3. Fejezet / 10. Rész: Első harag

Közeledünk az 1000 látogatóhoz! Nagyon köszönjük<3 Itt az új rész, ami közeledik a  fejezet végéhez. Ha megint kapunk visszajelzéseket még ma, akkor rögötn feltesszük a folytatását! :)

Mindannyian kimentünk a szobából és leültünk a nappaliba. Niall bement a konyhába, majd kiabált:
- Van itt minden cucc a kajáláshoz. – mondta, és ugrálva jött ki, úgy, hogy közben lefejelte a boltívet és visszaesett a konyhába. Milyen rég nevettünk már így, mint most. Niall még mindig ugyanott volt, s fetrengett a röhögéstől. Körül-belül tíz percig tartott, mire lecsillapodtunk. Niall addigra már felállt és leült közénk nevetve.
- Jól vagy? – kérdeztem még mindig mosolyogva, s közben a homlokán lévő kék foltot figyeltem.
- Igen, még megvagyok. – mondta szintén nevetve.
- Azért nem ártana egy orvost hívni, hátha agyrázkódást szenvedett. Manapság nem lehet tudni, mikor lehet kapni. – gúnyolódott Louis.
- Louis! Semmi baja. – védtem Niall-t.
- Oké! De ne engem hibáztassatok, ha majd az utcán hirtelen elvágja magát! De az biztos, hogy én nem fogom hazavonszolni.
Most először éreztem haragot Louis iránt. Sokkal jobban felhúzott engem, mint Niall-t. Ő eltűri a sértegetést, mert nyugodt fajta, én viszont könnyen felhúzom magam.
- Hagyjad már! – néztem a szemébe szúrós tekintettel.
- Oké, nyugi.
- Idióta! – vágtam rá hátradőlve, keresztbe tett karokkal.
- Hisztis! – grimaszolt vissza.
Egyszerre álltunk fel. Ő a szobájukba ment, én pedig a konyhába, hogy leszedjek a fagyasztóból egy kis jeget. Nem tudom elhinni, hogy a veszekedés mind Niall miatt volt. Persze őt egyáltalán nem hibáztatom. Azt sajnálom inkább, hogy mindenki látta. Nem akartak beleszólni, inkább csak csendben figyelték, mi jön ki ebből. Visszamentem a nappaliba, s Louis pont akkor tért vissza, amikor én. Egymásra néztünk, majd mit sem törődve egymással, leültünk máshová. Én Niall mellett foglaltam helyet, arcát magam felé fordítottam, s rátettem a jeget.
- Áúú ez hideg! – szisszent fel.
- Mivel jég. – mosolyodtam el.
Amíg jegeltem, végig rajtam volt a tekintete.
- Ugye nem haragszol? – állt meg a kezem.
- Nem, te csak védeni próbáltál. – húzta mosolyra a száját.
Elfordultam, hogy megnézzem, milyen arcot vág Brigi, aki már kereste a tekintetemet. Száját elhúzva, egy vállrándítással nézett rám, s közben Liam kezével játszadozott. Pillantásom most Dalmára figyelt, aki néha-néha rám pillantott ugyanúgy, mint Brigi. Louis-ra ránézni se akartam. Most nem! Újra Niall-re néztem, aki végig követte a tekintetemet. Nekünk miért megy ilyen nehezen? Fel nem tudtam fogni. Ahogy összefonódtak a szemeink, éreztem, hogy közelebb hajol az arcomhoz, de hamar vissza is húzta, mert ajtócsapódást hallottunk. Én erre úgy megijedtem, hogy a kezemben lévő jeget a földre ejtettem. Jaj, ne! Mit mondunk, ha meglátja Niall arcát? Ki fog akadni. Nincs más hátra, egyszer úgy is meglátja.
- Na, ez nem semmi hely. Gondolom mindenki elégedett, legalábbis ajánlom! – mondta James, miközben lepakolta a bőröndöket. Felegyenesedett, majd végignézett rajtunk. Érezhető volt a feszültség a levegőben.
- Valami baj van? – kérdezte aggódóan, s rám és Louis-ra pillantott. Még mindig nem akartam a szemébe nézni. Mivel nem jött válasz a kérdésére, megzavarodott. – Niall mi lett a homlokoddal? – akadt meg a tekintete.
- Semmi, csak örömömben lefejeltem a boltívet. – mondta Niall, de mást nem mondott el.
- Ügyes vagy. Na, fiúk, lányok! – csapta össze a tenyerét. – Sok hamburgeres és egyéb étterem mellett jöttünk el a közelben. De mivel már késő van, így csak mondjátok, honnan hozzak, és hozok! – Hű, micsoda nagylelkűség. Rögtön jöttek az ötletek.
- Mc Donald’s! – vágtam rá.
- Burger King! – mondta Zayn.
- Nando’s! – ez Niall volt.
- KFC. – mondta Louis.
- Hé, hé. Döntsétek el. – csillapított minket James.
- Figyeljetek, szerintem elég éhesek vagyunk, így egyen mindenki pizzát, attól jobban tele leszünk. – mondta Liam. Ez jó ötlet volt, mindenki rábólintott. Gyorsan adtunk egy listát, hogy milyet szeretnénk, majd James el is indult.
- Éhen halok! – sóhajtozott Louis. Ráemeltem a tekintetemet, aki végig engem figyelt. Már nem szúrós tekintettel néztünk egymásra, inkább bűnbánóan. Nem tudtam megérteni az érzéseit. Mintha azt mondaná: „ez így nekem nem jó”. Gondolataimból őrült szaladgálás és kiabálás zökkentett ki, s észre se vettem, hogy mindent kizártam, ami körülöttem volt. Liam felvette Brigit a hátára, aki sikoltozott a futkározástól és erősen kapaszkodott Liam nyakába. Majd a kanapé mellett megállt. Megpróbálta letenni, de Brigi húzta Liamet is, így az jött ki az egészből, hogy egymásra estek. Zayn és Harry megfogta Dalmát két oldalt és bevonszolták a szobánkba, miközben sikítozott.
- Hahó. – szólt rám Niall, aki kezét a szemem előtt legyezte.
- Hm? – néztem rá.
- Semmi, csak nagyon elbambultál – csodálkozott. – Min gondolkozol?
- Semmin. – vágtam rá. Niall ránézett Louis-ra.
- Mondjatok már valamit. – mondta Niall. Liam, Zayn és Harry bejött a nappaliba, én felálltam és bementem a szobába a lányokhoz. Leültem az ágyamra. Brigi és Dalma csak nézett rám.
-  Valami baj van? – kérdezte Dalma.
- Nem. – húztam el a számat.
- Louis az. – vágta rá Brigi. – Igaz?
Erre nem válaszoltam.
- Ő az. – mondta Dalma.
- Szereted. – mondta halkan Brigi.
- Nem szeretem! – vágtam rá - …úgy.
- De igen, sőt ő is téged! Nem tudtok egymásra haragudni, ha meg összevesztek, akkor bűntudatotok van.
- Én csak Niall-t védtem.
Hirtelen kinyílt az ajtó. Louis lépett be. Az utolsó mondatot tuti meghallotta. Lehajtottam a fejem.
- Öhm… gyertek enni. – mondta, majd bezárta az ajtót.
Dalma és Brigi rám nézett.
- Téged bámult! – mondták kórusban.
Én csak a szememet forgattam, majd témát váltottam.
- Na és te Brigi? Hol tartotok Liam-el? – kérdeztem.
- Hát… elvagyunk. Liam nagyon aranyos, és úgy tűnik nyomul rám. – pirult el Brigi.
- Egyértelműen oda van érted. – mondta Dalma.
- És te meg Harry? – fordultam Dalmához.
- Oh, Harry nagyon kedves és jó fej. Mindig bolondozunk, és már várnám, hogy lépjen. De tudjátok milyen Harry. Nem siet el semmit se, de ezt szeretem benne.
- De cuki. – mosolygott Brigi.
- Na, menjünk! – felálltam és kimentem az ajtón.

(Írta: heni06)