6. Fejezet / 24. Rész: Dedikálás

Sziasztok! Ezúttal megint egy rövid részhez érkeztünk, de ne aggódjatok. Hamat hozzuk az új részt! ;) Jó olvasást!

A terem legszélén egy hosszú asztal állt, ahol 8 szék volt. Körülötte vasrács és őrök voltak. Bementünk, s nagy sikítások közepette helyet foglaltunk. 

Én Brigi és Louis között foglaltam helyet. Egyesével tömörültek a velünk egykorú fiatalok, hogy aláírásokat és fényképeket szerezzenek. Louis azzal hülyéskedett, hogy mindig behúzott a képbe fényképezkedés közben, így elég vicces felvételek készültek. 
- Hogy készülhetnek ilyen szörnyű képek rólam?! - fintorogtam, amikor az egyik lány megmutatta a képet.
- Viccelsz? Te vagy a leg... - itt elakadt és összenézett Zayn-el. - Öm... jó nézel ki... - az arcát fürkésztem, ami egyre jobban elpirult. Újra visszatértünk a munkához.
Elég unalmas volt fél órán keresztül a nevünket irkálni a közös képekre. Folyton Louis-nak panaszkodtam, s ahogy ezt megemlítettem, mindig belökött egy poént, vagy elkezdett hülyéskedni, hogy ne bosszankodjak. Egy dolog viszont nagyon jó volt abban, hogy közel lehettünk a fanokhoz… az ajándékok. De nem az, hogy nagyon sokat kapunk, hanem amikor valaki valami érdekes dolgot kapott. Például Harry egyszer egy rózsaszín tangát kapott, amire ez volt ráírva: „I love you Harry”. Ezeken annyit nevettünk Louis-val, hogy már majdnem lefordultunk a székről. Mindig figyelte, ha valaki valami furcsát kap, s rögtön szólt nekem. Igazából elég volt csak meghallani Niall hangos és vicces nevetését, akkor már rögtön felkaptuk a fejünket. Louis is kapott néhány érdekes dolgot. Egyszer egy banánt, amire rá volt írva, hogy: „Louis nem szereti a banánt. Én sem.”, plusz még kapott sok répát is, amiből nekünk is adott. Egyszer egy lány megkérdezte Liam-től, hogy nem akarna-e vele járni, de ráadásul tudta, hogy már Brigivel van együtt. Ez hallatán Brigi mérgesen felpattant a székből, ami majdnem hátraborult. Már lépett volna ki az asztal mögül, de erősen megfogtam a karját, s leültettem.
- Ugye nem akarsz feltűnést kelteni? – suttogtam.
- Nem. – mondta, s folytatta az írást.
Összenéztünk Louis-val, felsóhajtottunk, majd folytattuk mi is.
Nagyon sok fiú jött az autogramjainkért, közbe mondogatva, milyen jók voltunk és milyen szépek. A fiúkhoz vagy száz lány ment sikoltozva, de egyikre se néztek úgy, mintha felkeltették volna az érdeklődésüket, ami furcsa volt. Négy órakor már kezdték az embereket kiterelni, amíg az utolsók befejezik az autogramkérést. Amikor már kiürült a terem, felálltunk, s elindultunk a cuccainkért az öltözőbe. 5 perc múlva már a busz előtt álltunk, s elköszöntünk mindenkitől a stúdióból. Körülöttünk fotósok és rajongók sorakoztam. Beszálltunk a buszba és integetve álltunk az ablakoknál, ahogy távolodtunk el a tömegtől. James gyorsabban vezetett, mint szokott így 15 perc alatt hazaértünk.



(Írta: heni06)