ott állt.
- Hol a fenébe voltatok egész éjszaka? – taglalta James.
- Öm… ott aludtunk a parton. – rögtönzött Harry. Mindannyian rábólintottunk. Gyorsan bepakoltuk a cuccainkat, majd beszálltunk egy kisbuszba, ami elvitt minket a repülőtérre...