5. Fejezet / 21. Rész: London Arena Dockland

Itt az ígért rész. Köszönjük a megjegyzéseiteket, nagyon örültünk nekik! Jó olvasást! :)

A rajongók valahogy megtudták, hova megyünk, mert az aréna előtt gyülekeztek. A tulajdonosok számítottak erre, így elkerítették az utat rácsokkal, amiket az őrök fogtak. 

Bementünk a nagy épületbe. A leghátsó ajtón belépve láttuk a két öltözőt, a másik oldalon pedig a színpad hátsó bejáratát. Az emberek körbevezettek minket, hogy mi hol van, hova kell mennünk és hol kell készülődnünk. Elmentünk a színpad bejárata mellett, s hirtelen megtorpantam, amikor benéztem. Nem tudom elhinni! Ez Billy! – gondoltam. Billy Bob-nak becéztük, amúgy volt rendes neve is. Ő volt az X Factor idején a segítőnk, akivel nagyon jól összebarátkoztunk. Sokat hülyültünk, akár szabadidőnkben, akár a próbán. Habár minden versenyzőnek lehetett segítője, pont őt kaptuk ki. Ráadásul ő volt a fiúk segítője két éve.
- Billy! – kiabáltam neki. Felnézett, a többiek megálltak, hátrapillantottak, de már nem láttak, mert berohantam a színpadra.
- Csajszi! – kapott fel, amikor odaértem, s átöleltem. – Egek, mekkorát nőttél.
A többiek is bejöttek a színpadra.
- Nahát, de rég láttalak titeket fiúk! Hogy vagytok? – kérdezte Billy, miközben fülig érő szájjal megölelt mindenkit.
- Remekül! – mosolygott Liam.
- Elképesztő, hogy összeállt a két legtehetségesebb csapatom. Nagyon sokat olvastam rólatok. Láttam az interjúkat is és meg kell hogy mondjam, szép munkát végeztetek… mint mindig.
- És te hogy kerülsz ide? – kérdezte Zayn.
- Hát… itt segítek, mert ebben az évben nem kért fel senki az X Factor idejére.
- Oh, kár. Nem tudják, kit hagynak ki. – mosolygott Louis, s belebokszolt Billy vállába. James is ideért hozzánk, váltott néhány szót Billy-vel, kezet rázott, s így szólt.
- Na, fiúk-lányok! – csapta össze a tenyerét. – Mindjárt megkapjátok a koncert programot egy szórólapon, lesz nálatok dalszöveg, azt is megbeszéljük, meg kaptok mikrofont is.
Nem sok idő múlva visszajött James a szervezővel és segítővel, akinél a mikrofonok voltak. Mindegyikünk kezébe nyomott egyet, majd a szervező elkezdte magyarázni a programot.
- Tessék. Itt van a szórólap, rajta a dalok sorrendje, amiket énekelni fogtok. – mondta, s odaadta Liam-nek a papírt. Körbeálltuk, Louis pedig felolvasta hangosan.
- „X Factor aréna koncert a London Arena Docklands-ben délután 2-kor. A műsort élőben fogják közvetíteni a Nickelodeon csatornán. Jegyek kaphatók a…”
- Jegyek már nem kaphatók. – szakítottam félbe Louis-t.
- Hát igen. Azt mondták, hogy 20 perc alatt elkeltek az itteni jegyirodákban. Ez elképesztő! – örvendezett Louis.
Elvettem a kezéből a lapot, s elolvastam a dalsorrendet, amik így voltak beosztva:

1. "Viva la Vida"

2. "My Life Would Suck Without You"

3. "Nobody Knows"

4. "Total Eclipse of The Heart"

5. "Kids in America"

6. "The Way You Look Tonight"

7. "All You Need Is Love"

8. "You Are So Beautiful"

9. "Summer of '69"

10. "Only Girl in The World"

11. "Chasing Cars"

12. "Your Song"

13. "She's The One"

14. "Torn"

Igazából ezeket a dalokat a fiúk énekelték, amikor még az X Factor-ban versenyeztek, de nekünk is együtt kell énekelni velük. Miután körbe ment a papír mindenkin, James szétosztotta a dalszövegeket. Első ránézésre nem nagyon értettem, hogy van. A sorok elejére oda volt írva, hogy melyik fiú énekli, viszont nálam a Niall és Louis sora ki volt emelve más színnel. Ránéztem Dalma és Brigi papírjára, de nekik máshogy volt jelölve.
- Ezen nem tudok kiigazodni. – néztem fel a dalszövegből.
- Igen. A fiúknak fekete a szöveg. Ők tudják, melyiket, hogyan kell énekelni, viszont nálatok, lányok, úgy van, hogy a színezéssel jelölt szöveget kell énekelni azzal a fiúval, aki azt énekli eredetileg. – magyarázta a szervező. – A refrént pedig mindenki énekli.
- Ó már értem. – mondta Brigi.
- Na, akkor kezdjük is. – mosolygott James, majd elvonultak a színpad végére.
Niall belehuhogott a mikrofonba, hogy működik-e. Természetesen működött. Nagy sípolással adott ki hangot, amitől összerezzentünk. A dal hangosan elindult, a dal végigjárta a nagytermet. A dalszöveget nézve elkezdtünk énekelni. Briginek jutott Liam, s tökéletesen összepasszolt a hangjuk. Néhányszor elnevettem magam, amikor Louis-val énekeltem, de megpróbáltam komolyan csinálni. Minden dalnál tökéletesek voltunk, s James és a többi ember arcára kiült az elégedett mosoly. A végére már annyira belemelegedtünk, hogy elkezdtünk táncolni is. Harry egyszer majdnem felbukott az egyik kábelben a színpadon, s a nevetéstől kimaradt pár sor a dalban. Louis pedig megpróbálta utánozni Liam-et, ahogy megpörgeti a levegőben a mikrofont, de nem sikerült neki, így nagy csattanással a földre esett. A következő körben már dalszöveg nélkül kellett énekelnünk, ami nagyon könnyen ment. Mindig tudtuk, mikor következünk. James nagyon elégedett volt, s a végén odajött hozzánk, mindenkinek adott egy pacsit.
- Nagyszerű! Tökéletes volt! Le a kalappal! Szuperek lesztek a koncerten!
- Kösz, James. – mondta Zayn.
- Ma egy kis pihenésképp hazamegyünk, felmentek enni valamit, aztán meg, ha lesz kedvetek, kibérelem nektek a hotel wellness részét. Van ott szauna és jakuzzi.
- Ezt eddig miért nem mondtad, hogy van olyan is? – csodálkozott Liam.
- Meglepetésnek szántam. – mosolygott James. – Ez egy jó kis nap volt, büszke vagyok rátok.
- Hát még milyen büszke leszel ránk a koncert után! – húzta fel az állát Niall hülyéskedésből. – Akkor… kapunk ma a Mekiből kaját?
Felnevettünk.
- Rendben, majd felviszem nektek a hotelbe. – mondta James.
- Király! – örvendezett Dalma.
- Na, viszont most már indulás! Mindjárt 6 óra!

(Írta: heni06)