6. Fejezet / 25. Rész: Érzések

Sziasztok! Köszönjük a 4000 látogatót! Nagyon örülünk neki. Ha tetszik a történet, váljatok rendszeres olvasóvá! A szavazás egyike nagyon szoros, ami elég izgi dolog :D A Blog alján megjelenítettük a Facebook- és Twitter profilunkat, lájkoljatok, kövessetek és persze olvassatok. ;)

Az első dolog az evés volt. A szobaszerviz, amit nem is tudtunk, hogy van, már megterítette a szobánkban az asztalt, ami tele volt ételekkel. Én és Niall, akik a legtöbbet eszünk, mentünk oda az asztalhoz.
- Hát ez meg? – fordult Niall James-hez.
- Ez csak egy kis meglepetés. – kezdte mosolyogva. – Egyrészt, mert nagyszerű munkát végeztetek ma, másrészt pedig – itt lesütötte a szemét – ez az utolsó napotok együtt. Szóval azt ajánlom, hogy bulizzátok ki magatokat!
Pár másodpercre néma csend lett. Teljesen kiment a fejünkből a holnapi búcsúzás! Ha erre gondolok, mindig elönt a szomorúság, s a többieket is. Niall törte meg a csendet.
- Khm… akkor együnk!
Leültünk az asztalhoz, s nekiláttunk a vacsorának. Annyit ettünk a végére, hogy alig bírtunk megmozdulni. Teli hassal terültünk el a nappali kanapéján.
- Program? – kérdezte Zayn.
- Hmm… nekem van egy ötletem! – húzta fel gyorsan a szemöldökét Harry. – Mivel ma van az utolsó napunk együtt, így azt találtam ki, hogy mindenki fog egy papírt, a lányok írnak valamit, egy vagy több fiúról, mi pedig rólatok. Az a lényeg, hogy nem szabad megmondani az elején, hogy kiről írtad a tapasztalatod, az érzelmeid. Ezt nekünk kell kitalálni!
- Huh! – nevetett Louis.
- Ez nagyon jó! – örvendezett Liam.
Meg se kérdezték a többieket, Liam már ugrott is, hogy papírokat szerezzen. Nem volt nálunk egy se, így lement James-hez, hátha neki van. Amikor feljött már nála voltak, s szétosztotta nyolcfelé. Mindenki szétszéledt a helyiségben, hogy egyedül írhassa meg. 10 perc múlva visszaültünk a helyünkre.
- Ki kezdi? – kérdezte Niall, aki az izgatottságtól a papírt rágta.
- Majd én! – mondta Liam. Vett egy nagy levegőt, s felolvasta:
„Semminek sincs értelme,
ha nem tudjuk átölelni egymást.
Szívem lágyan összedobban,
szeretlek téged napról-napra jobban!” 

- Azt hiszem, mindannyian tudjátok, kire céloztam. – mondta. Odament Brigihez, megcsókolta és odaadta neki a papírt. Briginek fülig ért a szája, arca teljesen el volt pirulva. Mindenki elismerte, milyen aranyos volt Liam.
- Ki jön? – kérdezte Harry.
- Válasszon mindig az, aki utólag olvasott. – mondta Liam. – Brigi.
- Hát én nem verset írtam. Abban nem vagyok jó. Szóval… „Már amikor megláttam, belé szerettem. Ha rámmosolyog, melegség járja át mindenem, ha megcsókol, úgy érzem, mintha álomvilágban lennék. Köszönöm, hogy vagy nekem! Nagyon szeretlek!” – olvasta fel Brigi, majd elmosolyodott, odament Liam-hez és ő is megcsókolta. – Ja és van még egy: „Te pedig vedd már észre, hogy szeret!”. Remélem, tudja az a valaki, mert nem fogom elmondani kinek szántam. Annyit elárulok, hogy fiúra gondoltam. – odaadta Liam-nek a papírt, majd visszaült a helyére. Következőnek engem választott.
- Hát én mindenkiről írtam. – kezdtem. – Liam és Harry. Veletek alig beszéltem. Szinte semmit nem tudok rólatok, de szeretném, ha ez megváltozna az este folyamán. Zayn, veled néha elbeszélgetek, de rólad se tudok sokat. Louis és Niall… Hát nem tudom, melyikőtök az idiótább! Ellentétben a többiekkel, titeket nagyon megismertem az egy hét alatt. Egyszerűen imádlak titeket! – olvastam fel, s a végén már elpirultam.
- Én is szeretlek! – mosolygott Louis, aztán Niall is.
Utánam jött Niall, aki azt írta, hogy mindenkivel nagyon jóban van, de velem van a legtöbbet. Louis szerint én olyan örült vagyok, mint ő. Nagyon szereti a társaságom, viszont a többi lánnyal még nem nagyon volt együtt. Harry Dalmáról írt, hogy mennyire szereti, Dalma pedig Harry-ről. Zayn azt írta, hogy úgy szeret minket, mintha a húgai lennénk. Sokat nevettünk a leveleken. Nagyon jól elbeszélgettünk...



(Írta: heni06)