1. Fejezet / 1. Rész: Sorsdöntő fordulat

Itt a regény első része, amiben a kezdeteket mutatjuk be, azt hogy, hogy is kezdődött minden, reméljük élvezni fogjátok! Ha tetszett írjatok véleményt kommentbe. Köszönjük! :)

 Nagy levegő, ügyes leszek, megtanultam. De… ki szólt?
- Heni! Hányszor szóljak még? – Erre a hangra visszatértem a képzelgéseimből. Laura, a sminkes már az öltöző ajtajában állt keresztbe tett karokkal és elhúzott szájjal. – Mi van már? – mondta idegesen.
- Semmi, csak nagyon izgulok.
- Nem kell izgulnod, annyiszor csináltátok már. És nézd, hol tartotok! Az X Faktor döntőjében, a legjobb három között vagytok! Ez már nem semmi!
- Tényleg! Dalma és Brigi hol vannak? – lepődtem meg.
- Hát velük már lassan végeznek, úgyhogy igyekezz, ha szép akarsz lenni a színpadon! – mondta tapsikolva. Gyorsan befutottam a sminkeshez, aki hamar felkente rám a szükséges dolgokat. Beszaladtam az öltözőbe, ahol a barátaim épp a ruhákat vették fel.
- Halihó! Ez gyors volt! – mondta Brigi, aki egy cseppet se látszott izgatottnak. – Gyorsan öltözz fel, mert mennünk kell a színpad elé. – Felkaptam, hát a ruhámat és a cipőmet, majd elindultam a barátaim után. Épp egy műsorvezető mellet mentem el, amikor valami megütötte a fülemet. Beálltam egy fal mögé, ahol takarásban voltam és észrevettem, hogy egy férfival beszélget. Nem sokat lehetett hallani, de a lényeget megértettem. – Egy nagyon fontos hír, amit közlök most veled. – mondta a nő halkan. – Senkinek nem szabad tudnia róla, mert akkor kész káosz lesz!
- Ne aggódjon! Meséljen, mit tudott meg? – mondta a férfi.
- Egy nagyon híres fiúbanda látogatja meg a műsort. Nagyon híresek. Külföldön megvesznek értük a lányok. Így semmiképp nem szabad, hogy a lánycsapat, tudja az a három lány a versenyzők között, megtudja, mert akkor képesek lesznek elrontani az éneket. Ráadásul szinte egy idősek! Még csak az hiányozna, hogy itt történjen valami! – egymást követték a gondolataim. Vajon kik ezek a híres emberek, akik ide látogatnak? És honnan gondolja ez a nő, hogy történne valami? Ki van zárva, hogy bejönnének nekünk! Biztos valami beképzelt kis patkányok lehetnek! De nem baj, inkább hallgatóztam tovább, hátha kiderül több is. – Ezek a fiúk díszvendégként vannak hívva. Ott lesznek fent, távol a többi nézőtől.
- De hogy hívják őket?
- One Direction – mondta a műsorvezető grimaszolva. Ahogy kimondta, nagyon megdöbbentem. Megcsapott a legfurcsább érzés, amit valaha éreztem. Te jó ég! A leghelyesebb fiúk nézni fognak minket! Majdnem elájultam az idegességtől. Igaz öten vannak a bandában: Liam, Harry, Niall, Louis és Zayn. De mind a hárman odavagyunk valamelyikükért. Brigi, aki az unokatesóm, folyton Liamről beszél. Nagyon belé van esve és ezt szeretem hallgatni. Dalma Harrybe szerelmes, igaz őt nem nagyon ismertem az X Faktor előtt, de mostanra már nagyon jó barátnők lettünk így hárman. A többi beszélgetés már nem érdekelt. Futottam a színpadhoz, ahol már Brigi és Dalma mikrofonnal várakozott. Ahogy észrevettek, rögtön jött az a kérdés, hogy: „Te hol voltál?”. Elég furcsán nézhettem ki, hogy a futástól fuldokolva próbáltam beszélni, de nem jött ki semmi a számon.
- Na mondd már! Mi történt? – kérdezte sürgetve Dalma.
- Itt. Vannak. A fiúk! A One Direction! – Minden szó után mély lélegzetet vettem, nagyon kifáradtam a futásba. A két lány szájtátva egymásra néztek, majd vissza rám. Én bólintottam, hogy megerősítsem: igaz, amit mondok. Most ők is ugyanolyan idegesek lettek.
- Úristen!
- Ezt nem hiszem el!
- Hol vannak?
- Nee! Én nem fogok tudni előttük énekelni!
- Nyugi! Majd nem figyelünk oda. – mondtam, de ezt én se gondolhattam komolyan. Ki az, aki nem rájuk figyelne ilyen helyzetben? Még mielőtt átgondolhattuk volna jobban a dolgot, szóltak, hogy lépjünk a színpadra. Innentől már csak a dalra figyeltünk. Sikerült nem kiszúrni őket a tömegből, így nem lépett közbe baki. Az éneklésünk tökéletesre sikeredett, a zsűri is megdicsért minket.
Alig hogy lementünk a színpadról, már mehettünk is vissza, mert következett az eredményhirdetés, amikor valaki ki fog esni. Most teljesen a műsorvezetőre összpontosítottunk. Megérkezett a színpadra a két ellenfél: Veca, akinek szép hangja van nagyon, és Tibor, aki szintén nagyon tehetséges. Mi voltunk az egyetlen csapat. Hosszas várakozás után, mint az általában szokott lenni, kimondták az első nevet, aki nem más, mint Veca volt. Megtapsoltuk, majd Tibor beállt közénk, hogy együtt szorongjunk vele és a mentorainkkal. Majd az utolsó név is felcsendült: - Tibor! – Ekkor minden lelassult. Gondolataink csak a körül forogtak, hogy ez nem sikerült. Kiestünk! De az álmunk valóra vált, hiszen harmadikok lettünk! Ránéztem a barátaim arcára, és kiolvastam, hogy ők is ugyanezt gondolják. Egymásra néztünk, megöleltük egymást és mentorunkat, aki szintén szomorú és boldog volt. Elbúcsúztak tőlünk a többiek is, majd leléptünk a színpadról és az öltözőbe indultunk. Egyikünk se szólalt meg. Fel kellett dolgoznunk a történteket, hisz versenyt elveszíteni közel a cél előtt nem a legjobb érzés. Viszont egy jó móka volt, és teljesen megváltoztatta az életünket. Ekkor hirtelen kopogtak az ajtón. Kinyitották, és nagyon megdöbbentünk.
  
(Írta: heni06)