2. Fejezet / 7. Rész: Csapatmunka

A rövid rész kárpótlásául felrakjuk nektek az új rész. :) Újra lezárul egy nap, és holnap egy új nap kezdődik. Kellemes olvasást. :)

Elindultunk a busz felé, ahol megtaláltuk a sofőrt, aki szerelte még kicsit a füstölgő motorháztetőt.
- Sziasztok, fiatalok! Jól elvagytok? – kérdezte.
- Őm… valami olyasmi. – mondtam és Louis-ra néztem, hogy folytassa.
- Megnézhetem a sofőrülést? Sose ültem még benne. – mondta Louis.
- Jó, de ne ronts el semmit! – kérte a sofőr.
Louis beült a buszba, egyszer körülnézett, majd nem túl látványosan elkezdte keresni, amire szükségünk van. Megpróbáltam lefoglalni a sofőrt, hogy ne figyelje Louis-t.
- Mikor lesz kész? – jutott eszembe.
- Jól haladok! Fél óra maximum egy. Már nem kell sokat várni, de ahogy láttam, nagyon jól elszórakoztok. – mosolyodott el a sofőr.
- Igen, nagyon! – hátrapillantottam, hogy Louis megtalálta-e már. Még mindig kutakodott. Visszafordultam és felsóhajtottam.
- Tetszik?
- Mi? Ki?
- Louis.
- Igen… vagyis nem! Nagyon jó barátom.
- Vettem észre. – kacsintott.
- Miről van szó? – ugrott mellém hirtelen Louis, aki átkarolta a vállam.
- Semmi különös. – James rám nézett. – Nemsoká indulunk.
Elköszöntünk gyorsan, majd visszaindultunk.
- Mi tartott ennyi ideig? – kérdeztem.
- Nem ott volt, ahol hittem. De megvan. – húzta elő a szikét.
Odaértünk a többiekhez és átadtuk Liamnek, aki levágta az anyagot a vasról.
- Rendben a vasat bedobjuk a vízbe, lányok ti ezt vigyétek be az erdőbe. – adta át a ponyvát Briginek.
Bevittük gyorsan, aztán vissza is jöttünk. A fiúk épp készültek beledobni a vízbe a többi részét, amikor hirtelen megjelent a sofőr. Harry megijedt, nem tudta, mit csináljon, így ledobta a földre, ami a kezében volt. Niall gyorsan felvette, mögé dugta, majd mindannyian egymás mellé álltunk, hogy ne lássa meg.
- Mindjárt indulunk. Mit csináltok? – vonta fel a szemöldökét a sofőr.
- Semmit! – vágta rá gyorsan Niall.
- Aha, persze. Na, lassan készülődjetek. Pakoljatok el mindent és szálljatok be.
- Kár. – húzta el a száját Louis.
- Indulnunk kell, tudjátok, így is késésben vagyunk. – mondta Liam.
- Útközben majd megállunk valahol reggelizni. – mondta a sofőr.
- De még csak hat óra van. – döbbentem meg. Hajnali hat óra! Soha nem voltam még fent hatkor.
- Mindjárt indulunk, azért gondoljátok át. Semmit nem ettetek még. – Megfordult tett két lépést, majd visszafordult. – Amúgy… - jutott eszébe, majd lepillantott a lábunkhoz. -… nem tudom azt a vasat honnan szedtétek le, de majd meg fogom tapasztalni mi nem működik. – mondta szórakozottan.
- Honnan a… - kezdte Louis.
- Onnan, hogy… kilátszik Louis. – fejezte be, mielőtt eltűnt volna a buszban. A mosoly végigfutott rajtunk. Ez nem sikerült annyira. Elkezdtük elpakolni a dolgokat, a tűzre homokot tettünk, majd elindultunk a buszhoz. Egyrészt örültünk a Londoni út miatt, másrészt szomorúak voltunk, mert nagyon jól éreztük magunkat ezen a helyen. A benti melegség nagyon jól esett a két órás hideg után. Levettük a pulcsijainkat, majd leültünk a kanapéra pihenni.
- Hova akartok menni? – kérdezte a sofőr, miközben beindította a buszt.
- Disneyland-be. – mondta álmos hangon Louis, aki még fáradtan is el tudott sütni néhány poént. Egymásra néztünk, mindenki egyre gondolt.
- Csak szeretnénk egy kicsit ledőlni. Fáradtak vagyunk és ugye nem aludtunk túl sokat. – mondta fáradtan Liam majd Brigi rádőlt a vállára.
- Akkor biztos nem akartok enni? Alig ettetek valamit.
- Inkább lefekszünk. – mondta Brigi és rábólintottunk.
Egyesével bekecmeregtünk az ágyba, s már húztuk is a lóbőrt…

(Írta: heni06)