2. Fejezet / 4. Rész: Az éjszaka sötétjében

Itt a negyedik rész! Ez kicsivel rövidebb lett, mint az előzők, de reméljük tetszik majd nektek! :)

Egy furcsa hang.
A busz zötykölődött, kattogott, fújtatott, majd hirtelen fékezve megállt. A lendülettől majdnem kiestünk az ágyainkból. Harry-nek sikerült is. Félálomban feltápászkodtunk, kimásztunk az ágyból és egymásra pillantva kerestük a választ, hogy mi történhetett.
- Megkérdezem, mit csinálnak. – mondta Liam halkan és elindult előre. Az álmosságról leültem az alattam lévő ágyra. A többiek is csak nagy nehezen tudták megtartani magukat. Harry felállt, kinyitotta az ablakot, kinézett, majd visszafordult.
- Halljátok, a busz eléggé füstöl. Viszont szép helyen robbantunk le. Nem megyünk ki?
- Menjünk. – Dalma felállt, felvette a dzsekijét és kiment Harry után. A kicsit hideg levegő gyorsan bejött, amitől egy kicsit megborzongtam. Én őszintén szólva visszafeküdtem volna aludni. Észre se vettem, hogy már Niall vállára dőltem az álmosságtól, de ő nem bánta. Brigi felállt, megkért, hogy menjünk ki szétnézni. Odakint tényleg elég hűvös volt. A táj viszont gyönyörű. 

Sehol egy ház, sehol egy autó. Csak mi voltunk az úton. Egyetlen jármű se járt erre. Nagy volt a csönd. Csak a szellőt hallottuk süvíteni, ami szétborzolta a hajunkat. A távolban láttuk Dalmát és Harry-t egymás mellett menni. Lökdösték egymást, s a szellő csak halk nevetéseket küldött felénk. Olyan hajnali négy óra lehetett. A közelben magas hegyek emelkedtek ki, aminek a tetejét hó lepte be. Az út másik oldalán egy tó állt. Tükörsima vizén a telihold fénye tükröződött. Nagyon szép látvány volt. Eközben már a többi fiú is kijött a buszból, hogy megkémleljék a horizontot.
- A busz lerobbant. Várnunk kell, amíg megjavítják. – mondta Liam a busz másik oldalából kijövet.
- Mennyi ideig leszünk itt? – kérdezte fáradtan Louis, Zayn-re támaszkodva.
- Nem tudom. Talán egy-két óra, vagy akár több is. Miszter buszvezető bácsi azt mondta, hogy foglaljuk el magunkat, de ne menjünk be a buszba. Ne kóvályogjunk el messzire, mert akkor nem fog győzni, előkeríteni minket. A tóba ne ússzunk, mert hideg és elmerülhetünk. A hegyre szintén ne másszunk fel, sőt az erdőbe se kóricáljunk, ha nem muszáj. – mutogatott Liam.
- Remek! Egyéb kérés? – kérdezte Zayn.
- Igen! Valaki szóljon Harry-nek és Dalmának, hogy jöjjenek vissza. – mutatott rájuk Liam a távolba.
- Már jönnek. – szólt Niall.
Lementünk mindannyian a tó elé, ahol volt négy fából készült, hosszú pad. Középen egy kis tüzelőhely, amiben szénné égett fadarabok voltak. Egyszerre jutott eszünk eszünkbe, ha már nem mehetünk vissza a buszba aludni, gyújtsunk tüzet és üljünk elé.
- Hoz valaki fát? – kérdezte Zayn. Eközben már csatlakozott hozzánk Dalma és Harry, akik most tértek vissza.
- Majd én megyek! Valaki elkísér? – szólt Liam.
- Én megyek veled szívesen. – mondta Brigi, Egymásra mosolyogtak, majd elindultak. Niall gyorsan beszaladt a buszba és pár perc múlva már a gitárjával tartott felénk. Na, ebből éneklés lesz! Dalma, Harry és Zayn a tavat figyelték, Niall a gitárját hangolta, nekem pedig egy őrült ötlet jutott eszembe, amivel odafordultam Louis-hoz…

(Írta: heni06)