4. Fejezet / 13. Rész: Bonyodalmak

Itt az új rész! :) Mostantól a következő részeket akkor rakjuk fel, ha mindegyikhez érkezik minimum 5 komment, hogy tudjuk, mit gondolnak mások is.

-Ébresztő! – hallottam felcsendülni a fülemben. Lassan kinyitottam a szemem, s megláttam a fiúkat az ágyaink szélén. A legrosszabb dolog, amikor egy fiú ébreszt fel. Felnyögtem, majd sikerült megszólalnom:
- Mennyi az idő?
- Mindjárt 6 óra. – mondta Liam.
- Micsoda? – nyitottam ki immár teljesen a szemem és felültem.
- 7-re kell mennünk az interjúra. – emlékeztetett minket Niall.
Gyorsan kimásztunk az ágyból, felöltöztünk, majd megreggeliztünk. Lementünk lifttel, majd kinéztünk, hogy vannak-e emberek a közelben, de szerencsére nem volt senki. Kifutottunk az utcára, igyekeztünk nem észre vehetőek lenni. Az emberek távolról figyeltek minket, de senki nem jött oda hozzánk, örömünkre. Átértünk a másik oldalra, ahol James már várt minket.
- Jó reggelt! Gyorsan ideértetek. Szálljatok be, rögtön indulunk.
Beszálltunk a buszba, s már el is indultunk. A fiúk magyarázták, milyen lesz, de egyáltalán nem izgultunk emiatt, hisz csak kérdéseket tesznek fel. Körül-belül tizenöt perc múlva már meg is érkeztünk a stúdió elé. Bementünk, majd mindannyiunknak adtak mikrofont, amiket a fiúk segítettek feltenni. Nem sokkal később bementünk egy terembe, ahol csak egy nagy asztal állt középen, ellőtte tíz szék, a falon egy tévé és egy számítógép a másik oldalon. Bejött egy nő, aki az interjút fogja leadni. Innentől már ment minden gyorsan. Sok volt a kérdés, kicsit unatkoztam, de figyeltem, miket kérdeznek a többiektől. Az már biztos, hogy az egész, amit lekameráztak, felteszik az internetre.
Pontosan 12-re végeztünk, megköszöntünk mindent, majd visszaindultunk a buszba, ahol sok fotós kapott le minket, amitől majdnem megvakultunk. Már vettük is az irányt hazafelé. Kicsit nagy volt a forgalom, így fél 1-re értünk csak haza. Lepakoltunk, majd egy kicsit kifújtuk magunkat a kanapén.
- Fú, de unalmas volt. – sóhajtott Brigi.
- Hát igen, ezt meg kell szokni, az meg még unalmasabb, amikor egymás után vagy hatszor kérdezik meg ugyanazt.
Kinyílt az ajtó, s James jött be két zacskóval a kezében.
- Sziasztok! – mondta. – Hoztam ebédet.
Hmm, milyen finom volt az az ebéd! Jó nagy adag milánói sertésborda rántva. Az annyi volt, hogy milánói makaróni tészta két nagy adag nagy rántott sertésbordával. Mindenki felfalta rögtön, annyira finom volt. Teli hassal ledőltünk, s a programot tervezgettük.
- Mit csináljunk délután? – kérdezte Harry, miközben Dalmával egymáson pihentek.
- Nézzünk valami ijesztő filmet! – vágta rá Louis.
- Jó, de ne valami horrort! Azt nem bírom nézni! – kértem.
- Legyen a Grimm, az nem olyan durva, ráadásul thriller. – mondta Niall. – El is hoztam, mert az a kedvencem.
- Oké nézzük, de akkor sötétítsünk be! – mondta Liam, majd felállt, s behúzta a függönyöket, míg Niall hozta a CD-t.
Betettük a lejátszóba, majd elkezdtük nézni. Ijesztőnek elég ijesztő volt, gyakran volt az, hogy megijedtünk mi lányok, viszont a fiúk jól tűrték. Én ültem a kanapé jobb oldalán, két oldalamon Niall és Louis. Középen ült Zayn, Harry és Dalma. Dalma azt csinálta, amikor durva jelenet volt, hogy arcát Harry karjába fúrta, és Harry szólt, mikor nézhet fel. Briginél és Liam-nél ugyanez volt. Minden hangtól furcsa vágott és a végén már őt néztem, mert muris volt. Louis hirtelen felpattant.
- Hát te hova mész? Félsz? – cukkoltam.
- Haha persze! Csak a mosdóba megyek. – azzal elindult, de valahol megbotlott valamiben a sötétségtől, ami nagy csörömpöléssel dőlt el. Brigi nagyon megijedt és belekapaszkodott Liam karjába.
- Ez mi volt?
- Nyugi, csak Louis szerencsétlenkedik. – fogta meg Liam Brigi kezét. Én magamban kuncogtam.
Pont olyan rész volt, amikor a sötétben egy embert követ egy szörny, amikor hirtelen a kanapé mögül valaki előugrott és elordítja magát.
- Wáá! – Louis volt az. Mi nagyot sikítottunk ijedtünkben, a fiúk pedig alig rezzentek meg. Na, jó, csak egy kicsit.
- Louis! – szóltam rá most már nevetve. Brigi annyira megijedt, hogy elkezdett sírni.
- Hé, nyugi nincs semmi baj, csak Louis szórakozik. – csillapította Liam, s megfogta a kezét, de még így sem hagyta abba.
- Bocsi, csak nagyon könnyen meg tudok ijedni. – szipogta Brigi.
- Most ez mire volt jó? – akadt ki Liam Louis-ra, aki már leült mellém.
- Jaj, nyugi már, csak vicc volt. – mentegetőzött Louis.
- Te és a viccelődés…
- Most min kell kiakadni?
- És te miért ijesztgeted szegényt?
- Honnan kellett volna tudnom, hogy ennyire fél?
- Hagyjál már! – fordult sírva Brigi Louis-hoz.
- Elég már! Most mi bajotok van? Ez csak egy vicc volt! Nem tudom, min kell kiakadni! Nem Louis tehet róla!
Erre Brigi felállt, kirohant a nappaliból, majd ki az egész házból. Liam szaladt utána.
- Ajj istenem! – sóhajtottam fel, s fejemet hátradöntöttem a kanapén, majd felálltam és kiment az erkélyre. Niall is felállt, próbált volna utánam jönni, de Louis megelőzte. Dalma, Harry és Zayn csenden ültek, alig mertek megszólalni.
- Erre szerintem már nem lesz szükség. – mondta Niall, majd megfogta a távirányítót, s kikapcsolta a tévét.
Brigi egészen a hátsó udvarig futott el, Liam pedig kiabálva kérte, hogy álljon meg, mígnem megtette.
- Hé, azt hittem kiszaladsz a világból. – mondta mélyen a szemébe nézve, s karját megfogta, hogy ne fusson el.
- Sajnálom! – még mindig sírt. – Miért nem értik meg, hogy félős vagyok?
- Majd megértik, ne aggódj! Semmi baj nem lesz! – vigasztalta, majd kezével letörölte a végiggördülő könnycseppeket Brigi arcáról, s megölelte. Brigi megtántorodott.
- Hé, jól vagy? – kapta el Liam.
- Persze, semmi bajom.
- Gyere, ülj le, vagy inkább menjünk vissza.
- Nem! Én vissza nem megyek! Inkább leülök. Te visszamehetsz, ha akarsz.
- Kizárt! Nem hagylak magadra. Még valami bajod lesz, és akkor azt soha nem bocsájtanám meg magamnak. – azzal leült Brigi mellé a fűre.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem.
- Érted bármit megtennék!
- Hm… most biztos azt hiszed, hogy gyerekes vagyok. – húzta el a száját Brigi.
- Ugyan dehogyis! – ölelte meg Liam. – Te csodálatos lány vagy! És más vagy, mint a többi lány. Szeretek veled beszélgetni és imádok veled lenni.
- Szóval? – csillant meg Brigi szeme.
- Igen, szerintem egyre gondolunk…-  Ezt a jelenetet csak az erkélyről láttam, s közben Louis-val beszéltem.

(Írta: heni06)