4. Fejezet / 14. Rész: Vakmerő ötlet

Nagyon köszönjük a kommenteket! Jó olvasást! :)


- Nem tudom, miért kellett ennyire felfújni a dolgot! – mondtam Louis-nak.
- Hé, te megvédtél engem! – mosolyodott el, s közelebb lépett  hozzám.
- Igen… mert… nem volt igazuk!
- Az tény, hogy nem volt igazuk annyira, viszont le kéne menni bocsánatot kérni. – nézett mélyen a szemembe Louis.
- Nem, nem! Az ki van zárva! – fordultam el. – Nem tudsz engem rávenni, hogy bocsánatot kérjek! Semmivel!
Louis maga felé fordított, majd megfogta mindkét vállamat, és így nézett, hátha meggondolom magam, a pillantásától.
- Nem! – vágtam rá, eltoltam magamról a kezét, majd a korláthoz támaszkodtam.
- Mindannyian hibáztunk! Meg kell tanulni bocsánatot kérni. – mondta, miközben hajamat a fülem mögé simította.
- Jól van, rendben. – egyeztem bele nehézkesen.
Kimentünk az erkélyről, majd lementünk a hátsó kertbe.
Liam és Brigi épp közelebb hajoltak egymáshoz, amikor megjelentünk mögöttük. Louis megköszörülte a torkát. Brigi és Liam hátranéztek, majd felálltak.
- Szóval… bocsánatot szeretnénk kérni. Brigi komolyan nem tudtam, hogy ilyen könnyen meg lehet téged ijeszteni. Szóval sajnáljuk. – Louis rám nézett, majd oldalba bökött.
- Aha, igen, sajnáljuk. – vettem oda.
- Akkor? Szent a béke?
Egymásra néztek, s elmosolyodtak.
- Igen. – mondták.
- Na, gyere te! – Louis kinyújtotta a kezét, s megölelte Brigit, majd utána én is.
- Na, most pedig menjünk vissza... együtt!– ajánlotta fel Louis.
Elindultunk egymás mögött. Brigi és Liam egymás kezét fogták, én pedig Louis karját kulcsoltam össze az enyémmel, ő pedig a vállamra tette a másik kezét.
- De jó végre látni titeket! – mondta Harry, amikor már felértünk. – Látom kibékültetek.
- Igen, minden rendben van. – mondta Liam Brigire mosolyogva.
- A lejátszót kikapcsoltuk. Gondoltuk, már nem nézzük tovább. – mondta Niall, s fél szemmel engem és Louis-t fürkészett.
- Nem baj. Ennyi elég volt. – nevetett Liam. – Soha többet ilyet, igaz srácok?
- Igaz! – mondtuk és elnevettük magunkat.
Egy röpke fél óra alatt minden rendbe jött. Nagyon örültünk, hogy lezártuk ezt a vitát, és újra együtt bolondozhatunk, nevetgélhetünk. Így, hogy volt ez a hirtelen probléma, kedvem támadt egy kis közös programhoz.
- Nem megyünk ki a hátsó kertbe? – kérdeztem. – Együtt! – tettem hozzá, majd elmosolyodtam.
- Remek ötlet! – helyeselt Liam.
Mindenki jónak találta az ajánlatomat, így fel is álltunk, s egy szál pulcsiba kimentünk a hátsó udvarra, amit én még csak felülről láttam.

- Azta mekkora! – csodálkoztam.
- Igen és erre való a… fogócska! – kiáltotta Louis, majd meglökött, s elkezdett szaladni. Gyorsan utána iramodtam, s fél percig kergettem, mire sikerült elkapnom. Fél óráig futkároztunk, mint a kisgyerekek, de nem éreztük cikinek, csak felszabadultak voltunk. Mindenkire sor került, volt esés is, amikor Louis próbálta elkapni Liam-et, de a lábát kapta el, s Liam felbukott, Louis-t pedig húzta maga után. A végén már annyira kifulladtunk, hogy lefeküdtünk a fűre. Ekkor Harry jelent meg a semmiből egy háromszemélyes biciklivel. Nagyot döbbentünk rajta. Vajon honnan szerezte? Liam felugrott a második ülésre, majd tettek egy kört az udvaron. Miután körbeértek, Liam és Harry elkezdték kergetni Brigit, hogy felültessék a harmadik ülésre. Természetesen nem sikerült nekik elkapniuk. Louis gyorsan beszaladt a házba, majd kifelé jövet nagy vízibomba volt a kezében és elkezdett bombázni minket vele, amitől tiszta vizesek lettünk. Az utolsó három nem robbant fel földet éréskor, azt egyszerre felvettük és Louis-ra dobtuk, aki triplán vizes lett. Elképesztően jól elhülyéskedtünk, s észre se vettük, hogy már beesteledett, a jobbnál jobb őrültségek közben. Leültünk a fűre, kifújtuk magunkat, majd elkezdtünk beszélgetni.
- Hm, milyen jó lenne egy olyan piros buszon utazni. – mondtam sóhajtva.
- Emlékszetek, megígértem, amikor Londonba értünk, hogy felviszünk titeket egy ilyen buszra. Hát ígéret szép szó! – mosolygott Louis. Kérdőn néztem rá.
- Ez most komoly? – csodálkoztam.
- Figyeljetek! Menjünk és nézzünk körül a környéken! – mondta Harry.
- De hát nem engednének ki minket, megmondták. – sóhajtott Liam.
- Ugyan! Ki beszélt itt engedélyről? – nevetett Louis. – Késő van már, nem venné észre James.
- De a rajongók észrevennének! – mondta Brigi.
- Pontosan! – húzta el a száját Liam.
- Felveszünk egy pulcsit, magunkra húzzuk a kapucnit és veszünk fel napszemüveget, így tuti nem ismernek fel minket. – mondta Louis vakmerően.
- Ez vicces! Mire várunk még? – pattant fel Dalma.
- Induljunk! – mondta Zayn, majd felálltunk, bementünk a szobánkba, s halkan felöltöztünk, eltettük a telefonokat vész esetén, habár nem lesz semmi baj. Felvettük a napszemüvegeket, ami szerencsére mindenkinél volt. Felhúztuk a kapucninkat, majd kiléptünk az utcára...

(Írta: heni06)