3. Fejezet / 9. Rész: London

Sziasztok! Itt az új rész! Nem sokára 900 látogató!! Köszönjük! <3


Két és fél órát a tévé előtt ülni nem volt nagy mulatság. Inkább a mögöttem lévő ablakon át néztem, ahogy átkelünk a hosszú hídon, ami a Brit-szigetekhez vezetett. Onnan már nem volt messze London, körül-belül egy óra. Néha-néha azért rápillantottam a filmre is, s a végén a fiú és a lány csókja heves érzelmeket keltett bennem. Vágyakozva néztem az előttem ülő Niall-re, aki szétterpeszkedve feküdt a kanapén, s a film közben a körmét rágta. Leemeltem róla a tekintetem, majd újra az ablak felé fordultam. A mellettem levő ülésen Zayn ült, aki gyakran fordult hozzám, hogy kommentálja a történetet. Ezekre csak egy „ühüm”-el feleltem, vagy mosolyogtam. Mikor már átértünk a hídon, vége is lett a filmnek. Mindenki felállt és megmozgatta a végtagjait.
- Mindjárt Londonba érünk, figyeljétek a szép épületeket. – jelentette be a sofőr. Én továbbra is az ablaknál voltam, s kifelé bámultam.
- Tényleg szép! – szólalt meg mellettem egy hang. Észre se vettem, hogy miközben én kifelé néztem, Niall ült mellém. Tekintetem leakadt rajta, ahogy az övé is rajtam. Megzavarodtam, hamarabb mondtam ki a szót, amit ő is fel akart tenni.
- Mi az? – kérdeztem.
- Semmi… - mosolyodott el.
- Mondd már – de nem akart mondani semmit, csak mosolygott. Elővettem a humorérzékemet és a karjára csaptam. Ő megfogta mindkét csuklóm, hogy ne tudjak támadni, majd ráültetett a lábára és a kezem hátrakulcsolta. Nem fogta erősen, gyengéd volt, s hátradöntöttem a fejem a jobb vállára. Nagyon jó érzés volt, a szívem össze-vissza kalapált, sőt még az övét is éreztem a súlyom alatt. Kezét most előttem tette össze, de mielőtt történhetett is volna bármi, Louis tűnt fel a hülyeségeivel.
- I should, I should oh, I should have kissed you! – énekelte, miközben felénk pillantott.
- Louis! – kiabáltam hangosan, majd gyorsan kibontakoztam Niall öleléséből. Louis gyorsan kapcsolt, elkezdett szaladni, én pedig futottam utána, mígnem bezárkózott a mosdóba. Egyszer úgyis elkapom! Rádőltem az ajtóra, majd a többiek felé néztem. Zayn és Niall beszélgettek, néha rám-rám pillantottak, Brigi Liam vállán szinte már aludt, sőt Liam is, aki szintén Brigire volt dőlve. Harry Dalma ölét használta párnaként. Közben beszélgettek, Dalma pedig Harry hajával játszadozott.
- Gyerekek! London! – szólt a sofőr. Mindenki felugrott és az ablakhoz rontottak, hogy kinézzenek. Tettem néhány lépést feléjük, ekkor Louis kirohant visítozva, mint egy óvodás, én utánaszaladtam, elkaptam, ő pedig felesett az ágyra. Jól kinevettem.
- Heni, nézd! – szólt rám Brigi. Odamentem hozzájuk és kinéztem. London nagyon szép város. A házak szinte teljesen egyformák voltak. A legtöbb keskeny volt és két emelet magas, amik egymásra voltak építve a szomszéd házakkal. Az utcák kicsit forgalmasak voltak, mondjuk nem csoda, hisz 6 órakor már mindenki hazafelé tart. Láttunk sok emeletes buszt is, amiket mindig megcsodáltunk, és a végén már azzal szórakoztunk, hogy számoltuk, hányat láttunk eddig.
- De jó lenne egy ilyen buszon utazni. – mondta Dalma.
- Aha, a nyitott tetején. – mosolyogtam.
- James! Milyen messze van a hotel? – kérdezte Harry.
- Nincs messze, mindjárt ott leszünk. – felelte.
- Tényleg! – jutott eszembe, mikor már leültünk a kanapékra, és néha-néha kinéztünk. – Még nem is beszéltünk arról, hogy milyen a hely, ahol megszállunk. Azt mondtátok, hogy ott van mellette a stúdió.
- Igen pontosan mellette van. – mondta Liam. – A hotelt nem tudjuk milyen, mert nem árultak el sokat róla, csak annyit, hogy valami luxus lakosztály lesz a miénk.
- Huh, az király! – mondta Brigi.
Egy ismerős hang megszólalt mögöttem. Észre sem vettem, hogy Louis mögém lopózott.
- Majd kimegyünk egyik este és felszállunk az egyik busz tetejére.
- Felejtsétek el! Este nincs kimenő! Meg van tiltva! – mondta James. Egymásra néztünk, arcunkon csalódottság ült ki. Ránéztem Louis-ra, s elmosolyodtunk. Megint egy őrült ötlet! Mindig ugyanazon jár az eszünk... hogy miként szabhatnánk meg a szabályokat...
- És… megjöttünk! – mondta hangosan James.

Mindenki felkapta a fejét és nyújtózkodva bámultunk kifelé. Az utca másik oldalán egy kastély méretű ház állt, az oldalát valamilyen növény lepte be, ami felett lámpák világították ki zöld színnel. Este 6 órakor már sötétedett, így még szebb látvány volt, mint reggel lehet. 

Kiugrottunk a buszból és jobban szemügyre vettük.
- Ne álljunk itt kint sokáig, mert a végén még letámadnak. – aggódott Harry.
- Uh, tényleg. – szólt Dalma. – Ezt a bujdosást még meg kell szokni.
- Itt megfogjátok, ne aggódjatok. – mondta Liam.
- Figyeljetek! – szólt James. – Menjetek el a recepcióshoz, ők tudják, hogy most fogtok megérkezni, mert felhívtam őket. Megkapjátok a kulcsokat, majd menjetek fel és nézzetek körül. Én még felhívom a menedzsert, utána pedig felviszem a bőröndöket. Na, hopp! Indulás! – Nem is kellett több. Elindultunk izgatottan, átmentünk a járdán, majd bementünk a hotelbe. Nagy, tágas tér volt és szerencsére üres. Elkértük a recepcióstól a kulcsot, aki mosolyogva fogadott minket. Elindultunk a liftbe, s miközben bent voltunk, elkértem Louis-tól a papírt, amit adtak a kulcs mellé.
- Legfelső emelet! Szuper! – kiáltottam el magam.
A legfelső szinten csak két ajtó állt, a miénk volt a bal oldali. Kinyitottuk, s egy hatalmas és tágas nappaliba találtuk magunkat, aminek közepén egy nagy U alakú fehér kanapé állt, rajta tizenkét kispárna. A kanapé előtt egy üvegasztal volt. 

A szobában volt két nagy ablak, amiken elhúzva voltak a függönyök. A nappaliból nyílt egy étkező, ahol egy nyolc személyes asztal állt. A helyiség két végéből szintén két ajtó nyílt, amik a szobák lehettek. Ránéztem a fiúkra.
- Bal! – stoppoltam le a szobát, s berohantam. Mögöttem jött nem sokkal Brigi és Dalma is. Eszembe se jutott arra gondolni, hogy nem mindegy melyik szoba a miénk, hisz az egyik három ágyas volt, a másik viszont öt. Szerencsére jó helyre futottam be. Szemben volt egy ajtó, ami a fürdőszobába vezetett. Elfordultunk balra és megláttuk a szobát. A nappalihoz hasonlóan ez is nagy volt és gyönyörű. A középső ágyat két oldalt éjjeliszekrény választotta el a másik két ágytól. Odaszaladtam az ablak mellett lévőhöz és leültem rá, mondva, hogy „ez az enyém!”. Brigi szintén így telt, leült a fal mellettire. Dalmának maradt a középső, de nem bánta. A szoba végébe álltak a szekrények, ahova külön-külön tudtuk pakolni a cuccainkat. Miután kibeszéltük, milyen szuper itt minden, és végignéztük, hogy mi látható az ablakon át, kimentünk, majd megnéztük a fiúk szobáját is. Ahogy nekünk, nekik is volt szemben egy fürdőszoba, jobbra pedig a szobájuk. Az övéké is ugyanolyan volt, mint a miénk, csak a másik oldalon volt még két ágy a fal mellett. Ha úgy nézzük, mint a miénket, akkor Louis volt az ablak mellett, Niall középen, Liam a fal mellett (micsoda meglepetés!), Harry és Zayn pedig a másik oldalt.
- Na, hogy tetszik? – kérdezte Dalma.
- Mi is pont ez akartuk kérdezni. – mosolygott Harry. – Sok helyen megszálltunk már, de London a leggyönyörűbb.


(Írta: heni06)