1. Fejezet / 2. Rész: Váratlan segítség

Meghoztuk a második részt. Sajnos eddig még nem kaptunk tőletek semmilyen visszajelzést. Reméljük ez hamar változni fog, és megosszátok velünk a véleményeteket. Jó olvasást! :)

Na, kik látogattak meg minket? Hát a One Direction fiúi: személyesen! Lassan beléptek az ajtón mosolyogva. Éreztem, hogy fülig elvörösödöm. Megpróbáltam elfordulni, és láttam a két barátomat, hogy ők is szintén paradicsom pirosak lettek. Visszapillantottam rájuk és csak egy „Hű”-t tudtam kinyögni. Ekkor megszólalt Liam.
- Sziasztok! – mondta kedves hangon. – Gondolom, tudjátok, kik vagyunk. Láttunk titeket énekelni. Egyszerűen fantasztikusak voltatok. – Most ránézett Louis-ra, aki folytatta.
- És ne keseredjetek, mert most fog csak elkezdődni az egész. Velünk is ez volt, de ezt gondolom, tudjátok. – Előjött hátulról Harry is és nevetve megkérdezte.
- De ne fárasszuk őket! Biztos tudnak mindent rólunk. – Erre a bejelentésre Louis beletúrt Harry hajába viccelődésképp. Dalma gyorsan válaszolt Harry mondatára.
- Hát persze! Mindent tudunk rólatok, szóval vigyázzatok! – Mindannyian elkezdtünk nevetni, majd Liam megszólalt.
- Lenne egy javaslatunk a számotokra. A hangotok egyszerűen elképesztő, de ezt már mondtuk, szóval szeretnénk, ha megengednétek, hogy segítsünk nektek a zene világában. Ehhez persze csak annyi lenne, hogy eljöttök az itteni pesti stúdióba, ahol meghallgatnánk titeket. Nem tartana sokáig. – Összenéztünk mind a hárman és habozás nélkül rávágtuk, hogy „persze, miért ne”. A hírnek örültek, sőt, tapsikoltak örömükben. Felkaptuk a kabátjainkat és elindultunk. Furcsamód az épület hátsó felé vettük az irányt, de rájöttem, miért. Teljesen körül vették a rajongók. Kint két fényes, hollófekete limuzin állt, sötétített ablakokkal. 

Bemásztunk a hátsóba, majd elindultunk. Egy röpke tizenöt perc alatt megérkeztünk a stúdió épülete elé, és sietni kellett, hogy a rajongók el ne kapjanak minket. Beléptünk egy nagy terembe, ahol öt mikrofon és három kanapé volt betéve. A fiúk leültek, megmutatták, hogyan használjuk a mikrofont és a fülhallgatót, majd elénekeltünk néhány dalt. Beletelt egy órába, míg teljesen összehangolódtunk a srácokkal, és a végén már nem bírtunk énekelni a nevetéstől. Sokszor kaptunk dicséretet, ami nagyon jól esett. Majd Liam megszólalt.
- Nem is sejtenétek, hogy mi folyt körülöttetek, amíg énekeltetek. – Louis elővette idióta vigyorát és folytatta.
- Amíg ti énekeltetek, megkértük a menedzserünket, hogy jöjjön be megnézni titeket. Ő neki is tetszett, amit hallott. Aztán felhívta a szüleiteket és megbeszélte velük, hogy egy hétre kijöhettek velünk Londonba, ahol nagyobb a stúdió és többet tudunk ott segíteni. – Erre a hírre teljesen ledöbbentünk. A szánk tátva maradt a megdöbbenéstől. Annyira boldogok voltunk, hogy elkezdtünk ugrálni örömünkben, mint az idióták. Louis folytatta. – A szüleitek nagyon büszkék rátok és megkérték, hogy mondjuk meg nektek, hogy legyetek fenn gyakran skype-on és azért ne csináljatok semmi őrültséget. – Nagyon meghatódtunk, a fiúk odajöttek hozzánk, megöleltek minket. Liam először Brigi felé vette az irányt, amitől elmosolyodtam. Louis odajött hozzám és átkarolt, sőt még egyszer gratulált, amitől zavarba jöttem. Ránéztem a kicsit távolabb álló Niall-re, aki pont rám nézett és felém dobott egy mosolyt, amitől majdnem kiestem Louis kezei közül. Itt volt az ideje, hogy elinduljunk. Megint a hátsó kijáraton távoztunk. A parkolóban egy hatalmas busz állt, ami elég magas és hosszú volt. 

Liam kinyitotta az ajtót és kitárta a karját, hogy mi menjünk be először. Belül egyszerűen káprázatosan szép volt. Elől volt két soros ülés és a vezető helye. Utána az egyik oldalon egy kis konyha rész, ahol volt hűtő, mikró és egy kis tűzhely. A másik oldalán négy kanapé volt, amiket négyszögbe fordítottak. Egy kanapé két személyes volt, középen egy kis kávézóasztal helyezkedett el. Utána következtek az ágyak. Három emeletes ágy volt betéve hátra. Kérdőn néztünk a fiúkra, mert csak hat személyre volt hely, mi pedig nyolcan voltunk.
- Hát igen, ketten a kanapén fognak aludni. – mondta Niall.
- Majd én meg Zayn alszunk a kanapén. Ezt már megbeszéltük. – mondta Harry. A lányok, vagyis mi, a felső ágyakat foglaltuk el. Én a középsőt választottam. A fiúk is kiválasztották, hol alszanak. Megdöbbentően tökéletes helyeket választottak. Liam lett Brigi alatt, Niall alattam és Louis-nak maradt a Dalma alatti hely. Nem is vettük észre a nagy beszélgetésben, hogy a busz már egy ideje elindult útjára. Leültem az ablak előtti kanapéra és kinéztem az ablakon. Niall leült mellém és rám mosolygott. Visszamosolyogtam rá és végre meg tudtam szólalni előtte. De nem sokat tudtam neki mondani.
- Mennyi idő mire Londonba érünk? – kérdeztem.
Niall elhúzta a száját és kinézett. – Hát körül-belül… Ha egész éjszaka megyünk, akkor holnap estére odaérünk. De ki tudja. – A többiek is követték a példánkat és ők is leültek a kanapéra, majd elkezdtünk beszélgetni mindenről, ami a világon van. Sokat bolondoztunk, vicceltünk, énekeltünk, sőt ettünk Harry készítésű sütit is. Már éjszaka volt, amikor arra gondoltunk, ideje egy kicsit bulizni. Elképesztő, hogy pár óra beszélgetés után mennyire megismertük egymást. Minden történetet elmeséltünk, amit csak lehetett. Egyszóval nagyon jól éreztük magunkat. 

(Írta: heni06)