5. Fejezet / 22. Rész: Kis lazítás

 Itt a kövi rész! :) Elértük a 3500 látogatót! Ha van olyan ismerősötök, aki szívesen olvas és érdekli az ilyen (vagy más) jellegű történet, akkor megmutathatnátok nekik és akkor még többen lennénk. Kellemes ünnepeket! :)

Az idő ma is villámgyorsan elment. Nagyon sok dolog történt velünk a mai napon. Nemrég még a sárban szaladgáltunk, mint az őrültek, most pedig már megyünk is vissza. Kifelé menet elköszöntünk mindenkitől, a rajongók elől csak úgy elsuhantunk. Nem volt kedvünk fotózkodni meg irkálni. Az úton átbeszéltük, hogy hogyan sikerült a próba. Látszólag mindenki elégedett volt a dolgokkal, ami nagy megkönnyebbülést jelentett mindenki számára. Amikor elértük a hotelt, James a bejárat előtt tett ki minket, s el is indult a vacsoráért. Előtte megkért minket, hogy öltözzünk át fürdőruhába, és vegyük rá a ruhát, hogy ne csak úgy szaladgáljunk ki, mint Harry a vonatállomáson egy szál alsógatyában. Felszaladtunk a szobánkba, ledobtuk a pulcsijainkat, majd átöltöztünk. A következő 15 percet, mi lányok a szobánkban töltöttük lustálkodással. Az ágyainkon feküdtünk, s hallgattuk, ahogy a fiúk beszélgetnek és pakolásznak. Negyed óra múlva szóltak, hogy megérkezett az étel. Gyorsan megettük a hamburgereket, majd lementünk a hotel alsó szintjére. James elvezetett minket a hátsó ajtóhoz.
- Na, itt van. Maradhattok sokáig, érezzétek jól magatokat, de ne csináljatok semmi hülyeséget és csak óvatosan! A szaunát ne fűtsétek túl, ha lehet, a jakuzziból ne locsoljátok ki az összes vizet! Én fent leszek, ha kell valami, szóljatok! Sziasztok! – mondta, s elment.
Beléptünk az ajtón. A szoba nem volt olyan nagy, de nagyon szép volt. Legelöl volt a jakuzzi, amihez egy kis lépcső vezetett. Mellette volt két zuhanyzó utána pedig a szauna, ami előtt egy üvegajtó állt. A falon és padlón bézs színű csempék voltak.

- Wow, nem rossz. – mondta Harry, miközben körbenéztünk a helyiségben. Levettük a ruháinkat. Éreztük magunkon a fiúk szemét, amitől elpirultam. Igazából soha nem voltam még egy fiú előtt se fürdőruhában. Brigin és Dalmán is ugyanezt láttam. Amikor a fiúk is levették a felsőjüket, látszódott a has- és karizmaik, amitől szintén zavarba jöttünk, olyan jól néztek ki.
- Nos? Szauna? – kérdezte Dalma.
Harry beszaladt a szaunába, mi pedig őt néztük. Az üvegablak nagy csattanással csapódott be. Egy perc múlva kiabált valamit, amit nem értettünk, aztán kijött.
- Hogy… hol kell ezt az izét bekapcsolni, hogy fűtsön? – értetlenkedett Harry.
Felnevettünk, Harry pedig kérdőn nézett ránk, majd elkezdett röhögni, azt gondolván, hogy hülyeséget mondhatott.
- Először is,… - kezdte nevet Louis. – a szaunát nem lehet „bekapcsolni”! Másodszor, fűteni se tud! Van egy szerkezet benne, ilyen kövek vagy mi, és ha arra ráöntesz vizet, akkor elkezd gőzölögni! Ez adja a meleget!
Harry megértette, s elfogta a röhögőgörcs. Addig nem bírta abbahagyni, amíg Dalma be nem vonszolta utánunk. Louis megmutatta, hogyan, és hol kell beleönteni a vizet. Átnyújtotta neki az üveget, Harry viszont az egészet beleöntötte egyszerre.
- Ne... – nyúlt érte Louis. Már késő volt. Annyi pára jött ki, hogy alig kaptunk levegőt a forróságtól. A szemünket marta a meleg, amitől nem láttunk semmit. Leugrottam a legfelső padról, a szemem csukva volt és könnyezett, s hirtelen valaki nekem jött elölről, s bevertük a fejünket. Szédelegve nyitottam ki az ajtót. A friss és langyos levegő nagyon jó érzés volt. Kinyitottam a szemem. A többiek is kijöttek már, testükön folyt az izzadtság. Észrevettem, hogy Louis is fogja a fejét.
- Louis, veled ütköztem össze? – kérdeztem.
- Ezek szerint. – nevetett.
- Akkor hagyjuk a szaunát, elég ennyi is. Inkább a jakuzzi. Az jobb. – mondta Dalma.
Liam egy hirtelen mozdulattal felkapta Brigit, aki felsikított. Felmászott a fa lépcsőn, majd elkiáltotta magát.
- Ágyúgolyó! – ordította Liam, s beleugrott a vízbe Brigivel együtt.
A víz nagy része kijött, minket is beterítve. A szánkban is belement, miközben nevettünk, Niall pedig már fuldoklott. Miután már előbukkantak a víz alól Liam-ék, mi is bemásztunk egyesével. Louis próbált meg először bemászni, de a szélén megcsúszott, s elesett.
- Nem kéne ennek buborékolnia? – kérdezte Harry, amikor már ő is bemászott.
- Hol kell ezt elindítani? – kérdezte Zayn körbenézve. Elkezdtük mindannyian keresni a jakuzzin az elindítót, de sehol nem volt. A végé feladtuk és beletörődtünk, hogy ez így fog maradni. Brigi Liam-en ült, egyszer-kétszer megcsókolták egymást, de ugyanez volt Dalmánál és Harry-nél is. Én hátradőlve ültem, mellettem Zayn, előttem pedig Louis és Niall, akik valamiről halkan fecsegtek. De hirtelen zúgást hallottunk. Elkezdett buborékolni a víz nagy robajjal. Brigi megijedt, s majdnem rámászott Liam-re, aki csak mosolygott, majd átkarolta. Dalma és Harry rajtuk nevettek.
- Ejnye, Niall ez nem kellene! – cukkolta Louis.
- Ne magadból indulj ki! – nevetett Niall, majd elkezdték fröcskölni egymást, amibe mi is beszálltunk. A víz fele már kint volt, s a hajunk teljesen vizes lett. Sok beszélgetés után úgy gondoltuk, ennyi elég volt. Kimásztunk a jakuzziból, alaposan letöröltük magunkról a vizet, felvettük a ruháinkat, s felballagtunk a szobánkba. Befelé menet belebotlottunk James-be, aki a még mindig vizes hajunkat nézte.
- Jól szórakoztatok? – kérdezte, de inkább állításnak tűnt, mint kérdésnek. – Ugye nem csináltatok árvizet?
- Őőő… - kezdte Dalma.
- Nem! – vágta rá Louis, aki maga köré terített egy kék törülközőt.
- Rendben. A vacsora már az asztalon van. – mutatta James. Jó éjszakát kívántunk neki, bementünk a szobáinkba, s egyesével lezuhanyoztunk. Este 10-kor már álmosan beszéltük a holnapi koncertet. Liam James-el beszélt, majd csatlakozott hozzánk.
- Beszéltem James-el a koncertről. – ült le Brigi mellé, s az arcára nyomott egy puszit.
- Mesélj. – mondta Niall.
- Hát, ugye reggel felkelünk olyan 9-kor, vagy ki mikor, a lényeg az, hogy tízkor már el kell indulni.
- De hát a koncert 2-kor kezdődik! – mondtam.
- Igen, de nagyon sokat kell még készülődni ott. Ruhaigazítás, fodrász, sminkes, satöbbi. Plusz mielőtt még beengednék az embereket, még egyszer át fogjuk beszélni a dolgokat a színpadon. Meg kell majd mutatni a lányoknak a fülhallgatót, amit mindig kapunk. – magyarázta Liam.
- Ja igen. Abba a dal megy, igaz? – kérdezte Brigi.
- Igen, csak hogy ne zavarjon be a visszhang.
- Mindig láttuk a fületekbe, de sokszor ki is vettétek. Louis és Niall szinte mindig. – jutott eszembe, s rájuk néztem.
- Nekem úgy jobb, ha visszhangozva hallom. – mosolygott Louis.
- Én is jobban szeretem nélküle, szóval én mindig kiveszem. – folytatta Niall.
- Aztán mi lesz? – kérdezte Harry Liam-től
- Hát ugye 2-től körül-belül 4-ig tart a koncert, utána fél 5-ig autogrammokat kell osztani a rajongóknak. – mondta Liam.
- Oh. – sóhajtott Brigi.
- Igen, ilyenen se voltatok még. Elég unalmas, hogy fél órát kell írkálni, ráadásul gyorsan, megállás nélkül. Volt már nekünk egy órás is. A végén alig bírtuk mozgatni a csuklóinkat. – emlékezett vissza Niall.
- Igen, de utána már megyünk haza és lesz még egy kis szabad időnk a következő napig. – mondta Liam.
- Ne, nem akarom, hogy haza menjetek! – szomorkodott Harry, s még jobban átölelte az ölében ülő Dalmát.
- Senki sem akarja, Harry. – húzta el a száját Liam.
- Rossz lesz elválni az új húgocskáimtól. – mosolygott Zayn és (mert én voltam a legközelebb) összeborzolta a hajamat. Felnevettem, s visszaadtam neki.
- Szerintem aludjunk, mert már fél 11 van. – ásított Brigi.
Felálltunk a kanapéról, én intettem a többieknek egy „Jó éjszakát!” mondva, s beszaladtam a szobába, amíg Brigi és Liam, Dalma és Harry egy búcsúcsókkal kívántak szép álmokat egymásak. Váltottunk még pár szót, aztán már el is aludtunk...

(Írta: heni06)